Amikor ezt írjuk, még nem ismerjük a kormányprogramot, azt se lehet tudni, hogy mi lesz a környezetvédelmi tárca sorsa, de a reformokat szinte vágni lehet a levegőben. Persze, az egészségügy, az államigazgatás, az adópolitika és a oktatás reformjáról szólnak a hírek, a környezetvédelemről egy hang se, de reformok márpedig lesznek. Az alábbiakban leírjuk, hogy miként kéne ezt csinálni, talán még nem késő a kormányprogramba beemelni (Crtl+C, Ctrl+V).
A nagy regionális szemétlerakók és égetők helyett kistérségi léptékű anyaghasznosítási rendszereket kell kiépíteni, erre kell a nagy pályázatokat felépíteni. A vegyes szemét ártalmatlanítását díjjal kell megterhelni, közvagyonná kell nyilvánítani a lerakók kapacitásait. Az illegális lerakókat végre fel kell számolni, számoltatni!
Segíteni kell a hasznosító vállalkozások lábra állását. A háztartási hulladék szerves részét, ahol lehet, helyben kell komposztálni. Segíteni kell a házhoz menő szelektív gyűjtések elterjedését. Ezek észszerű használatára motiválni kell az embereket, mégpedig arányos és differenciát szemétdíjjal.
A környezetvédelmi adók és díjak megváltoztatásával végre tényleg a megelőzést kell ösztönözni. Fokozatosan vissza kell szorítani az egyszerhasználatos és gyenge minőségű termékeket, előnyben kell részesíteni az újratölthetőt, a többször használhatót és a javíthatót. A luxustermékeket külön adóval kell sújtani.
Hosszú távú és nagyon alapos környezeti nevelési programba kell kezdeni, a tanárképzéstől a felnőttképzésig, és kiadványok, rendezvények, társadalmi célú reklámok segítségével növelni kell környezeti kultúrát.
A fentiek jól kialakított munkamegosztást és együttműködést kívánnak az államtól, a gazdaság szereplőitől és a civil szektortól. Mi, a HuMuSz nagyon sokat tudunk és akarunk tenni ezen a téren. Hátha a következő kormány igényli majd...