Elérkezettnek láttam az időt, hogy összefoglaljam az eddigi tapasztalatokat, lassan hat hónapnyi szilárd alapú hozzátáplálás után. 

A nulla hulladék blog egy korábbi bejegyzésében említettem, hogy Alma baba az Angliában hivatalosan is ajánlott baba által irányított hozzátáplálás (baby led weaning) útján indult el a világ fogyasztható részének felfedezésére.

Röviden összefoglalva a módszert, amikor a gyermek képes önállóan ülni, kézreálló darabokban teszünk elé szilárd ételeket, és ezekből ő annyit fogyaszt - lehetőleg a családi közös étkezés részeként - amennyit tud, illetve akar. Egy éves koráig az alapvető élelemforrás továbbra is az anyatej, illetve a tápszer, amennyiben korábban is ez volt a kaja.

Hogy mindjárt az elején lelőjem a poént, nekünk eddig remekül bevált a módszer, amit, mint általában a szabályokat, természetesen ezúttal sem vettem túlságosan szigorúan.

Tápszerre nálunk eddig volt szükség. Előregyártott babaételt kétszer kóstolt a gyermek, mindkét esetben kiolvasható volt a tekintetéből: ezt inkább edd meg te! Megkóstoltam, és tényleg borzalmas volt a cucc, nekem legalábbis nem ízlett, amitől nem tudtam volna hitelesen megetetni vele sem, ezt pedig azonnal kiszúrja úgyis.

A módszer ajánlásával szemben előfordul, hogy olyan ételeket, amik amúgy is püré állagúak, kanállal kínálok, ügyelve arra, hogy ne dugjam bele a szájába, hanem ő kapja be. Ez azért fontos, mert a félrenyelés esélyét jelentősen növeli, ha nem ő irányítja, hzogy mikor mi kerül a szájába, ez, az itteni kutatások szerint lényegesebb, mint az állag.

Az étkezések úgy zajlanak, hogy együtt leülünk az asztalhoz, és a mi ételünkből kap ő is olyat, ami számára fogyasztható. Kerüljük a sót és a cukrot, mivel nincsen étellallergia a családban, ezért az ajánlás szerint bármi mást kaphat elvileg. Természetesen elsőre mindenből kevéssel próbálkozunk és figyelem a hatást. Eddig nem volt probléma.

A pozitív tapasztalatok a következők: Alma örömmel kóstol meg szinte bármi újat, érdeklődve tapogatja az eltérő színű, illatú, állagú dolgokat a csúszásmentes tapadós tányérján. Láthatóan egyre ügyesebben fog meg és rak a szájába egészen apró és csúszós dolgokat is, fejlődik a finom motorikája.

Fogzáskor pedig jól jönnek a picit keményebb alma, körte darabok, amivel remekül tudja masszírozni az ínyét. Mi pedig lehet, hogy az eddiginél is több zöldséget, gyümölcsöt eszünk, viszont nem kell állandóan foglalkozni külön a “mit egyen a gyerek” kérdéssel, turmixolni, rakosgatni, fagyasztgatni. Mikőzben ő intézi a saját etetését, én is el tudom még melegen fogyasztani az ebédemet párhuzamosan.  

Ételhulladék pedig minimális képződik, mert mindig csak egy-két darab kaja van egyszerre a tányérján, és ami nem fogy el, az marad a miénk. 

A takarítás sem túl bonyolult: a szék alatti rongyról egyre kevesebb lepotyogott darabot kell kirázni, az etetőszéket és a babát pedig hamar tisztára lehet törölni.  :)

Graczka Dorottya