Az azbeszt hullámpala útja a lerakóba
A bontásból megmaradt, azbeszt tartalmú hullámpala megfelelõ lerakásáról is gondoskodni kell. Nem könnyû feladat, ezért gondoltam, hogy egy naplóbejegyzés erejéig megosztom a tapasztalatokat az erre járókkal. Varga Illés Levente blogjából.
Az azbeszt egykor népszerű építőanyag volt. Szórt formában iparosított épületek hőszigeteléseként alkalmazták, de kötött formában számos tetőfedőanyag és idomtermék készült belőle. Ám az aszbeszt rákkeltő anyag. A felismerést lassan követte a betiltás, még lassabban követi ezen szerkezetek megsemmisítése. Támogatásra, jogszabályi ösztönzésre lenne szükség, ezzel szemben információhiány és logisztikai problémák jutnak osztályrészül annak, aki a veszélyt felmérve tevőlegesen részt kíván venni a probléma megoldásában.
Az elbontott Erdért faházunk fedése az egykor e típusra gyakorlatilag egyeduralkodóként jellemző azbeszt hullámpala volt. A darabos azbeszttermékek nem olyan veszélyesek, csupán a tört és morzsolódó felületek szálai okoznak veszélyforrást. Az ép táblák védőruha nélkül is bonthatók, szállíthatók. A bontás után deponáltuk a táblákat. A lerakás mikéntje azonban szervezést igényelt.
A tájékozódást a neten kezdtem. A különböző hivatali és civil szervezetek adatbázisaiban erre vonatkozó használható adatot nem leltem. A gugli az azbeszt szóra rengeteg találatot ad, ám ezek közül kevés a használható. Pár hivatkozást azonban találni. A talált cégek jellemzően rekultivációval egybekötött, szakszerű hulladéklerakással foglalkoznak. Az elektronikus levelezést nem igen szeretik, telefonon is inkább a bizonytalanság és tanácstalanság volt tapasztalható ("Marika, lehet hozzánk azbesztet hozni ? ... azt mondja a kolléganőm, hogy talán a Józsi tudja, de ő most szabadságon van.
A dunaújvárosi Dunaferr Ferromark Kft. azonban honlapján korrekt tájékoztatást ad, telefonon pedig készségesen tájékoztatnak a fontosabb tudnivalókról:
- a lerakás díja 48 Ft/kg + ÁFA,
- csak munkanapon vannak nyitva és 11: 30-ig érjek oda.
Tekintettel arra, hogy bő tucatnyi vételi ajánlatot kaptam az anyagra (bizony, dacolva a rák veszélyével még ma is népszerű építőanyag, a bontott palának komoly piaca van), biztosra kívántam menni, hogy a pala valóban lerakóba kerül. Ezért személyesen, utánfutóval (két fordulóban) személyesen vittem el.
A cég honlapján található térkép hasznos segítség. A lerakó a Dunaferr területén található, ahová a belépés nem is olyan egyszerű. Én a IX. sz. kapun hajtottam be. A kapun mintegy félóra volt átjutni, mert nem tudtam az alábbiakat:
- fuvarlevél kell (én magánszemélyként a saját palámat szállítottam, így nem készültem vele, de hosszas telefonálgatás után elfogadták azt is, hogy a helyszínen kitöltöttem egy házilagos fuvarlevelet),
- bizonyos dolgokat csak nagyon különleges esetben lehet bevinni a telepre (ezért a laptopomat kint kellett hagyni),
- kihez (név szerint) megyek, és ő vár-e, meg lett-e beszélve (ezt telefonon elintéztük).
A kapunál 2 ember foglalkozott velem, s végtelenül kedvesek, segítőkészek voltak. Kaptam egy kapujegyet.
A térkép alapján könnyen a cég irodaházához találtam, de ott hamar kiderült, hogy előbb a lerakóba kell menni, ami nem itt van. Az nincs rajta a térképen és nagyon bonyolult oda eljutni. Hívtak hát a lerakóból egy munkatársat (még 1 ember foglalkozott velem), aki átjött értem autóval, s őt követve jutottam el a mázsázóba, ahol megmérték az autó súlyát (újabb 1 ember), majd pedig a lerakóba gurultunk. A lerakónál is van egy iroda, ahol egy nagyon kedves hölgy (újabb 1 ember) elkészítette a veszélyes hulladékokra vonatkozó papírmunkát, s kaptam 2 db, igen sok adatot tartalmazó papírt. A lerakást fizikailag egy targonca végezte (a kedves utikalauz), s 1 újabb ember segítségét igényelte.
Ezután már egyedül is visszataláltam a mérleghez, ahol kaptam egy mérlegjegyet, innen pedig az irodaházba, ahol a II. emeleten kiállították a számlát (újabb 1 munkatárs és újabb papír), majd a földszinti pénztárba befizettem a lerakás díját (újabb 1 ember és újabb papír). Ezek után visszatértem a kapuhoz, ahol bemutattam a sok papír egy részét, ellenőrizték az autóm tartalmát és magamhoz vettem a laptopomat.
S mindez röpke 2,5 óra volt. A második kör így már nem fért bele a napba, azt a következő nap tettem meg. Akkor már rutinos voltam, ismertem a járást, s ennek köszönhetően 70 perc alatt végeztem is. Az egész egyébként nem volt ilyen vészes, mind a 8 ember - akinek ezzel is hozzájárultam foglalkoztatásához - nagyon kedves és segítőkész volt, s érdekes volt látni belülről egy ilyen gyárat, illetve a hozzá kapcsolódó sok érdekes műtárgyat, no és persze a rekultiváció megvalósulását.
Összességében (benzinköltséggel és az utánfutó bérletével) 100.000 Ft-ba került az, hogy megszabaduljak attól, amiért fizettek volna 50.000-et. De nem bánom. Ez az egészséges környezet ára. Az épület teljes bekerülési költségéhez képest nem igazán nagy tétel. S sokunk számára természetes, hogy mindezt vállaljuk. De azt be kell látni, hogy nem általános ez a szemlélet. S innen érthető már, hogy miért van tele az erdő, a rét, a mező és az út menti árok a sok sittel, veszélyes hulladékkal.
Kapcsolódó:
Az, aki szórt kék azbesztet bont védőfelszerelés nélkül, 10–40 éven belül biztosan meghal valamely azbeszt okozta betegségben. (Bautrend)
http://www.bautrend.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=126&Itemid=35