VOLT Fesztivál - szemétdombon innen s túl
A The Cult és a Pet Shop Boys, Bëlga, Kistehén Tánczenekar, Pannonia All Stars Ska Orchestra, Pál Utcai Fiúk, Ladánybene, F. O. System, Este Das Modell, Andy C és Palotai, Karl Bartos, Butykos zenekar, Ganxta Zolee, Sziámi – de nyilván nem a fellépők felsorolásáról akarunk most mesélni.
A VOLT fesztivált a Soproni Sörgyár szponzorálta kiemelten, így cseppet sem volt meglepő, hogy a kánikulában leginkább sör fogyott. Mondanunk sem kell – mert már úgysem lehet annyiszor, amennyiszer kéne -, hogy zömmel dobozos sörök forogtak, a csapoltat pedig műanyag pohárban lehetett lötykölni be és ki. A négynapos fesztivál ötezer résztvevője, ha csak napi egy doboz sört nyomott le, sejthető, milyen feladatot adott a rendezőknek. És akkor az üdítős palackokról még szót sem ejtettünk! Lehet számolgatni… Amit kötelezőként el kell mondani: az ÖKO Pannon és a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium jóvoltából a szelektív hulladékgyűjtés is kiemelt jelentőséget kapott az egyre több szemetet termelő helyszínen. Voltak erre alkalmas kukák, és voltak játékok, melyek tréfás, ügyességi feladatokkal próbálták rávezetni a fiatalok figyelmét a válogatott szemétgyűjtés fontosságára.
Kevés sikerrel.
Bár a beszámolók szerint az idén senkit nem kellett a detoxba szállítani, az a saccolt napi egy sör a Kukabúvár tapintatos félrenézése volt – pedig például a svéd gyermekmentő szolgálatok lubickolhattak volna a hirtelen megoldandó feladatokban. Az még – talán - rendben van, ha a tömegben a csapos nem kéri el a tizenhat-tizenhét éves srácok személyijét, mert biztosan nagykorúak már – hát hogyne… -, az viszont elég durva, ha tizenegy-tizenkét éves kiskamaszok este kilenckor, mert nyilván az a lefekvés ideje, már matt részegen fetrengenek az eldobált söröspoharak között. És nem gondoljuk, hogy tetszett volna a kedves szülőnek idejében megnevelni a gyereket. Ám ez a gondolat messzire vezet, úgyhogy hagyjuk is.
A VOLT fesztivál köztisztasági állapotai meg sem közelítik a Szigetét: azt értjük ezen, hogy NEM kellett térdig érő szemétben pogózni, és NEM lehetett sajátos focit játszani az eldobált csikkekkel, dobozokkal, üdítős palackokkal. Persze, volt szelektív szemétgyűjtő hely – ám a környezettudatosság fájdalmas módon elsikkadni látszott itt is. Úgy tűnik, ha választani lehet a vad zeneélvezés és a nem szemetelek a lábam alá, mert én is eleshetek benne gondolati körei között, az „és” logikai kapcsolatot kevésen választották.
Higiéniai szempontból volt elegendő a TOI-TOI, "mobilkézmosók" is rendelkezésre álltak a látogatóknak, a kemping tusolójában a 120 literes bojler körülbelül 10 embernek elég is volt, a "mobiltusolókban” viszont a nagyteljesítményű bojlerek nem voltak képesek folyamatosan meleg vizet szolgáltatni. Ráadásul az a jó mentalitás, miszerint nem otthon vagyunk, mé’ ne folyassuk a vizet, itt is kiválóan érvényesült. Ami hajlott korú tudósítónkat megrázta: a soproni Löverekben fekvő kempinget a fiatalok csak a parkerdőn keresztül tudták megközelíteni és elhagyni – ez önmagában nem volna baj, sőt. Hanem ami utánuk maradt…
Török Monika