Hulladékkezelési reformok: káosz, káosz, káosz
A kormány – ahogyan azt lapunkban már jeleztük – májustól központosította a lakossági hulladékkezelést: magát a szolgáltatást egyelőre a régi kommunális szolgáltatók végzik, fizetni azonban már az állami kukaholdingnak, vagyis a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt.-nek kell. Mivel a holding lassan, nehézkesen fizet a szemetet ténylegesen elszállító cégeknek, ráadásul az állam a befizetett kukapénz egyötödét elvonná működési költségekre, és újfajta, további forráskivonást jelentő keresztfinanszírozást is bevezetne,
a szemétszállítók jó része közel áll a bedőléshez.
Ezt jelzi egyebek mellett az: a Pest és Nógrád megye 108 települését ellátó Zöld Híd Régió Nonprofit Kft. levélben tájékoztatta a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Zrt.-t, hogy ha továbbra sem kapja meg a lakosok által befizetett pénzt, akkor nyár közepén lehúzza a rolót.
Hasonló vészjelzésekről kaptunk hírt egyes Balaton-parti, nyírségi és Somogy megyei településekről is. Bár a cégek még küzdenek a túlélésért, máris nagy ára van a reformoknak,
az érintett vállalkozások ugyanis elsősorban az uniós kötelezettségnek számító szelektív gyűjtésen spórolnak.
Miközben a papír-, a műanyag- és néhol a fémhulladék gyűjtése jobbára megoldott – ráadásul egyes településeken úgynevezett házhoz menő rendszerben –, addig az üveg összeszedésére már nem futja a cégeknek.
Ahogy Nyilas Krisztina, az Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőség főosztályvezetője a napokban egy konferencián megjegyezte, a közszolgáltatók maguk döntik el, hogy milyen formában tesznek eleget a szelektív gyűjtés kötelezettségének. Csakhogy ez a gyakorlatban úgy fest: az üveget egyre ritkábban szedik össze az otthonoknál, a gyűjtőszigetek száma meg 900-ról 300-ra apadt. Emiatt az üveg esetében az EU által elvárt 60 százalékos visszagyűjtési és hasznosítási arány helyett most 30 százalék körül járunk.
A kedélyeket egy kartellügy is borzolja, ami miatt Jávor Benedek, a PM EP-képviselője a közelmúltban a Európai Bizottsághoz fordult. Az állam a begyűjtést és a hasznosítást a hulladékká váló termékek árába beépülő termékdíjakból „társfinanszírozza”. A beszedett termékdíjaknak azonban egyre kisebb hányadát – a befolyt 60 milliárdból 13 milliárdot – fordítják a díjkivetés deklarált céljára, ami ellentétes az uniós joggal.
Harmadára csökkent a gyűjtőszigetek száma
Forrás: Mediaworks
Ráadásul a kormány rendszeresen késve írja ki a finanszírozási pályázatokat, így a gyűjtők és a hasznosítók olykor egész évre a saját kockázatukra, az utófinanszírozás reményében dolgoznak – ami csak úgy lehetséges, ha tudják, kik nyernek majd a pályázatokon. Ez a helyzet nemcsak azt teszi lehetővé, hogy a kormány újraossza a gyűjtési és hasznosítási piacot, hanem azt is
kikényszeríti, hogy az érintett cégek is egyeztessenek, kartellezzenek. Ezt a politika ma nemcsak tűri, de támogatja is:
a kormány egy olyan törvényjavaslatot fogadtatott el a parlamenttel, amely kizárja, hogy a hulladékkezelési támogatások kapcsán tisztességtelen piaci magatartásra és versenykorlátozásra hivatkozva eljárások induljanak.
Az, hogy mi várható június elseje után, már most látható a budapesti Aranykéz utcában. Ide hordják a kukáikat a Váci utcai butikok, és itt köt ki az a jórészt szelektálható összetevőkből álló szemét is, ami nem fér a kukákba. Az utóbbi hányadot újabban már nem szállítja el a szolgáltató, de azt sem ellenőrzi a cég és a hatóság sem, hogy ki a gazdája az elhagyott szemétnek. Várható, hogy az újabb elvonások, illetve a szelektív rendszer folytatódó eróziója miatt máshol is megszűnik a „kukán kívüli” mennyiségek elszállítása, vagyis egyre nőnek majd az illegális szemétkupacok.
forrás:
