A megjelölt támakörök közül a hulladék volt a legnépszerűbb. Közismert, hogy a háztartási hulladék nagy részét a felesleges csomagolóanyagok alkotják, így előadásaink is ezt a problémakört igyekeztek körüljárni: hogyan tudja befolyásolni egy 10--14 éves gyermek a környezet állapotát fogyasztási szokásaival, mit tehet a hulladékhegyek elkerüléséért?

Természetesen legkönnyebb az otthoni, osztálytermi kukától elindulni, elgondolkodni azon, hogy mit tartalmaz szemetes edényünk, s hová kerülnek az elszállítás után a hulladékaink? Mondanom sem kell, kevesen morfondíroznak ezen szabadidejükben. Ebből a kérdésből kiindulva aztán a gyerekek bevonásával sok területét érintettük a hulladékgazdálkodásnak.

Az órák legnagyobb érdeklődéssel kísért pillanatai voltak a különböző csomagolóanyagok bemutatása a környezetbarátabb alternatíva előtérbe helyezésével. Egy--egy mindennapi fogyasztási cikk (tej, üdítő, felvágott, édesség) legkülönbözőbb forgalmazási módjai közül ki kellett választani a környezetbarátabb, ill. a legkörnyezetkárosítóbb megoldásokat, majd megbeszéltük ezek előnyeit, hátrányait. Sajnos, a televízióból ránk zúduló reklámdömpingnek köszönhetően az a téves nézet alakult ki a gyerekek és szüleik fejében, hogy a legkörnyezetbarátabb a többrétegű tégladobozos csomagolás, hisz' az papír. Amikor azonban szétvágtuk a társított csomagolóanyagokat, a gyerekek meglepődve látták a papír mellett a műanyag és az alumínium összetevőket, így maguk is belátták a reklámok állításainak hamis voltát. Szóba került korunk népbetegsége, a nejlon-kór (Neylon satyoritis) is. Bemutattuk a nejlon zacskók ellenszerét, az újrapapírból, vászonból Kukabúváros)- és kenderből készült szütyőket és a bevásárlókosarat.

A legfiatalabbaknak, az alsó tagozatos (3-4. osztályos) gyerekeknek a komposztálásról beszéltünk. A tanteremben megelevenedett egy komposzthalom élete, bemutattuk a halom lakóit, a komposzt érésének fázisait befőttesüvegekben, tálcákon, komposzt-modellen keresztül. Összehasonlíthatták az erdei avar korhadási folyamatát (passzív komposztálás) a kerti komposzttal. A gyerekek megérinthettek minden fázist, megszagolhattak minden állapotot. Volt, aki meg is kóstolta. Legnagyobb sikere természetesen a szemmel is jól látható, megfogható komposztlakóknak, a gilisztáknak, pókoknak, fülbemászóknak volt. Nem csoda, hogy az óra végén feltett kérdésünkre (Ki fog ezek után otthon komposztálni?), mindenki lelkesen jelentkezett.

Az ózonvédelemről szóló előadás az előbbiektől kicsit eltért ugyan, de jó lehetőséget kínált arra, hogy bemutassuk a különböző öko-jelzések sokféleségét, különös tekintettel a freonmentes, ózonréteget nem károsító termékekre.

Összegzésként elmondható, hogy az iskolai program sikeréhez hozzájárult az is, hogy a tanárok több téma közül választhattak, eldönthették, hogy az ajánlott előadások közül melyik az, ami az oktatás szerkezetébe legjobban beilleszthető, vagy a diákok érdeklődésére számot tarthat. Az előadásokat szaktárgyi órák keretében (természetismeret, földrajz, kémia), vagy osztályfőnöki órába illesztve tartottuk meg.

Örömünkre szolgál, hogy az iskolai szervező tanárok, osztályfőnökök nyitottak a további együttműködésre a környezetvédelmi oktatás területén, hiszen a társított csomagolóanyagokkal kapcsolatos félreértések is azt bizonyítják, hogy hasonló előadásokra a jövőben is szükség lesz.