Lehetne más a politika!

Talán az érdekes címnek (Fenntartható fenntarthatatlanság) vagy a sokat ígérő előadói névsornak köszönhető, de a későn jövőknek már nem jutott ülőhely. Schmuck Erzsébet (Magyar Természetvédők Szövetsége) kérdezett, Illés Zoltán (környezetvédelmi szakpolitikus), Jávor Benedek (Védegylet szóvivő), Vida Gábor (akadémikus) pedig válaszoltak. Bemutatkozásként mind három előadó vázolta, hogy miben látja korunk pusztulásának okait.

Vida érdekes párhuzamot vont a bankba betett tőke és Földünk között. Eddig a tőke elegendő volt ahhoz, hogy megéljünk a kamatjából, de mivel elkezdtük felélni a tőkét, megélhetésünk forrása, a kamat is veszélybe került. Szó volt a GDP-ről, aminek a növelésével csak a felső tízezer lett még gazdagabb, míg a legszegényebb 20% mára már 60-szor szegényebb, mint az említett elitréteg. Ennek okaként Vida a túlzott fogyasztást tartja, amin nekünk egyéneknek kell változtatnunk!

Jávor a fenntarthatatlanságnak a biodiverzitásra való káros hatását emelte ki. Míg a földtörténet eddigi legnagyobb ismert fajpusztulásához (dinoszauruszok kora) évezredek kellettek, addig az elmúlt 30 évben kihalt a gerincesek 25%-a. A halfajok populációja 70%-al csökkent. A GDP helyett az ökológiai lábnyom fogalmát tartaná Jávor a fejlődés megfelelő mérőeszközének. Az ökológiai lábnyomból kiindulva, jelenleg 1,8 ha állna rendelkezésére minden embernek, ha a Föld teljesítőképességét nem akarjuk túllépni. Ezen a területen kellene megtermelnie, amit megeszik, és amekkora energiát felhasznál. Ehhez képest Amerika lakossága átlagosan 9-10 ha-t vesz igénybe, Ny-Európában 4-8, míg hazánkban 5,1 ez az érték. A probléma a politikában keresendő. Míg óriási összegek mennek el (Uniós szinten is) a környezetvédelemre, még nagyobb összegekkel ösztönzik az iparfejlesztést, fogyasztást. Példaként említhetjük az Unió dohányzás ellenes kampányát és ugyanakkor a dohánytermesztés nagy arányú támogatását.

Illés a válság okát az ember gyarlóságában, kényelmességében látja, és az egyedüli megoldásnak az érdekek összehangolását találja.

Scmuck Erzsébet kérdése, miszerint milyen megoldási lehetőségeink vannak, már komolyabb vitát váltott ki. A nézők közül is többen hozzászóltak a témához, tisztázva a biofű inkább káros, mint hasznos hatásait.

Illés a nap és szél energia hasznosítását tartja a legelőnyösebbnek, amit sorrendben a geotermikus és a mezőgazdasági hulladékból nyert energia követ.

Jávor kitért a technika fejlődésére, mint lehetséges megoldásra, de ugyanakkor megállapította, hogy jelenleg a fejlődés üteme elmarad a szükségestől. Amíg a GDP az egyetlen fejlettség mérő, addig a kormány ennek növelésére helyezi a hangsúlyt, elvéve ezáltal a fejlesztéshez szükséges anyagiakat a másik két komponenstől, a társadalomtól és a környezettől.

Vida is hangsúlyozta, hogy a gazdaság növelése nem lehet cél csak eszköz a „jóllét" nem pedig a „jólét" eléréséhez. Illés szerint a már említett kényelmet kellene motiváló erőként alkalmazni, az érdekek egyeztetéséhez egy megfelelő „leadership"-re van szükség, ami rendelkezik „vízióval".

Jávor nem beszélt fix megoldási módokról, szerinte ugyanis ilyen nem létezik, a fenntartható fejlődés nem egy megoldás, hanem egy normatív eszme, ami csak az élhetőség peremfeltételeit határozza meg, válaszokat nem várhatunk tőle. A megoldáskeresés módjai közül kiemelte saját életmódunk vizsgálatát, a politikai döntésekben való aktív részvételt, a társadalmi célok újragondolását (nem a GDP-vel mérhetőket). Szerinte egy környezetvédelmi párt kialakítása nem megoldás, ugyanis a probléma a környezetvédelemnél jóval szélesebb körű.

Vida a legjobb módszernek az oktatást, nevelést tartja. A legfőbb károkozónak az erős versenyszellemet tekinti, gazdasági növekedésünk ugyanis csak mások kárán valósítható meg. Közvetlen intézkedésként a reklámok erőteljes megadóztatását írná elő, és az önkorlátozást tartja a kiútnak, ami ugyan rövidtávon senkinek se érdeke, hosszú távon azonban mindenkié.

A közönség tehát egy tartalmas, és előremutató előadásnak lehetett fül és szemtanúja. S talán nem csak a téma iránt amúgy is fogékony rétegek lettek még okosabbak, hanem mások világnézetére is hatással voltak az említettek. Aki esetleg lemaradt, még bepótolhatja, mert a korábbi és a mostani előadások hanganyaga meghallgatható a www.lehetmasapolitika.net honlapon. A sorozat utolsó állomásának „Se nem jobb, se nem bal, hanem..?" címmel a Trefort Kert ad otthont, június 4-én. A pontos helyszín és időpont szintén a már említett honlapon található.