Magyarország az Európai Unióhoz történő csatlakozása óta számos infrastrukturális fejlesztés mellett a csatornahálózat kiépítését is folytatta. Emiatt a keletkező szennyvíziszap mennyisége megnövekedett: az előrejelzések szerint a 2013-ban bejegyzett 179 ezer tonnáról 2027-re akár 250 ezer tonnára emelkedhet.
A 2014-2023 közötti EU-s tervezési ciklusra egységes Szennyvíziszap Kezelési és Hasznosítási Stratégiát dolgoztak ki. A következőkben az ebben bemutatott módszereket vesszük sorra, szem előtt tartva a – Humusz által vallott – környezetvédelmi elveket.

Mezőgazdasági hasznosítás (iszap, komposzt vagy termékkomposzt)
Pozitívumként említendő, hogy a szennyvizek és szennyvíziszapok lebomlásuk során a növények számára könnyen felvehető mikro- és makroelemekké alakulnak át, ezenkívül szervesanyag-tartalmuk javítja a talaj számos tulajdonságát. Azonban a szennyvíziszapok tartalmazhatnak toxikus nehézfémeket, gyógyszermaradványokat. Ezek ún. perzisztens, azaz nem lebomló anyagok, amelyek növényi felvétellel vagy erózióval bekerülhetnek a táplálékláncba, ott feldúsulva veszélyeztetik a környezetet és az emberi egészséget. Nagy mennyiségben főként az ipari tevékenység eredményeként juthatnak ezek az anyagok a környezetbe – habár a gyógyszermaradványok nagymértékben távoznak a kommunális szennyvízzel is –, ezért fontos szigorú kibocsátási határértékeket szabni, fokozott ellenőrzést végezni, valamint megfelelően szankcionálni a csatornahálózat „bemeneti” oldalán.
Probléma adódhat még abból, hogy jelenleg Magyarország területének 70 %-át nitrát-érzékeny területnek nyilvánították, ami azt jelenti, hogy ezekre a területekre maximum 170 kg/ha/év N-tartalmú talajjavító szer juttatható ki. Tehát nem mindegy, milyen nitrogén-tartalmú komposztot terítünk ki a termőföldekre: lényeges ennek vizsgálata és szabályozása, amint a Stratégia is kitér rá.

Rekultivációra történő felhasználás
A rekultiváció a talaj minőségének, termőrétegének helyreállítását takarja, ami főként a felhagyott hulladéklerakókat (zagyterületek, bányaterületek is), a folyamatosan keletkező tájsebeket (kitermelőhelyek) és roncsolt területeket érinti. Komposztálják a szennyvíziszapot, és talajjavító réteget hoznak létre, ez kerül kiterítésre.
Hátránya, hogy felhasználása csak a keletkezési hely közelében tekinthető hatékonynak a szállítás körülményessége és költsége miatt. A mostani helyzetben hasznos, azonban nem hosszú távú felhasználási lehetőség, mivel a lerakáscsökkentési törekvések miatt jelentősen szűkülni fog a rekultiválandó területek mennyisége.

Energetikai hasznosítás (égetés)
Csővégi eljárásként ez a legelőnytelenebb felhasználási mód. A hulladék térfogatcsökkentésével és az energiakinyeréssel szembeállítható a jelentős környezeti és egészségügyi kockázatokkal járó légszennyezés, illetve az a tény, hogy magas nedvességtartalom miatt az égetéssel megtermelt energia valójában az erőmű saját működésének, ill. az iszapszárításnak az energiafelhasználását fedezi. Arról nem is beszélve, hogy a szűrőt a visszamaradt koncentrált szennyezők miatt a későbbiekben már csak a veszélyeshulladék-lerakók képesek befogadni. Nagymértékű beruházás szükséges ezen égetők kiépítéséhez, azonban számos ellenérv szól az égetők ellen, szemben a biogáz alapú energiatermeléssel.

Energetikai hasznosítás (rothasztás biogáz hasznosítására)
Számos lehetőség rejlik a szennyvíziszap rothasztásában. Ezen technológia során a biogáz – melyből villamos- és hőenergia állítható elő –, valamint másodlagos nyersanyagként komposzt és bioetanol (bioüzemanyag) nyerhető ki. Tehát többféle hasznosítás valósulhat meg egyszerre, bár a technológia értelemszerűen környezetterheléssel is jár.

Depónia, azaz végleges lerakás
Tulajdonképpen a rekultiváció is ezt takarja: a szennyvíziszap lerakóra kerül, csak itt nem takarórétegként, hanem hulladékként. Az utóbbi években visszaszorult a hulladéklerakók száma, így ennek mértéke is.

Környezetvédelmi szempontból az égetés felesleges, káros és az energianyerés hatásfoka is elhanyagolható. Biogázüzemekkel sokkal hasznosabban és környezetkímélőbb módon felhasználható a szennyvíziszap. Azonban az ideális megoldás környezeti szempontból a szennyvíziszap komposztálása, a fent megfogalmazott bemeneti kritériumok szigorú betartása mellett. A csatornahálózatra gazdaságosan rá nem köthető területeken pedig egyenesen a komposztvécé terjedését kellene elősegíteni.