Ketves Szerkeztõ Úr! Gubera Tóni vagyok, aki ír most magának, mer' Tata már nem bírja a tintát, azazhogy csak a tintát bírja - a kocsmába. Aszonta írjál fiam annak a KukaBukának, mert biztosan érdekli ez a Tepsisziget vagy mi. Tessék képzelni ingyér bementünk, mert kukásokat kerestek szelektálni -- abban meg az õsöknek nagy múltjuk van, én meg mentem csajozni.

Szagképzett válogatókat kerestek, mint mi ugye, mert mostantól már nem lesz annyi szemét, azt mondták "nehogy a szemét dobjon minket a kukába". Hát én is ezt mondtam, amikor a Tatát meg a Mamát (a Gubera Vera aki sokat irt a jo kis lapjukba) majdnem elvitte a kukás, mikor a konténerbe válogattak éppen, ilyen böhömnagy gyûjtõedények voltak, huszonnégyet számoltam meg. De nehogy asziggye, hogy lógattuk a lábunkat, Szerkeztõ Úr kérem, még száz helyre tettek kétféle zsákot. Az egyik volt a fekete a vegyesnek, a másik a sárga a mûanyagnak. Képzelje hogy összevissza dobálták, de amikor elsõ nap kukázáskor rászóltam egy baromarckirályfira, majd másnap még egyszer, no a harmadik naptól fogva elég szépen szelektáltak. Még mindig nincs vége szerkeztõ Úr kérem, mert ezenkívül volt még vagy 300 rendes kuka is, s naponta meg össze-vissza kétszázan takarítottuk azt ami elõzõ estérõl ottmaradt.

De kitüntettek ám engem a jó munkámér szerkeztõ Úr kérem, mer elmehettem a Tepsi térre a sajtos tájékoztatóra (nemtom mér hívták így mer csak csokis volt, mindegy), ahol kezet rázott velem Viszketik Ur, valami CSAO nevû szervezettõl -- ezek biztosan köszönõviszonyban vannak a mûanyag palackokkal. Összegyûjttették a fiatalokkal ezeket a buboréktartályokat és tömörítették, dehogy utána mi lesz velük, nem tudom, a Szerkeztõ Úr se tudja? A Tata szerint a szeméttelepen kötnek ki, de a Tata mindig csak morcog.

Azt kébzelje szerkeztõ Úr, hogy akciós volt ám ez a gyûjtés. Akinek a torkát elhagyta az utolsó böficica is, az a palackot beválthatta itt a Tepsi téren egy vízifocizásra vagy a karajoké-zsokéra. Aki nem akart tátogni, az beállhatott egy sorba, aminek a végén egy nyerõgép volt, de nem félkarú. 10 plasztikhólyagot kellett bedobálni, azér kiköpött egy cetlit, avval egy másik asztalhoz kellett menni, ott adtak érte egy sorsjegyet. Ezt le kellett kaparni, s ha nyertem, rajta volt, hogy mit. Nekem leginkább szivacs, de egyszer sikerült nyernem huszonöt Aksz dezodort, a Tata szerint pedig csak elbaltáztam az idõt.

Ezen a szuszogós szappanon kívül, amit a szigetlakók is használtak fürdés helyett, mást is lehetett ám nyerni. Lekapartak még 11 mobiltelcsót és a fõdíj egy Tepsi-robogó volt, amit valamelyik buborékvitéz az ötödik napon gurított el. Úgy képzelje Szerkeztõ Úr kérem, hogy az autó mata elõtt állandóan sorban álltak, mindenkinél több zsák ilyen hólyag volt, el nem tudtam képzelni honnan szedték, majd mondta az egyik, hogy egész nap gyûjtögetett, a másik mókus pedig a büfés fia volt.

Ott voltak még a zöldek is szerkeztõ Úr mint maga, hát azoknál jól éreztem magam. Voltak ilyen nagy táblák, mint a borotválkozótükör, azt mondták napelem, avval termelnek áramot a saját színpadukra. A másikak meg beástak a földbe egy hordót, aztán abba végezték a dolgukat, aszonták komposztálós árnyékszék, ilyen volt vidéken az Öregnek is, ismerem én. A harmadiknál meg bióételeket árultak, este meg koncertek, az is jó volt.