Műanyagpolitika mint biztonságpolitika – Az orosz fosszilis energia és az európai műanyaggyártás rejtett kapcsolata
Mi köze van egy műanyag palacknak a háborúhoz? Elsőre semmi, valójában azonban meglepően sok. Egy friss nemzetközi kutatás feltárja, hogyan fonódik össze a műanyaggyártás, a klímaválság és az Ukrajna elleni orosz agresszió egy közös láncba, amelynek kiindulópontja a fosszilis energiahordozók túlzott használata.
A műanyagválság, a klímaváltozás és az orosz–ukrán háború ritkán kerül egy mondatba. Pedig a How Russian fuel feeds the world of plastic tanulmány szerint ugyanannak a problémának a különböző arcairól van szó: a fosszilis energiahordozók túlhasználatáról. Az olaj és a földgáz nemcsak a klímaválságot mélyíti, hanem az egyszer használatos műanyagok tömeges gyártásán keresztül közvetve a háborús agresszió finanszírozásához is hozzájárul.
Műanyag: fosszílis energia szilárd formában
A világon előállított műanyagok 98 %-a kőolajból és földgázból készül. A műanyag tehát nem semleges anyag, hanem a fosszilis energiahordozók közvetlen terméke. Minden PET-palack, műanyag csomagolás vagy egyszer használatos termék mögött olaj- és gázkitermelés áll. Mindez azt jelenti, hogy a műanyag kérdése jóval túlmutat a klímaválságon: gazdasági érdekek és geopolitikai összefüggések is szorosan kapcsolódnak hozzá.
Az Európai Unió bár komolyan törekszik az energiaátállásra, hosszú ideig az olcsó orosz fosszilis tüzelőanyagok egyik legnagyobb felvásárlója volt. Ezek az alapanyagok nemcsak fűtésre és áramra szolgáltak, hanem a műanyaggyártás láthatatlan alapját is adták.
Oroszország költségvetésének mintegy 40 %-a fosszilis energiahordozók exportjából származik,
ezek a bevételek biztosítják az ország katonai kiadásainak jelentős részét. Amikor európai országok és vállalatok orosz olajat és gázt használnak a műanyaggyártásban, közvetve hozzájárulnak az agresszor állam bevételeihez.
Ez az összefüggés ritkán jelenik meg a közbeszédben vagy a döntéshozatal során.
Közvetlen hatások
Az egyszer használatos műanyagok tömeges gyártása és fogyasztása súlyos terhet ró a környezetre. A műanyag életciklusa során jelentős mennyiségű üvegházhatású gáz keletkezik. A hulladék óceánszigeteket alkot, jelen van folyókban, talajban, miközben a mikroműanyagok és veszélyes vegyi anyagok egészségügyi kockázatot jelentenek.
Mi a megoldás?
A tanulmány hangsúlyozza: a fosszilis energiahordozóktól és az egyszer használatos műanyagoktól való függőség nem kezelhető elszigetelt intézkedésekkel. Valódi változás csak rendszerszintű, összehangolt politikai döntésekkel érhető el – nemzeti, európai és globális szinten egyaránt.
Az orosz fosszilis energiahordozók elutasítása
Az orosz olaj- és gázimport csökkentése közvetlen hatással van a műanyaggyártásra. Éppen ezért minél kevesebb fosszilis alapanyag áramlik az EU-ba, annál kisebb az a pénzügyi mozgástér, amely a háborús agresszort táplálni tudja.
Az egyszer használatos műanyagok visszaszorítása
A tanulmány azt is hangsúlyozza, hogy a műaanyagválság valódi kulcsa nem az újrahasznosítás erőltetése, hanem a termelés és a fogyasztás csökkentése, különösen az egyszer használatos termékek esetében. Az EU egyszer használatos műanyagokról szóló irányelve (SUP) fontos lépés, de nem elegendő: további termékkörök kivezetésére és a megelőzés erősítésére van szükség.
Zero waste és újrahasználható rendszerek
Az újrahasználható csomagolások, betétdíjas rendszerek, újratöltési és visszaváltási modellek egyszerre hulladékmegelőzési eszközök, egyúttal a fosszílis alapanyagok iránti kereslet csökkentésének leghatékonyabb módjai is. Ezek kulcsszerepet játszanak a műanyagtermelés mérséklésében.
Globális Műanyagegyezmény támogatása
A tavaly elkaszált, ám azóta is készülő Globális Műanyagegyezmény lehetőséget ad arra, hogy a műanyagválságot a teljes életciklus mentén kezeljük, az alapanyag-kitermeléstől a gyártáson át a hulladékká válásig. A tanulmány kiemelki: az EU aktív és ambiciózus fellépése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az egyezmény valóban a termelés csökkentését célozza, ne pusztán a hulladékkezelést.
Több mint környezetpolitika
A fosszilis energiahordozókra épülő műanyaggyártás energia-, klíma- és biztonságpolitikai kérdés is egyben. Az Európai Uniónak lehetősége van arra, hogy olyan döntéseket hozzon, amelyek egyszerre csökkentik a környezeti terhelést, mérséklik az energiafüggőséget, egyúttal megszüntetik a háborús agresszor közvetlen finanszírozását.
A műanyagpolitika így válik biztonságpolitikává. Minden egyes elkerült egyszer használatos termék egyben lépés a klímavédelem és az energiafüggetlenség, egyúttal a béke felé is.
