És nálatok?
Zöldülõ háztartások (2.)
Zitáék pesti értelmiségi házaspár egy iskolás és egy óvodás kisgyerekkel. Bár Zita megfogalmazásában „nem velejükig zöldek”, sok zöldnél mégis zöldebbek, ugyanis nincs autójuk.
Mennyire tudatos választás ez részetekről?
Körülbelül 15 éve volt egy Trabantunk, de a kocsi fenntartásával kapcsolatos macera és kiadások nem nagyon vonzották a férjemet, így eladtuk. Azután nem vettünk másikat, s azóta is jól működik enélkül az életünk. Néha számolgatjuk, hogy az autó vagy a vonat érné-e meg jobban, de egyelőre a vonat győz. Az is szempont, hogy bár az autóval sok esetben időt lehet spórolni, ugyanakkor sok idő kell az autó tisztán- és karbantartásához, egyéb ügyintézésekhez. Ha a magyarországi tömegközlekedés valamivel jobb lenne, még ekkora dilemmát sem okozna a kérdés. Persze jó érzés a környezet kisebb terhelése is. Tehát több tényezős a dolog.
Mik a legfőbb gondjaid a vonattal?
A tömegközlekedést semmivel, még könnyen hozzáférhető információval sem támogatják. Friss élményem, hogy a MÁV nem tudott felvilágosítást adni arról, hogy az adott vonaton lesz-e kerékpárszállító kocsi. Szeretném felhozni a biciklimet vidékről Pestre, de nem akarok külön utazni a családomtól. Végül a helyi forgalmistáktól tudtam meg, hogy lesz ilyen kocsi.
Amikor a gyerekek kicsik voltak, mennyire tudtatok vonattal utazni, kirándulni?
Úgy egy éves korukig nehézkes a vonatozás, de mindig volt olyan autós barátunk, aki kisegített, ha kellett. Azóta a fiam már megjárta vonattal a Müncheni Állatkertet.
A városban biciklizel. Erről mik a tapasztalataid?
Sokáig úgy figyeltem a bicikliutakat, útvonalakat (például a Nyugatitól az Örs vezér teréig), hogy gyerekekkel járhatóak-e. A végeredmény sajnos lehangoló: egyik sem elég biztonságos. Talán, ha egyszer végig gurulna ezeken biciklivel az, aki kijelölte...
Említetted, hogy a városban, ha lenne autótok, akkor sem használnátok.
Az autó nélküliség nem kizárólag lemondás. A belvárosban eleve nem is ülnénk autóba. Ha valaki felajánlja, hogy elvisz minket, akkor is igyekszünk kitáncolni belőle, mert általában dugó lesz a vége.
A gyerekekkel hogyan közlekedtek óvodába, iskolába?
A gyaloglás a gyerekeinknél normális életfunkció. Az iskola itt van nálunk a sarkon, az óvoda negyedórás séta. Így naponta gyalogolunk fél órát, meg is van a napi mozgás.
A vegetarianizmusotok sem hétköznapi. Ennek választását mi befolyásolta, hogyan alakult?
Amikor a férjemmel megismerkedtünk, már mindketten vegetáriánusok voltunk. Ő, mint biológia tanár, egyszerűen nem akarta megenni az állatokat, később pedig Angliában a gyakorlatban is látta, hogy ez megoldható, sok finom hús nélküli étel létezik. Nálam talán a legmeghatározóbb az a fél év volt, amit Indiában töltöttem, ráadásul egy olyan helyen, ahol gyakorlatilag nem lehetett húst kapni.
Mióta étkeztek így?
Körülbelül 15 éve.
A napi bevásárlás, beszerzés, főzés jelent-e gondot?
Ma már nem. Bármilyen zöldséget meg tudunk venni egész évben. Rengeteg ilyen témájú szakácskönyv van, és a legtöbb hagyományos étel hús nélkül is elkészíthető. A vegetáriánus éttermekből nincsen túl sok, de a nemzeti konyhák – az indiai, török, és részben a kínai-, sok hús nélküli fogást kínálnak.
A gyerekek esznek-e húst, illetve a fehérje szükségleteteket hogyan elégítitek ki?
A gyerekek elvileg esznek húst, de sokszor felfalják a magunknak beszerzett veggie finomságokat is. Mivel a húst, annak ízét nem keressük, nem hiányoljuk, a szójás paték, húspótlók nálunk beváltak. Itt persze bejön a GMO-kérdés, ezért most próbálkozunk a szeitan-nal, vagyis búzahússal (ez sikérből készül, tiszta fehérje). Egyszerre többféle szempontot próbálunk figyelembe venni a vásárlásnál, keressük a húsmentes, de nem génkezelt termékeket, több-kevesebb sikerrel.
A háztartás egyéb területein vannak-e környezettudatos szokásaitok, elképzeléseitek?
Próbáljuk megvalósítani a szokásos dolgokat: szelektíven gyűjtjük a szemetet, letekerjük a konvektort, de az őrlángot például nem szoktuk kikapcsolni. Most vezetjük össze a lakásban lévő elektromos hosszabbítókat, elosztókat, s az azon lévő kapcsolóval amit lehet, áramtalanítunk éjszakára, vagy ha elmegyünk otthonról. Sok használt gyerekruhát kapunk és adunk tovább, ennek Ti is tanúi vagytok. A környezetbarát takarító- és mosószereket sajnos nem éreztük elég hatékonynak, a ruhák nem lettek tőlük elég tiszták, puhák.
A szelektív gyűjtéssel a férjed iskolájában is próbálkoztak.
Igen, részben az ő javaslatára, de nem működött. A gyerekek még csak-csak külön gyűjtötték a hulladékokat, de a takarítók elszabotálták a dolgot. Egyébként a tantestület sem feltétlen híve az intézményen belüli gyűjtésnek, mióta a gyűjtősziget az iskola előtt van. A zajos ürítés mindig ugyanabban az időpontban, ugyanannak a tanárnak ugyanazt az óráját zavarja jó tíz percen át. Pedig hihetetlen mennyiségű PET-palack gyűlik össze egyetlen nap alatt is.
Lehet, hogy visszaváltható üveges üdítőt kellene árulni a büfében? Esetleg ivókutakat felszerelni? A jó példáért még Németországba sem kell menni, a 80-as években Újpalotán az egyik lakótelepi iskolában már voltak ivókutak.
Továbbítom a javaslatot!
Körülbelül 15 éve volt egy Trabantunk, de a kocsi fenntartásával kapcsolatos macera és kiadások nem nagyon vonzották a férjemet, így eladtuk. Azután nem vettünk másikat, s azóta is jól működik enélkül az életünk. Néha számolgatjuk, hogy az autó vagy a vonat érné-e meg jobban, de egyelőre a vonat győz. Az is szempont, hogy bár az autóval sok esetben időt lehet spórolni, ugyanakkor sok idő kell az autó tisztán- és karbantartásához, egyéb ügyintézésekhez. Ha a magyarországi tömegközlekedés valamivel jobb lenne, még ekkora dilemmát sem okozna a kérdés. Persze jó érzés a környezet kisebb terhelése is. Tehát több tényezős a dolog.
Mik a legfőbb gondjaid a vonattal?A tömegközlekedést semmivel, még könnyen hozzáférhető információval sem támogatják. Friss élményem, hogy a MÁV nem tudott felvilágosítást adni arról, hogy az adott vonaton lesz-e kerékpárszállító kocsi. Szeretném felhozni a biciklimet vidékről Pestre, de nem akarok külön utazni a családomtól. Végül a helyi forgalmistáktól tudtam meg, hogy lesz ilyen kocsi.
Amikor a gyerekek kicsik voltak, mennyire tudtatok vonattal utazni, kirándulni?
Úgy egy éves korukig nehézkes a vonatozás, de mindig volt olyan autós barátunk, aki kisegített, ha kellett. Azóta a fiam már megjárta vonattal a Müncheni Állatkertet.
A városban biciklizel. Erről mik a tapasztalataid?
Sokáig úgy figyeltem a bicikliutakat, útvonalakat (például a Nyugatitól az Örs vezér teréig), hogy gyerekekkel járhatóak-e. A végeredmény sajnos lehangoló: egyik sem elég biztonságos. Talán, ha egyszer végig gurulna ezeken biciklivel az, aki kijelölte...
Említetted, hogy a városban, ha lenne autótok, akkor sem használnátok.
Az autó nélküliség nem kizárólag lemondás. A belvárosban eleve nem is ülnénk autóba. Ha valaki felajánlja, hogy elvisz minket, akkor is igyekszünk kitáncolni belőle, mert általában dugó lesz a vége.
A gyerekekkel hogyan közlekedtek óvodába, iskolába?
A gyaloglás a gyerekeinknél normális életfunkció. Az iskola itt van nálunk a sarkon, az óvoda negyedórás séta. Így naponta gyalogolunk fél órát, meg is van a napi mozgás.
A vegetarianizmusotok sem hétköznapi. Ennek választását mi befolyásolta, hogyan alakult?
Amikor a férjemmel megismerkedtünk, már mindketten vegetáriánusok voltunk. Ő, mint biológia tanár, egyszerűen nem akarta megenni az állatokat, később pedig Angliában a gyakorlatban is látta, hogy ez megoldható, sok finom hús nélküli étel létezik. Nálam talán a legmeghatározóbb az a fél év volt, amit Indiában töltöttem, ráadásul egy olyan helyen, ahol gyakorlatilag nem lehetett húst kapni.
Mióta étkeztek így?
Körülbelül 15 éve.
A napi bevásárlás, beszerzés, főzés jelent-e gondot?
Ma már nem. Bármilyen zöldséget meg tudunk venni egész évben. Rengeteg ilyen témájú szakácskönyv van, és a legtöbb hagyományos étel hús nélkül is elkészíthető. A vegetáriánus éttermekből nincsen túl sok, de a nemzeti konyhák – az indiai, török, és részben a kínai-, sok hús nélküli fogást kínálnak.
A gyerekek esznek-e húst, illetve a fehérje szükségleteteket hogyan elégítitek ki?
A gyerekek elvileg esznek húst, de sokszor felfalják a magunknak beszerzett veggie finomságokat is. Mivel a húst, annak ízét nem keressük, nem hiányoljuk, a szójás paték, húspótlók nálunk beváltak. Itt persze bejön a GMO-kérdés, ezért most próbálkozunk a szeitan-nal, vagyis búzahússal (ez sikérből készül, tiszta fehérje). Egyszerre többféle szempontot próbálunk figyelembe venni a vásárlásnál, keressük a húsmentes, de nem génkezelt termékeket, több-kevesebb sikerrel.
A háztartás egyéb területein vannak-e környezettudatos szokásaitok, elképzeléseitek?Próbáljuk megvalósítani a szokásos dolgokat: szelektíven gyűjtjük a szemetet, letekerjük a konvektort, de az őrlángot például nem szoktuk kikapcsolni. Most vezetjük össze a lakásban lévő elektromos hosszabbítókat, elosztókat, s az azon lévő kapcsolóval amit lehet, áramtalanítunk éjszakára, vagy ha elmegyünk otthonról. Sok használt gyerekruhát kapunk és adunk tovább, ennek Ti is tanúi vagytok. A környezetbarát takarító- és mosószereket sajnos nem éreztük elég hatékonynak, a ruhák nem lettek tőlük elég tiszták, puhák.
A szelektív gyűjtéssel a férjed iskolájában is próbálkoztak.
Igen, részben az ő javaslatára, de nem működött. A gyerekek még csak-csak külön gyűjtötték a hulladékokat, de a takarítók elszabotálták a dolgot. Egyébként a tantestület sem feltétlen híve az intézményen belüli gyűjtésnek, mióta a gyűjtősziget az iskola előtt van. A zajos ürítés mindig ugyanabban az időpontban, ugyanannak a tanárnak ugyanazt az óráját zavarja jó tíz percen át. Pedig hihetetlen mennyiségű PET-palack gyűlik össze egyetlen nap alatt is.
Lehet, hogy visszaváltható üveges üdítőt kellene árulni a büfében? Esetleg ivókutakat felszerelni? A jó példáért még Németországba sem kell menni, a 80-as években Újpalotán az egyik lakótelepi iskolában már voltak ivókutak.
Továbbítom a javaslatot!
(-fr-)