Az újrahasznosítás mítosza
Hogyan öli meg az újrahasznosítás a bolygónkat azáltal, hogy feloldozza a fogyasztásból fakadó bűntudatot és aláássa a hulladék visszaszorítására tett erőfeszítéseket? Ez a cikk Az újrahasznosítás mítosza című külön jelentés része.
Az újrahasznosítás népszerűsítésére tett erőfeszítéseket túlságosan nagy siker koronázta.
Ezzel érvel néhány környezetvédő, akik rámutatnak a fogyasztók azon felfogására, miszerint ha gondosan válogatják az üvegeket, a papírt és a műanyagokat, akkor nem szennyezik a bolygónkat.
"Az újrafeldolgozásról szóló üzenet annyira pozitív, hogy szinte ösztönzi azt a felfogást, hogy az újrahasznosítható hulladék valójában nem is hulladék" - mondta Flore Berlingen, a Zero Waste France civil szervezet igazgatója.
Nem arról van szó, hogy az újrahasznosítás rossz. Nyilvánvalóan jobb a környezet számára, mint a hulladéklerakók feltöltése vagy a szemét válogatás nélküli elégetése. De a környezetvédők körében egyre nagyobb az aggodalom, hogy ez további fogyasztás - és további pazarlás - előmozdítását eredményezheti.
Ha az emberek elhiszik, hogy alumínium kávékapszulákat, műanyag palackba töltött vizet vagy akár új autókat vásárolhatnak gond nélkül, hiszen úgyis mindent újrahasznosítanak és újrafelhasználnak, az lehetővé teszi számukra, hogy tiszta lelkiismerettel fogyasszanak.
"Az újrafeldolgozáshoz kötődő pozitív érzelmek felülkerekedhetnek a pazarláshoz kapcsolódó negatív érzelmeken" - Monic Sun és Remi Trudel, a Boston Egyetem professzora
"Ma a túlfogyasztás és a túltermelés rendkívül túlfűtött kapitalista modelljében élünk" - mondta David Cormand, francia zöldpárti EP-képviselő. "Jól látható, hogy ez összeegyeztethetetlen ökológiai céljainkkal és az élet fenntartásával a Földön."
Monic Sun és Remi Trudel, a Boston Egyetem professzorai fogyasztási szokásokat és az újrafeldolgozási tudatosságot célzó kampányok reakcióit tanulmányozták. Kimutatták, hogy „az újrafeldolgozással kapcsolatos pozitív érzelmek felülkerekedhetnek a pazarláshoz kapcsolódó negatív érzelmeken”.
A professzorok cikkükben arra figyelmeztettek, hogy az újrahasznosítást promotáló kampányok nem mutatják be tisztességesen az újrahasznosítás gazdasági és környezeti költségeit, ezáltal nem is ösztönöznek a hulladék keletkezésének megelőzésére.
"Ebben az értelemben az újrahasznosítás az egyszeri felhasználás alibijévé, sőt, legfőbb igazolójává válik" - mondta Berlingen.
Újrahasznosító vigyázz!
Senki nem állítja, hogy az újrahasznosítás nem tesz jót a környezetnek.
"Az újrahasznosítás összességében alacsonyabb szén-dioxid kibocsátással és alacsonyabb üvegházhatásúgáz kibocsátással jár, valamint kevésbé támaszkodik az erőforrások kitermelésére", mint az eredeti nyersanyagok használata - magyarázta Pieter van Beukering, az amszterdami szabadegyetem környezetgazdaságtan professzora.
De arra figyelmeztetett, hogy "veszélyes azt állítani, hogy az újrafeldolgozásnak mindig kisebb a környezeti lábnyoma, mint a nyersanyagnak", mert az újrafeldolgozási folyamat költségei és a felhasznált energia mennyisége anyagonként nagyon eltérő.
Az újrahasznosító szektor nagy része nem ezt állítja. Szerintük az emberek továbbra is hulladékot fognak termelni, ezért hatékonyabb munkát kell végezni a hulladék összegyűjtésében, válogatásában és új termékekké átalakításában - mindez munkahelyeket teremt és ösztönzi az innovációt.
„Nem állítanám szembe a javítást és az újrafelhasználást az újrahasznosítással, hiszen ezek kiegészítik egymást ”- mondta Emmanuel Katrakis, az Európai Újrahasznosító Iparágak Szövetségének (EuRIC) főtitkára, aki hozzátette, hogy az újrahasznosításnak „hatalmas gazdasági előnyei vannak, mert amikor újrahasznosítunk, munkaigényes folyamatokat generálunk”.
A teljes értékláncot tekintve a Deloitte tanácsadó cég egy 2015-ben publikált tanulmányában úgy becsülte, hogy a műanyag újrahasznosításához harminccal több munkahelyre van szükség, mint a válogatás nélküli hulladékégetéséhez vagy a lerakáshoz.
De nem túlzás azt mondani, hogy az egész téma hangsúlyt tévesztett. Ahelyett, hogy megkönnyítenénk a dolgok újrafelhasználását és újrafeldolgozását, az embereknek azt kellene átgondolniuk, hogy egyáltalán szükséges-e fogyasztaniuk.
Van Beukering szerint a probléma része, hogy az EU és a nemzeti hatóságok könnyedén meghatározhatják a hulladék válogatására, gyűjtésére és újrahasznosítására vonatkozó szabályokat. De sokkal nehezebb olyan szabályokat bevezetni, amelyek megakadályozzák, hogy az emberek olyan dolgokat vásároljanak, amelyekre valójában nincs szükségük.
"A kormányoknak általában nagyobb [politikai] befolyása van az újrafeldolgozásra, mint a [hulladék-] megelőzésére" - mondta.
Ha azonban szélsőséges megoldások irányába megyünk, az a tőkés gazdaságok drámai átalakítását jelentené - ezért a vállalatok inkább az újrahasznosítás előnyeire apellálnak.
Az olyan nagy italgyártó vállalatok, mint a Coca-Cola, az újrahasznosítást a megoldás részének tekintik, hogy csökkentsék környezeti lábnyomukat.
"Megpróbáljuk bebizonyítani, hogy létre tudjuk hozni a lehető legzártabb logisztikai láncot, de ehhez vissza kell szereznünk a palackokat" - mondta Bruno van Gompel, a Coca-Cola Western Europe logisztikai és műszaki igazgatója.
Lineáris gazdaság
A márciusban bemutatott új körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési tervével az Európai Bizottság fokozni kívánja az újrafeldolgozást, és fontolóra veszi a termékek újrahasznosított tartalmára vonatkozó minimum követelmények meghatározását, hogy ösztönözze a másodlagos nyersanyagok piacának fejlődését.
Az újrahasznosítást az EU által támogatott körkörös gazdaság alapvető elemének tekintik, de hatékonysága azon múlik, hogy az emberek megfelelően gyűjtsék és válogassák a hulladékukat. Ez az újrahasznosítás széleskörű elfogadását a program sikerének kulcsfontosságú elemévé teszi.
"Az újrahasznosítás kollektív törekvés" - mondta Katrakis.
Ennek eredményeként európaiak millióit kérik, hogy vizsgálják meg a szemetet, és tegyék a megfelelő gyűjtőedénybe, és az EU nyomás alá helyezi a tagországokat annak biztosítására, hogy újrahasznosítási arányukra egyre ambiciózusabb célokat tűzzenek ki.
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint az EU-ban 2015-ben keletkezett 30 millió tonna műanyaghulladéknak csak 17 százalékát gyűjtötték újrafelhasználás vagy újrafeldolgozás céljából.
„Hiszem, hogy a hatóságok tudnak segíteni nekünk azáltal, hogy gondoskodnak arról, hogy a palackok ne vesszenek el, ne kerüljenek italcsomagoláson kívüli felhasználásra, ne tűnjenek el más piacokon [az EU-n kívül], és hogy kiszámítható legyen a vonatkozó adószabályozás”- mondta a Coca-Cola munkatársa, van Gompel.
Környezetvédelmi aktivisták azzal érvelnek, hogy az újrafeldolgozás túlzott hangsúlyozása nem segíti elő a körforgásos a gazdaság kialakulását – csak még inkább lineárisabbá teszi a gazdaságunkat.
A francia Zero Waste képviseletében Berlingen a hulladékkeletkezés megelőzését, illetve az eldobott tárgyak újrafelhasználásának vagy megjavításának előnyben részesítését hangsúlyozza.
"Nem szabad abbahagynunk az újrahasznosítást, de őszinte és kiegyensúlyozott diskurzust kell folytatnunk [erről]" - mondta.
A vállalatoknak többet kellene tennie a csomagolási hulladék csökkentése érdekében azáltal, hogy termékeiket újratölthető vagy újrafelhasználható tartályokba helyezik, és kerülik az egyszer használatos csomagolásokat.
"Lehet, hogy a fogyasztó mindent megtesz annak érdekében, hogy kiváló hulladékválogató legyen az újrahasznosítás érdekében, [de] a gyártó van fölényesebb helyzetben, hiszen rajta múlik a terméktervezés" - mondta.
Virginijus Sinkevičius, európai környezetvédelmi biztos elmondta, hogy tudja, hogy „rendszerszerűbb változtatásokra lesz szükség a hulladékgazdálkodáson való túllépéshez és a körkörös gazdaságra való igazi áttéréshez”.
Ragaszkodott ahhoz, hogy a Bizottság új szabályozáson dolgozzon annak érdekében, hogy „fenntartható termékeket, szolgáltatásokat és üzleti modelleket tegyenek normává és a fogyasztási szokásokat úgy alakítsák át, hogy eleve ne keletkezzen hulladék”.
fordította: Bentamra Csaba
forrás: politico.eu
