Egyre könnyebb műanyag zacskó nélkül vásárolni, mégsem szabadulunk tőle
A műanyagmentes július és a zöld mozgalmak hasonló környezettudatos akciói ellenére a statisztikákban egyelőre nem látszik, hogy elkezdtünk volna tömegesen leszokni a műanyag zacskókról. Sőt, ha 2001 óta nézzük, akkor majdnem a duplájára nőtt a magyarok nejlonzacskó felhasználása.
Sajnos a statisztikai adatokból csak a polietilén műanyag zacskók tömegét és értékét lehet megismerni, márpedig ezt a terméket nem csak a lakosság, hanem az ipar is használja – de a kettőt nem tudjuk elkülöníteni. Ha úgy számolunk, mintha a teljes mennyiség átlagosan 1 grammos eldobható zacskókból állna, akkor a 2001-es napi 1 darabos fogyasztás 1,9-re növekedett. Elképzelhető, hogy nem használunk kétszer annyi zacskót, mint 20 éve, de a jelentős növekedés a számok alapján mindenképpen valószínű.
Ráadásul nem is keveset költünk zacskókra: 2001-ben még csak 18,4 milliárd forint volt a termékből származó értékesítési bevétel, míg 2019-ben már 72,3 milliárd forint – az Eurostat adatbázisa alapján. (Ha figyelembe vesszük az inflációt, akkor ez az érték nagyjából összhangban van a darabszám közel kétszeresére emelkedésével.)
Jó hír, hogy 2018-ban az előző évi csúcshoz képest ötödével csökkent a műanyag zacskók felhasználása, ám 2019-ben ismét 7 százalék volt a növekedés, a 2020-as adatokban pedig nem várható éves szintű csökkenés.
Az alábbi térképen az látható, hogy fejlődő országok sokaságában is meg tudták már hozni azt a döntést, hogy betiltsák ezeket a jelentős szennyezést okozó, sokszor felesleges, eldobható csomagolásokat, ám ebből a szempontból az európai országok nem állnak jól.
Tavaly a magyar kormány is nekifutott a betiltásnak, de nagyon hamar visszalépett a tervétől.
Afrikának például szinte az egésze műanyag zacskó mentes az ENSZ összeállítása szerint – ez akkor is figyelemre méltó, ha nem feltétlenül a környezettudatossággal magyarázható. A témával foglalkozó jelentés alapján már 45 országban tiltották be teljesen az egyszer használatos műanyag zacskókat, az Európai Unióban a szívószálig és a társaiig jutottunk, amely a zacskók tömegéhez képest összességében elenyésző mennyiség.
Több lehetőség, de kevesen élnek vele
A környezettudatos fogyasztást propagáló civil szervezetek gyakran a vásárlói döntésekre próbálnak hatni, hiszen ha átalakulnak a fogyasztói igények, akkor erre a gyártóknak is reagálniuk kell. Az emberek egy része általában hajlandó is változtatni a szokásain, ám mégis látjuk, hogy a tömegek áttérítése nagyon hosszadalmas folyamat.
Ez húzódhat meg annak hátterében is, hogy az elmúlt 1-2 évben az élelmiszerüzletek többsége elérhetővé tette, hogy az egyszer használatos műanyag zacskók helyett többször használatos zacskókat használjanak a vásárlók, általában a zöldség-gyümölcs és a pékáru lemérésére – csomagolására.
Igazság szerint korábban sem volt lehetetlen, hogy valaki saját zacskót vigyen a boltba, és abba pakolja a lédig árut, de minőségi különbség, hogy az egyszer használatos zacskók mellé a boltok kitették az alternatívát, és így mindenki szinte minden bevásárlásnál szembesülhet a választás lehetőségével.
A boltok persze a műanyagot teljes mértékben kihagyhatnák, például papír zacskót is tehetnének a pékáruhoz, ami jóval kevésbé szennyező, viszont sajnos egyelőre sokkal drágább megoldás. Az interneten elérhető ajánlatok alapján egy papírtasak bruttó 3 forintért, míg egy műanyag zacskó ennek feléért, 1,6 forintért beszerezhető. Ezt erősíti a kereskedelmi statisztika is, amely azt mutatja, hogy 1 gramm zacskó ára nettó 1,2 forint, ami megfelel az ajánlatnak.
A szupermarketek azonban nem csak az ár miatt nem választják a papírt. A műanyag átlátszó, és így nehezebben lehet vele trükközni, például a kasszánál könnyebben és gyorsabban ellenőrizhető, hogy az olcsó krumpli közé nem tett-e a vásárló “véletlenül” egy-egy drága avokádót, vagy eggyel több kakaós csigát, mint amennyit lemért.
A környezetbarát elkötelezettséggel kapcsolatos fenntartásokat pedig talán semmi sem mutatja jobban, mint amikor papír és műanyag vegyes zacskókat használnak – ezt ugyanis sem papírként, sem műanyagként nem lehet szelektíven kidobni, azaz mehet a kommunális gyűjtőbe. Tökéletesen szétválasztani vélhetően senki nem fogja ezeket – mégis szinte minden áruház használ ilyet.
A legtöbb üzletben azonban már nem is nejlonból készült zacskóval találkozunk, hanem biológiailag lebomló, alapvetően kukoricakeményítőből készült tárolóval. A különbséget a laikus vásárló adott esetben észre sem veszi, a fő árulkodó jel talán az, hogy a biológiailag lebomló zacskó könnyebben szakad.
A lebomlónak mondott műanyagokat környezetbarátnak hirdetik, ám ezek sem oldják meg igazán jól a problémát, hiszen mikroműanyaggá bomlanak el, ami sokáig szennyező még. Ez nem tekinthető tökéletes megoldásnak, mert csak külön gyűjtés és megfelelő komposztálási körülmények (magas páratartalom, magas hőmérséklet, megfelelő baktériumok jelenléte) mellett bomlik el – ám ezeknek az ideális körülményeknek a biztosítására jelenleg nincs sok esély.
A cégeknek a csomagolás után termékdíjat kell fizetniük, 2021-ben a műanyag zacskóknál ez 1900 forint kilogrammonként, míg a biológiailag lebomló műanyagok esetében 500 forint. A lebomló zacskó azonban annyival drágább, hogy a kisebb termékdíj sem teszi igazán versenyképessé: a szennyező műanyag bruttó 3,5 forintra, a lebomló viszont 6,5 forintra jön ki. Emiatt a termékdíj hatása csak korlátozott lehet.
A cikk folytatódik: www.g7.hu
