Az Északi-középhegységben utaztam Jósvafőről Budapestre és kilométerenként láttunk magára hagyott lobogó lángokat, amint mindent felemésztenek, ami útjukba kerül, valamint feketére égett dombokat, mezőt, fákat. Megkérdeztük a velünk utazó helyieket, hogy miért gyújtják fel az emberek a falu körül a mezőt, s a válasz az esztétikában gyökerezett: mert olyan szép zöld fű nő utána.
Tévhit, hogy a tápanyag a legjobban az égetéssel válik felvehetővé, a komposztálódás ugyan lassúbb és nem olyan látványos folyamat, de mivel a természetben folyamatosan jelen van, szüntelen biztosítja a vadon élő növényeknek a szükséges tápanyagot. a tűzzel viszont elpusztul az összes rovar és bogár, a kisállatok, akik amellett, hogy fontos részei a helyi ökoszisztémának, nélkülözhetetlen táplálékul szolgálnak az emlősöknek, madaraknak, azoknak az állatoknak, akik a tűz elől el tudnak ugyan menekülni, de visszatérve ennivalót már nem találnak. a tűz a természetes komposztálódáshoz elengedhetetlen rovarokat is kiírtja, hosszabb időre megakasztva így e hasznos emésztési folyamatot. Ráadásul a növények elégetésekor az életük során megkötött széndioxid is felszabadul, amivel a levegőt szennyezzük és a globális felmelegedést erősítjük.
Ehhez hozzájárul, hogy sehol nem láttunk embert a környéken, aki vigyázta volna a tűz útját, mindenhol magukra hagyva égtek a tüzek, a fákat, bokrokat sem kímélve.
Annak érdekében, hogy ezek az információk széles körökbe eljussanak, és hatékonyan vegyék fel a harcot az emberekbe rögzült szokásokkal, az Önök segítségét is kérjük! Beszélgessenek vidéki ismerőseikkel, terjesszék ezeket az információkat, mert ezt a rögzült rossz szokást csak együttes erővel győzhetjük le, a környezetvédők önmagukban kevesen vannak ahhoz, hogy mindenhova elérjen a szavuk.
Segítségüket megköszönve maradok tisztelettel:


Rügyecskék Alapítvány