Főleg a városlakók sara

A romlott tojástól a sörösdobozon át a reklámújságig és a műanyagpalackig kéthavonta dobunk ki a testsúlyunknak megfelelő szemetet Magyarországon. Évente és fejenként 382-470 kilóra rúg ez a mennyiség.

A hulladékhalom nagyságáról kevés fogalmunk van, hála a szemétgyűjtő rendszereknek és az újrahasznosításnak, de érdemes tudni, hogy a szemét nagyobb része még mindig a lerakóba vagy az égetőműbe kerül Magyarországon.

Ahogy a 20. század folyamán a gyorsan növő népesség egyre nagyobb része költözött a városokba, a szemét mennyisége a tízszeresére nőtt. 2025-re ismét megduplázódik a hulladék mennyisége egy, a Világbanknál megjelent elemzése szerint.

1900-ban a világ népességének 13 százaléka, azaz 220 millió ember élt városokban. Számítások szerint ők valamivel kevesebb mint 300 ezer tonna szemetet termeltek naponta. 2000-re már a népesség 49 százaléka volt városlakó, naponta több mint 3 millió tonna szemetet állítva elő.

A legtöbb szemetet a fejlett államokat tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagországaiban termelik (a szervezetnek Magyarország is tagja 1996-tól).

Hogy mikor tetőzik a szemét, az az életminőség alakulásától és a városi lakosság számától függ. Az előbbi azért fontos szempont, mert a gazdag társadalmakban inkább odafigyelnek a szemétre, a másik azért, mert a vidéken élők csak félannyi szemetet termelnek.

Az OECD-országokban már most divatos az ökotudatosság és az újrahasznosítás (utóbbiról szigorú előírásokat is magukra vállaltak az Európai Unió tagállamai). Ezeket az erőfeszítéseket azonban a kelet-ázsiai és legfőképpen kínai szeméthegyek ellensúlyozzák.

Amennyiben a jelenlegi trendek folytatódnak, még a 22. század folyamán egyre több lesz a hulladék. A tetőzés az OECD-országokban 2050 körül, az ázsiai-csendes-óceáni országokban 2075 körül következik be a számítások szerint.

Teljes cikk és forrás: origo.hu