Szelektálás és/vagy betétdíj?

Ha tényleg 4,5 millió ember használja a szigeteket (és kb. 45 ezer tonnát hord össze), akkor kb. 1 (egy!) kilót gyűjtenek fejenként évente. Az évi 500 kg/fő szemétből. És fordítva: aki használja, az nyilván minden hasznosíthatót a szelektív edényekbe dobál, mondjuk 150 kilót. Így viszont mindössze 300 ezer honfitársunk vesz részt ebben a jó kis játékban... Ilyeneket már egyszer számoltunk a KukaBúvárban (ld. 2006. tavasz: Négy és fél millió szelektáló magyar?). Persze néhány éve még semmi sem volt, ahhoz képest léptünk előre, de nem biztos, hogy a legjobb irányba...
Mindenesetre: „Kezd divatba jönni a szelektív hulladékgyűjtés az Öko-Pannon Kht. legfrissebb felmérése szerint”. Eszerint „az emberek közül többen állítják, hogy különválogatva kezelik háztartási hulladékukat, mint amit az adatok igazolnak. A megkérdezettek 46 százaléka vallotta azt, hogy rendszeresen látogatja a szelektíven kezelt hulladék lerakására kihelyezett színes kukákat. Ehhez képest a statisztikák ennél 10 százalékponttal kisebb lakossági körre utalnak. Ez arra utal, hogy egyre inkább a szégyellnivaló kategóriába tartozik, ha valaki nem környezettudatosan bánik szemetével” - hangoztatta Viszkei György. „Amíg jelenleg a lakosság mintegy felének lakókörnyezetében van már mód a különválogatott szemét begyűjtésére, addig a válaszadók 68 százaléka tudja úgy, hogy 100 méteres környezetben található színes kuka.” Ha ez így van, jó jel, bár nem a tudatosságról árulkodik, hanem a százmilliós nagyságrendű médiakampányok hatásáról. Arról nem is beszélve, hogy feltehetően az emberek többsége ezzel meg is van elégedve, úgy érzi, meg is tett mindent, a lelkiismerete immár nyugodt...
Amiről nem sok szó esik: a „szelektív gyűjtés” Magyarországon csak a csomagolóanyag hulladékok gyűjtögetését jelenti. A másik két problémás hulladékfajta (a szerves anyagok illetve a háztartási veszélyes hulladékok) begyűjtésével kevés szolgáltató törődik.

Majdnem tökéletes!

Mármint a budapesti szelektív hulladékgyűjtés, olvashatjuk az uno.hu-n. Tavaly több mint 16 ezer tonna csomagolási hulladékot gyűjtöttek össze a 600 fővárosi gyűjtőszigeten. Hagyó Miklós főpolgármester-helyettes egy fórumon azt mondta, hogy 1 milliárd forintba került a rendszer üzemeltetése 2006-ban. Hát, ez egyelőre 62,5 Ft minden begyűjtött kiló után... És hol van még a hasznosítási költség? És hol hasznosul a hulladék? A PET Kínában, a kombidoboz Németországban, az aludoboz Angliában, az üveg Csehországban.
Ennél tökéletesebbet el lehet azért képzelni. És ezt majdnem tökéletesen a hulladékdíjból kell fedezni, hiszen a begyűjtési támogatás (amit az Öko-Pannon ad) elég csekély. Ahogy mi látjuk, heroikus küzdelmet folytat az Fkf Rt., mert nagyon sok a konténerek mellé dobált szemét, és rengeteg edényt megrongáltak vagy felgyújtottak. Persze, ha tökéletesebben lett volna megterezve a rendszer... Az első pillanatban lehetett tudni, hogy kétszer (négyszer?) annyi műanyagos kapacitásra volna szükség, mint üvegesre.

Győzött a házhoz menő szelektív gyűjtés

Ahol a helyiek csak a gyűjtőszigetek konténereit vehetik igénybe, ott a lakosságnak csak a környezetvédelem iránt legelkötelezettebb része kapcsolódik be a szelektálásba. A kényelmes házhoz menő gyűjtéssel ennél jóval szélesebb réteget lehet bevonni – derült ki az Italos Karton Környezetvédelmi Egyesülés által kiírt verseny során.
A szelektív gyűjtés eredményessége leginkább a közszolgáltatók hozzáállásán múlik. A díjátadón olyan településekre – Turára és Szegedre – kerültek a trófeák, amelyeken régóta és jól szervezetten zajlik a szelektív gyűjtés - márpedig mindkét tényező alapvetően a helyi közszolgáltatók hatáskörébe tartozik. Mindkét helyen a leghatékonyabbnak számító házhoz menő különgyűjtés is működik (azaz a lakosság nem csak a gyűjtőszigetekre hagyatkozhat). A versenyt a tejes és gyümölcslés dobozok kategóriájában hirdették meg, de feltehetően általában is igaz: sokkal jobb a házhoz menő rendszer, mint a gyűjtőszigetes. Máshol is olvashattuk, hogy az országos átlagnak számító 5-7%-ot bőven felülmúlva kb. 25%-os hatékonyságot is el lehet érni. Miért nem így csinálják mindenhol?

Permanens hulladékforradalom?

Persányi Miklós három évig hulladékforradalomról beszélt, ami azt jelentette, hogy „robbanásszerűen terjed” majd a szelektív gyűjtés (szigetes) gyakorlata. Most itt a következő forradalom: a kötelező betétdíjrendszer. Bármennyire is kedves ez a mi szívünknek (kb. 350 találat a ‚betétdíj’ szóra a KukaBúvár archívumban), ez a forradalom némiképp felülírja az előző forradalmat (ld. még a forradalom felfalja saját gyermekeit). Ha megvalósul (és reméljük, megvalósul!), könnyen lehet, hogy jelen formájában szükségtelen lesz az a 8-10 milliárd értékű eszköz, amit az állam pályázaton kiosztott az elmúlt 5 évben, sőt azonnal le kéne állítani a készülő nagy uniós pályázatokat, mert azok tele vannak újabb szigetekkel! Teljesen másra kell majd a támogatás: visszaváltó gépekre, tömörítő, aprító masinákra, nyilvántartási rendszerre. És feldolgozó kapacitásokra! Hiszen a gyűjtés önmagában kevés... Nem beszélve az újratöltő gépsorokról. Bizonyos településtípusokon hatékonnyá tehető a szigetes rendszer is, így a kettő egymás mellett is működhet.
A betétdíj teljesen más világ. Jó a Fogyasztónak, mert visszakapja a csomagolás árát. És milyen jó lenne, ha szemétdíjban is érezné a különbséget! Jó a Hasznosítónak, mert megjósolható mennyiségű és jó minőségű alapanyagot kap. Jó lehetne a Koordináló Szervezeteknek is (bár egyáltalán nem úgy viselkednek), mert nem kellene finanszírozniuk a legdrágább fázist: a lakossági begyűjtést, nyomhatnák a licenszdíjból befolyt forintokat a hasznosításra. Jó lenne az Önkormányzati szférának, mert megszabadulnának a totálisan veszteséges szelekciótól, és így alacsonyabban lehetne tartani a szemétdíjat. Hogy a Kereskedőknek jó lenne-e, azt nem tudjuk, de látjuk, hogy úgy hiányzik nekik, mint egy púp a hátukra. Egy-két púpot persze viselhetnének már ők is, hiszen (a nagyok) kicsit túlnyerték magukat a rendszerválás óta. Kétségtelen, hogy macerás a begyűjtés, és többletköltségekkel jár. De nőne a forgalmuk, kereskedhetnének a másodnyersanyagokkal, pályázhatnának beruházásokra, munkahelyeket teremthetnének (támogatással). És jó lenne az Államnak: hiszen ha ennyi szereplőnek jó... Arról nem beszélve, hogy simán teljesíteni tudná az uniós hasznosítási elvárásokat, míg a „bedobálós” szelektív gyűjtéssel ez némiképp kétséges. Sőt, túl is lehetne (kellene) teljesíteni, így aztán nem kéne a szemétégetőket erőltetni. Már csak azt kéne megérteni, miért nem jó ez a gyártóknak és a palackozóknak, teszem fel az álnaív kérdést. Később talán lesz válasz.