Mire megy a portugál parasztok pénze?

A konferencia a szlovéniai Radenciben volt, amely egy gyógyfürdővel rendelkező eldugott kis helység Maribor közelében.

Minden meghívott Brüsszelből faxon kapta a programot illetve a jelentkezési lapot, ami összesen 7 oldalt tett ki fejenként, amiből a program (5 oldal) közös volt. A papírpocsékolás elvét követte az Unió, így egyik reggel bokáig gázoltunk a faxban. Emellett a meghívón mindegyikünket a vezetéknevén szólítottak, de azt a biztonság kedvéért kétszer is leírták, a keresztnevünket azonban egyszer sem.

Hogy érezzük azt, hogy ez mégiscsak egy EU szervezte hulladékgazdálkodási konferencia, a bejelentkezésnél mindenki kapott egy tollat és külön egy a célra nyomtatott nagy mappát, amely műanyagból, fémből és papírból készült. Az, hogy újrapapír jegyzettömböket is raktak bele, az csak a magyar szervezők külön kérésének volt köszönhető.

A konferencia egy négycsillagos termálhotelben zajlott: külön szoba mindenkinek, welcome party, gigantikus svédasztalok, reggel, este szaunával egybekötött vízsugármasszás. Úgy becsültük, hogy egy Garé méretű település éves költségvetését konferenciáztuk el.

A szinkrontolmácsolás három nyelven (magyar, szlovén, angol) történt és mindenki a kívánt nyelvhez tekerhette a fülhallgatós tolmácsgépet. Ludwig Krämer úr, az EU hulladékos főmuftija, tartott egy rövid bevezetőt. Vele a HuMusz elnökének már Brüsszelben sikerült egyszer összeszólalkozni (ld KukaBúvár, 1999. tavasz). Először azt kérdeztük, hogy mi az oka annak, hogy a csatlakozni kívánó országok átmásolják a törvényeket a helyi adottságok figyelembevétele nélkül (például a későbbiekben itthon is az égetést támogatják, csakúgy mint az EU-n belül, vagy másik példa a tengerbe történő lerakásra vonatkozik, amikor Magyarországnak nincs is tengere). Második kérdésünk a hulladékmegelőzésre vonatkozó szabályok hiányát kifogásolta.

A válaszból megtudhattuk, hogy csak egy kerettörvényt kapunk irányelvnek, de azon belül az országok szabadkezet kapnak. Az égetésről az EU-n belül is mindig viták vannak, tagadta, hogy az égetést favorizálnák. Bár az is igaz, hogy a túl kicsi brüsszeli bürokrácia miatt csak a nagyobb projectekre tudnak pénzt adni. Pl. egy görög sziget mégis égetőt épít, mert arra azonnal kapott pénzt, bár eredetileg komposzttelepet és lerakót akart létrehozni. Úgy vélte, hogy az égetés 100%-osan tökéletes, ha a technológia megfelelő. A másik kérdésre nem kaptunk választ. Ezekután a magyar levezető elnök szólt Krämer úrnak, hogy úgy érzi, hogy a második kérdés megválaszolatlan maradt. A reakció: Ja, elnézést, úgy látszik nem kapcsoltam be időben a tolmácsgépet. Aztán a válasz persze az volt, hogy minden országnak saját magának kell meghatározni az ezekre vonatkozó törvényeket a kerettörvényeken belül, de a megelőzés esetében figyelni kell arra, hogy a termékek szabad áramlását ne akadályozza. Ez itt a lényeg, az EU szempontjából erről szól az egész. És különben is -- folytatta - igenis van megelőzés, hiszen most a dánok az ólom, a hollandok pedig a higany kiiktatására törekednek. A mi értelmezésünkben a megelőzés mást jelent, mégpedig a hulladék, elsősorban a csomagolási hulladék megelőzését...

Ezután a program szerint a HuMuSz és a Minisztérium részéről egy-egy képviselő következett volna, hogy 15 -15 percen át Magyarország hulladékgazdálkodásának a helyzetét értékelje, de a Környezetvédelmi Minisztériumból meghívott előadó nem jött el, sőt a magyar delegáció egyetlen emberből állt, aki elnézést kért a tárca nevében, és azt mondta, hogy ő nem kompetens az előadás megtartásában. Azért tiltotta le személyesen Pepó Pál a küldöttséget, mert több száz módosító indítvány érkezett a hulladékgazdálkodási törvényhez, és mindenki kellett, aki számít. (A ciánszennyeződés miatt még jöhettek volna). Így a HuMuSz elnökének a szervezetek megadták a lehettséget arra, hogy fél óráig beszélhet, amit t ki is akart használni. Bödecs Barnabás a hulladék mennyiségének növekedéséről, ennek okairól, hatásairól beszélt, s ezután tért rá a most tárgyalás alatt levő hulladéktörvény hiányosságaira. 12 perc után, az előadás közben közölték vele, hogy van még három perce, aztán fejezze be. Ezután pedig egy szlovén professzor előadta saját témáját, ami a délutánra tervezett kistérségi programoknak volt az egyik napirendje.

A későbbiekben hallotunk még példákat arra, hogy az EU által adott pénzből milyen klassz hulladékégetőt építettek Szlovéniában, illetve amikor szlovén részről is elhangzott, hogy a hulladékgazdálkodásban jelenleg milyen nagy problémák és veszélyek vannak, akkor különböző cégek képviselői gyorsan felálltak és sorban tiltakoztak, hiszen itt meg itt van újrahasznosítás, szelektív gyűjtés.

Christine Federlin az EU részéről a kistérségi stratégiáról, hulladékgazdálkodási tervekről beszélt, és hangsúlyozta, hogy a végrehajtás a kulcskérdése az egésznek, és ebben még hiányosságok vannak. Nálunk pláne. Mikor felszólaltunk a környezeti nevelés illetve a megelőzés fontosságáért vagy a gazdasági ösztönzők hiányait emlegettük, akkor ugyanúgy jártunk, mint Barna, hiszen a konferencia végén Krämer úr hangsúlyozta, hogy a termékek szabad áramlását és a gazdasági fejlődést nem lehet megakadályozni, meg hogy ne mi mondjuk meg, hogy a svéd adófizetők és a portugál parasztok pénze mire menjen.