Ontario nulla hulladék terve
Az Ontariói Környezetvédelmi Minisztérium „A jövõ: a nulla hulladék"címmel vitairatot tett közzé, amely a 2002-ben született, a lerakókra kerülõ hulladékmennyiség csökkentésérõl szóló jogszabály felülvizsgálatára készült. A Minisztérium levélben kérte az Ontariói Hulladékhasznosítási Társaságot a meglévő Blue Box Cselekvési Terv (BBPP) felülvizsgálatára (Blue Box hulladék az üveg-, fém-, papír-, műanyag-, textil-, valamint az ezek kombinációiból származó hulladék összefoglaló neve).
A terv által előírt felülvizsgálat első lépése a hulladékcsökkentési törvényről szóló vitairat kiadása volt.
A „nulla hulladék" cél érdekében a vitairat számos fontos tervet tartalmaz a gyártói felelősség kibővítésével kapcsolatban.
A vitairat kiemelten vizsgálja a gyártói, illetve a megosztott felelősség alternatíváit, az egyéni gyártói felelősség, illetve a kollektív gyártói fellépés gazdasági vonatkozásait, foglalkozik a hulladékhasznosítási költségekkel, amelyek „látható díjként" jelennek meg a termékek árán felül, valamint vizsgálja a hulladékhasznosítási program hatását a hulladékpiac működésére.
Ezekben a kérdésekben a vitairat a következő ajánlásokat teszi:
1.A kibővített gyártói felelősségen alapuló világos keretrendszer létrehozása, melynek kulcselemei a következők:
Érvényesíteni kell a termelői felelősség elvét, amely szerint „a hulladékhasznosítási programoknak nagyobb anyagi felelősséget kell róniuk a gyártókra", ugyanakkor „... lehetővé kell tenni számukra, hogy a felelősség vállalása a saját igényeiknek leginkább megfelelő módon történjen. Ennek van a leginkább kiegyensúlyozott hatása a jelenlegi piacokra, valamint összhangban van azzal az elvárással, miszerint olyan hulladékhasznosítási tevékenységeket kell indítani, amelyek a nulla hulladéktermelést tűzik ki célul és ösztönzik a zöld gazdaságot.
Szükség van a gyártók által előállított termékek megkülönböztetésére a környezetre gyakorolt hatásuk alapján (beleértve olyan hulladék és nem hulladék vonatkozású tényezőket, mint pl. energiahatékonyság, a mérgező anyagok csökkentése vagy az üvegházhatás kialakulásában játszott szerep).
Kezelési díjak alkalmazása az egyelőre nem újrahasznosítható anyagokra.
Sokkal rugalmasabb hozzáállással lehetővé tenni, hogy a gyártók egyéni megoldásokat találjanak jelenlegi és jövőbeli hulladékhasznosítási kötelezettségeik teljesítésére.
2.A hulladékcsökkentés és az újrahasznosítás hangsúlyozása.
3.Az ipari, gazdasági és intézményi ágazatból származó hulladék hasznosításának és visszaszorításának ösztönzése. A javasolt lehetőségek között szerepel a meglévő hulladékkezelési szabályok felülvizsgálata, az említett ágazatokból származó hulladékkal kapcsolatos felelősség gyártókra való kiterjesztése, vagy az említett ágazatokra jellemző hulladékösszetétel meghatározása anyagfajtánként.
4.A gyártói felelősségről szóló programok irányítása és adminisztrációja (a felelősségvállalás és az elszámolási kötelezettség terén egyértelműbb szerepek meghatározása annak érdekében, hogy minden résztvevő hozzájáruljon a közös cél eléréséhez).
„Ez a vitairat a kibővített gyártói felelősséget nem mint elméleti modellt vizsgálja, hanem azokat a politikai és gyakorlati kérdéseket tárgyalja, amelyek biztosítják, hogy az említett modell valóban működő és értelmes megközelítést eredményezzen" - mondta Usman Valiante hulladékcsökkentési szakértő, a Solid Waste & Recycling (Szilárdhulladék és Újrafeldolgozás) című magazin társszerkesztője. Hozzátette: „A javasolt szabályozási rendszer, amely a teljes körű, termékek szerint megkülönböztetett egyéni gyártói költségviselést tartalmazza, merőben eltér a jelenleg megszokott kanadai hulladékhasznosítási programoktól. A vitaanyag által előidézett párbeszéd nemcsak Ontarioban, hanem egész Kanadában fontos szerepet kaphat."
Néhányan reagáltak a vitairatban említett elképzelésre. Gerretsen miniszter is értékelte a Blue Box Cselekvési Tervet az Ontariói Hulladékhasznosítási Társaságnak címzett levelében. A levél legfontosabb megállapítása a következő: „A Blue Box Cselekvési Terv nem csak a kibővített gyártói felelősségből származó bevételekkel számol, hiszen a Hulladékhasznosítási tv. előírja a Blue Box hulladékkezelőknek, hogy 50%-ban ők finanszírozzák a városi programot, a maradék költséget pedig az önkormányzati állja."
A miniszter azt kérte a Társaságtól, hogy tegyenek javaslatot a Blue Box Program finanszírozására úgy, hogy az kizárólagosan a kibővített gyártói felelősség révén befolyó összegből történjen. A helyi önkormányzatok önálló döntéshozatali jogkörének köszönhetően különböző hulladékgyűjtési és -feldolgozási rendszerek működnek párhuzamosan, ezért azt javasolta, hogy elemezzék a kibővített gyártói felelősségen alapuló rendszerre való átállás hatását az önkormányzati újrahasznosító programok menedzsmentjére.
A minisztérium „A jővő: a nulla hulladék" című munkát a környezetvédelmi jogszabályok közlönyében hirdette meg.
A hozzászólásokat 2009. január 15-ig várják.
A Hulladékhasznosítási Társaság köteles 2009. március 20-ig jelentést tenni a BBPP-értékelésről a minisztériumnak.
A Szilárdhulladék és Újrafeldolgozás című magazin december/januári összevont száma mélyreható elemzést közöl a vitairatról és annak következtetéseiről.
Forrás: HazMat Magazine, 10/17/2008
Fordította: Berta Bea
Lektorálta: Graczka Sylvia, Balogh Emese
A terv által előírt felülvizsgálat első lépése a hulladékcsökkentési törvényről szóló vitairat kiadása volt.
A „nulla hulladék" cél érdekében a vitairat számos fontos tervet tartalmaz a gyártói felelősség kibővítésével kapcsolatban.
A vitairat kiemelten vizsgálja a gyártói, illetve a megosztott felelősség alternatíváit, az egyéni gyártói felelősség, illetve a kollektív gyártói fellépés gazdasági vonatkozásait, foglalkozik a hulladékhasznosítási költségekkel, amelyek „látható díjként" jelennek meg a termékek árán felül, valamint vizsgálja a hulladékhasznosítási program hatását a hulladékpiac működésére.
Ezekben a kérdésekben a vitairat a következő ajánlásokat teszi:
1.A kibővített gyártói felelősségen alapuló világos keretrendszer létrehozása, melynek kulcselemei a következők:
Érvényesíteni kell a termelői felelősség elvét, amely szerint „a hulladékhasznosítási programoknak nagyobb anyagi felelősséget kell róniuk a gyártókra", ugyanakkor „... lehetővé kell tenni számukra, hogy a felelősség vállalása a saját igényeiknek leginkább megfelelő módon történjen. Ennek van a leginkább kiegyensúlyozott hatása a jelenlegi piacokra, valamint összhangban van azzal az elvárással, miszerint olyan hulladékhasznosítási tevékenységeket kell indítani, amelyek a nulla hulladéktermelést tűzik ki célul és ösztönzik a zöld gazdaságot.
Szükség van a gyártók által előállított termékek megkülönböztetésére a környezetre gyakorolt hatásuk alapján (beleértve olyan hulladék és nem hulladék vonatkozású tényezőket, mint pl. energiahatékonyság, a mérgező anyagok csökkentése vagy az üvegházhatás kialakulásában játszott szerep).
Kezelési díjak alkalmazása az egyelőre nem újrahasznosítható anyagokra.
Sokkal rugalmasabb hozzáállással lehetővé tenni, hogy a gyártók egyéni megoldásokat találjanak jelenlegi és jövőbeli hulladékhasznosítási kötelezettségeik teljesítésére.
2.A hulladékcsökkentés és az újrahasznosítás hangsúlyozása.
3.Az ipari, gazdasági és intézményi ágazatból származó hulladék hasznosításának és visszaszorításának ösztönzése. A javasolt lehetőségek között szerepel a meglévő hulladékkezelési szabályok felülvizsgálata, az említett ágazatokból származó hulladékkal kapcsolatos felelősség gyártókra való kiterjesztése, vagy az említett ágazatokra jellemző hulladékösszetétel meghatározása anyagfajtánként.
4.A gyártói felelősségről szóló programok irányítása és adminisztrációja (a felelősségvállalás és az elszámolási kötelezettség terén egyértelműbb szerepek meghatározása annak érdekében, hogy minden résztvevő hozzájáruljon a közös cél eléréséhez).
„Ez a vitairat a kibővített gyártói felelősséget nem mint elméleti modellt vizsgálja, hanem azokat a politikai és gyakorlati kérdéseket tárgyalja, amelyek biztosítják, hogy az említett modell valóban működő és értelmes megközelítést eredményezzen" - mondta Usman Valiante hulladékcsökkentési szakértő, a Solid Waste & Recycling (Szilárdhulladék és Újrafeldolgozás) című magazin társszerkesztője. Hozzátette: „A javasolt szabályozási rendszer, amely a teljes körű, termékek szerint megkülönböztetett egyéni gyártói költségviselést tartalmazza, merőben eltér a jelenleg megszokott kanadai hulladékhasznosítási programoktól. A vitaanyag által előidézett párbeszéd nemcsak Ontarioban, hanem egész Kanadában fontos szerepet kaphat."
Néhányan reagáltak a vitairatban említett elképzelésre. Gerretsen miniszter is értékelte a Blue Box Cselekvési Tervet az Ontariói Hulladékhasznosítási Társaságnak címzett levelében. A levél legfontosabb megállapítása a következő: „A Blue Box Cselekvési Terv nem csak a kibővített gyártói felelősségből származó bevételekkel számol, hiszen a Hulladékhasznosítási tv. előírja a Blue Box hulladékkezelőknek, hogy 50%-ban ők finanszírozzák a városi programot, a maradék költséget pedig az önkormányzati állja."
A miniszter azt kérte a Társaságtól, hogy tegyenek javaslatot a Blue Box Program finanszírozására úgy, hogy az kizárólagosan a kibővített gyártói felelősség révén befolyó összegből történjen. A helyi önkormányzatok önálló döntéshozatali jogkörének köszönhetően különböző hulladékgyűjtési és -feldolgozási rendszerek működnek párhuzamosan, ezért azt javasolta, hogy elemezzék a kibővített gyártói felelősségen alapuló rendszerre való átállás hatását az önkormányzati újrahasznosító programok menedzsmentjére.
A minisztérium „A jővő: a nulla hulladék" című munkát a környezetvédelmi jogszabályok közlönyében hirdette meg.
A hozzászólásokat 2009. január 15-ig várják.
A Hulladékhasznosítási Társaság köteles 2009. március 20-ig jelentést tenni a BBPP-értékelésről a minisztériumnak.
A Szilárdhulladék és Újrafeldolgozás című magazin december/januári összevont száma mélyreható elemzést közöl a vitairatról és annak következtetéseiről.
Forrás: HazMat Magazine, 10/17/2008
Fordította: Berta Bea
Lektorálta: Graczka Sylvia, Balogh Emese