A stabilizálás folyamata

Az eljárás a komposztálás menetéhez hasonló aerob kezelés (a tájékoztató anyaggal ellentétben nem fermentálás!), amellyel a kevert kommunális hulladék kalapácsos malomban történő aprítása után biológiailag bontható szervesanyag-tartalma jelentős mértékben csökken (zömmel vízként és szén-dioxidként távozik). Ennek az egyik járulékos haszna a hulladékgazdálkodási törvény által előírt szervesanyag-csökkentés könnyebb betarthatósága, további előny pedig a hulladék tömeg- és térfogatredukciója.

A hulladék jellegzetesen kellemetlen szaga a szerves anyagok levegőtől elzárt anaerob rothadásának következménye. Ez kiküszöbölhető, amennyiben sikerül elegendő oxigént biztosítani az aerob lebomláshoz (a cég tájékoztatója szerint 95-99%-os szagemisszió csökkenés érhető el). A gyakorlatban 2-3 m magas trapéz keresztmetszetű prizmákat építenek a vegyes kommunális hulladékból, amelyet expandált teflon-alapanyagú, háromrétegű Gore-Tex takaróanyaggal fednek le. A hulladéktestbe levegőztető csöveket és hőmérsékletmérő szondákat helyeznek, a levegőbefúvatás számítógépes vezérléssel történik. A levegőztetés szabályozásával olyan hőmérséklet biztosítható, amely nem kedvez a fertőző mikroorganizmusok elszaporodásának, az aerob folyamatok mindenhol lezajlanak, s a nedvességtartalom kihajtása is megfelelően végezhető. Ez utóbbi folyamathoz nyújt kellő segítséget a speciális takarófólia (kívülről víz nem juthat a rendszerbe). A bomlás termékei: biológiailag inert anyag, szén-dioxid és víz; utóbbi nem kizárólag párolgás útján távozik, így mindenképp szükséges gondoskodni a keletkező csurgalék összegyűjtéséről és elvezetéséről. A stabilizálótér megfelelő kialakításával ez könnyen megvalósítható.

A tömegcsökkenés a polgárdi Vertikál Rt. telephelyén végzett mérési eredmények alapján akár 30-40% is lehet, a térfogatcsökkenés pedig ennél is jelentősebb: 50%. A Profikomp szerint további tömegcsökkenés érhető el, ha a stabilizált hulladékot átrostálják, továbbá így elvileg könnyebben kiválogathatók a le nem bomlott újrahasznosítható komponensek (fém, üveg, műanyag). Ez legfeljebb mechanikai úton lenne végezhető, ám anyagában történő újrafelhasználása kétséges, hiszen a szelektív gyűjtéssel nyert lakossági műanyaghulladék sem kell senkinek.

A cégnek hasonló referenciája Makón üzemel, innen eredmények számunkra nem ismeretesek.

Energetikai hasznosítás

A települési szilárd hulladék viszonylag magas nedvességtartalma miatt előkezelés nélkül nem alkalmas energetikai hasznosításra. A fenti módszerrel Polgárdiban sikerült az 5,8 MJ/kg fűtőértékű nyershulladékból a stabilizálás segítségével 11,8 MJ/kg fűtőértékű ?másodlagos tüzelőanyagot? előállítani. A fajlagos fűtőérték tovább növelhető az inert szervetlen anyagok utólagos leválasztásával, illetve leválogatott műanyaghulladék hozzáadásával. Kérdés, hogy ha a feldolgozás végén a műanyagot bekeverik, akkor mi értelme van a lakossági szelektív gyűjtésnek?

Kritikai észrevételek

Üdvözlendő a lerakandó hulladék csökkentése iránti cél és elszántság. Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy a megfelelően művelt lerakón bűzemisszióval nem kell számolni. Ezen kívül a hulladék lebomlása hosszabb időn keresztül, de megtörténik, ennek eredménye a csurgalék jelentős szervesanyagtartalma (bepárolható, vagy visszalocsolással elszikkad), illetve a jelentős metántartalmú lerakógáz. Ezért a hulladéktest éveken keresztüli lassú tömörödése tapasztalható. A stabilizált hulladék lerakásakor minimális további tömörödés tapasztalható, így a depónia kapacitásával okosan kell gazdálkodni. Továbbá a lerakógáz nem tud miből fejlődni, így kitermelése és hasznosítása nem lesz lehetséges. A stabilizálás tehát jelentős energiabefektetéssel és meglehetősen látványosan éri el azt az eredményt, amely a lerakón hosszú idő alatt magától is végbemenne.

Itt szót kell ejtenünk az üvegházhatású gázokról. A metán üvegház-hatása több mint húszszorosa a CO2-énak. A technológiát Nyíregyházán alkalmazni szándékozó Bio-Genezis Kft. szerint az eljárás legnagyobb környezetvédelmi előnye a metánképződés elkerülése, mivel az az aerob folyamatok révén CO2-ként fog távozni. A lerakón bomlás, fermentáció során keletkező metán összegyűjtése és hasznosítása (égetéssel) egyre több helyen válik elérhetővé. Ebben az esetben a keletkező CO2 révén ugyanott vagyunk, ahol a stabilizálással, ráadásul itt még energetikai hasznosításról is beszélhetünk, míg a stabilizálásnál ez a lehetőség elveszik. A környezetvédelmi előny tehát nem egyértelmű! A gazdasági oldalon is figyelembe kell venni az őrlés, levegőbefúvatás, szitálás eszközigényét és működtetési költségeit, amely tényezőkről a Profikomp mélyen hallgat.

Az OHT-ben megfogalmazott célok kommunális hulladékégetők üzembe helyezése nélkül teljesíthetetlenek. Ezt a stabilizált anyag 30-50 mm-es szitán történő rostálása után kapott anyag termikus hasznosításával képzelik el, amely a kiindulási nyers hulladék tömegének kb. 23%-át tenné ki. A rostán áthullott anyag komposztként lenne hasznosítható, azonban ennek felhasználása ?kertészeti és mezőgazdasági kihelyezés helyett tájépítészeti és rekultivációs célokra, valamint megtelt hulladéklerakók takarására javasolt?, a benne maradt, ki nem válogatott veszélyeshulladék-frakció miatt (a megfelelő mértékű előzetes kiválogatás nem kivitelezhető, lehetetlen minden veszélyes komponenst kiemelni). Ez a tény nagyban beszűkíti a felhasználási lehetőségeket, a kapott komposzt gyakorlatilag nem hasznosítható, legfeljebb technológiai célból helyezhető el hulladéklerakón. Pozitív folyományként értékelhető, ha a másra nem használható komposzttal váltják ki a takarásként alkalmazott építési törmeléket ? amely így újrafeldolgozásra kerülhet. Azonban erre az ISPA-programokban csak terv van, pénz nincs!

Mivel a technológia igényli a biológiailag bontható szerves anyagot ? egyébként nincs oxidáció, nincs megfelelő hőmérséklet, amely a vizet elpárologtatná ?, ezért a szerves hulladékot mindenképp szállítani kell, a stabilizálás mellett a helyi és kistérségi komposztálás nem működhet. A centralizáltság indokolatlanul növeli a szállítás logisztikai igényét és ezáltal a gépjárművek okozta levegőszennyezést is.

Az Európai Unió hulladékgazdálkodási prioritási sorrendjében a termikus hasznosítás megelőzi a lerakást, ám nem fogadható el az előzőleg leválogatott, anyagában hasznosítható anyagok (papír, műanyag) égetnivaló hulladékhoz keverése a fűtőérték növelése céljából. Ugyanakkor az égető beruházási költsége egy nagyságrenddel nagyobb, mint a lerakóé. Az üzemeltetés is jóval drágább (magasabb szemétdíjak, szociális, politikai vonatkozások, stb), és a veszélyes hulladéknak minősített salaknak és pernyének is megoldást kell találni!