Spanyolország

Zanza: Spanyolország

Spanyolország szövetségi állam. Madridban az átfogó kereteket határozzák meg, de sok múlik az autonóm közösségeken és az önkormányzatokon. 1998 óta minden 5000 főnél népesebb településen kötelező a szelektív gyűjtés. A megelőzés elvben a hulladékhierarchia élén áll.

SPANYOLORSZÁG

Spanyolország szövetségi állam, amelynek hulladékgazdálkodási politikája megfogalmazásakor bonyolult érdekellentéteket kell összebékítenie. A döntéshozó hatalmak Belgiumhoz hasonlóan megoszlanak a nemzeti, regionális és helyi szintek között. A madridi központi kormányzat alakítja ki a hulladékgazdálkodás általános jogi kereteit, és Madridban fogalmazzák meg az átfogó hulladékgazdálkodási tervet is. A 17 autonóm közösség felelős a terv gyakorlatba történő átültetéséért, és nekik kell létrehozniuk saját hulladékgazdálkodási tervüket. Nagy vonalakban azt mondhatjuk, hogy ezen az összetett rendszeren belül az autonóm közösségek szigorúbb intézkedéseket is hozhatnak. Ám a régiók közötti különbségekből ezen a téren is feszültségek adódhatnak.

A nemzeti tervbe be van építve az a rugalmasság, amely lehetővé teszi, hogy a helyi hatóságok egyéni szükségleteiknek megfelelően speciális intézkedéseket hozzanak. Az autonóm közösségek pénzügyi és adószabályokkal ösztönözhetik a megelőzést, támogathatják a tiszta technológiákat, az újrahasználatot, valamint az újrahasznosítást és a hasznosítás egyéb formáit. A láncban az utolsó szemet maguk az önkormányzatok alkotják. Ők felelősek a háztartási hulladék kezeléséért, de munkájukat az autonóm közösség hatósága is segíti.

Veszélyes hulladék gyűjtése

A madridi központi kormányzat a hulladékkezelésben a megelőzést tette az első helyre. Ennek következtében azt szorgalmazzák, hogy az ipar alkalmazkodjon az új termelési elvekhez, a lakosság pedig változtassa meg fogyasztói szokásait annak érdekében, hogy a hulladéktermelés csökkenjen. A gazdasági eszközöket országos szinten alkalmazzák, és ez az elmúlt években jelentős eredményeket hozott. Azonban ezek az intézkedések nem vonatkoznak az önkormányzatokra, ezért csekély hatással voltak az önkormányzati kommunális hulladék mennyiségére. Ennek következtében a helyi önkormányzatok általában tájékoztatással és szemléletformáló kampányokkal próbálják elérni a gyártókat és a fogyasztókat.

A központi kormány felelős a nemzeti célok megfogalmazásáért is. A 2001. június 30-áig elérendő cél megkövetelte a hulladék csomagolóanyagok 50-65%-ának hasznosítását, és további 25-45%-os újrahasznosítási arányt.

A spanyol hulladékgazdálkodási törvények alapját „a szennyező fizet" elv adja. A kulcsfontosságú hulladékos törvény hierarchiát állít fel a hulladékkezelés különféle fajtái között. Ez a törvény a legfontosabb környezetvédelmi célokat a következőképpen fogalmazza meg: a növekvő mennyiségű hulladék keletkezési helyén történő csökkentése, valamennyi újrahasznosítható anyag újrahasznosítása, minden újrahasználható anyag újrahasználata, a szerves anyagok komposztálása, a maradék hulladék energianyeréses égetése, annak érdekében, hogy a lerakóra kerülő hulladék mennyisége csökkenjen. Ez a jogszabály megköveteli, hogy a cégek szigorúan kövessék nyomon, hogy mennyi csomagolóanyagot visznek a piacra. Azoknak a cégeknek, amelyek egy bizonyos mennyiségű csomagolóanyagnál többet bocsátanak ki, minden évben megelőzési tervet kell készíteniük, melynek célja, hogy 10 %-os csökkenést érjenek el.

Egy 1998-ban hozott törvény az 5000 főnél népesebb települések önkormányzatai számára kötelezővé teszi a háztartási hulladékok szelektív gyűjtését. Ezen kívül a törvény azt is megköveteli, hogy a gyártók a hatóságok által jóváhagyott önkéntes megállapodásokon keresztül is részt vegyenek az általuk piacra dobott termékek hulladékainak kezelésében.

Ezeknek az országos szintű átfogó jogi eszközöknek a megszületése, és különösen a hulladék hierarchia létrehozása újító jellegű változás volt a spanyol törvényhozásban. Hatásukra regionális és helyi szinten számos sikeres megelőzési és újrahasznosítási kezdeményezés indult el.

A legtöbb spanyol városban a szelektív gyűjtési rendszer három hulladéktípus önkéntes különválogatásán alapul (1. üveg, 2. papír és karton, 3. műanyagok, kombinált csomagolás és fémek).

A hulladékoknak ezt a három fajtáját a városokban elhelyezett konténerekben gyűjtik, majd válogató vagy előfeldolgozó központokba szállítják, ahol válogatják, és újrahasznosításra előkészítik őket.