Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 13 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Valami nagy, nagy tüzet kéne rakni….

  • 2006. február 15.
  • humusz
Mi kell ahhoz, hogy kevesebb legyen a szemét az EU-ban? Hát, elõször is stratégia! Nos, Brüsszelt, a Nagy Stratégiagyárat ebbõl a szempontból nem is kell félteni: készülnek a stratégiák, a stratégia felülvizsgálatok, az akcióprogramok, az ajánlások és a javaslatcsomagok szépen sorban. Kérdés, hogy például a hulladékmegelõzés esetében mire lesz jó a készülõ Nagy Okosság. Balogh Emese összeállítása.
Az Európai Bizottság 2005 decemberében hozta nyilvánosságra a hulladékmegelőzésről és újrahasznosításról szóló stratégia vitaanyagát, valamint a hulladékos keretirányelv módosítási javaslatát. Érdekes olvasmány mind a kettő, az ember nem győz csodálkozni az újabb és újabb fordulatokon….az anyag végére érve pedig felmerül a kérdés: vajon ennek a vitaanyagnak miért az a címe, hogy „Stratégia a hulladékmegelőzésről és anyaghasznosításról1”? (A helyes megfejtők között értékes nyereményeket sorsolunk ki.)


A tervezet ugyanis gyakorlatilag leplezetlenül arra törekszik, hogy az anyaghasznosítás helyett az égetésnek (bocsánat: az energetikai hasznosításnak2) adjon minél nagyobb teret. A megelőzés kérdése mindehhez képest csak díszlet: ott van a háttérben, de nem ez a lényeg. Most láthatjuk, hogy az égetős lobby milyen keményen dolgozott az elmúlt években, munkájuk gyümölcse beérni látszik: az Európai Bizottságban is tejed a pirománia. A környezetvédelmi biztos hallgat, nem tehet, vagy nem akar tenni semmit. Vagy mindkettő.

Ha ez a stratégiatervezetet elfogadják, ne csodálkozzunk majd azon, hogy gombamód szaporodni fognak az égetők a ’zöldülő’ Európában – igaz, ebből a szempontból már eddig sem álltunk nagyon rosszul…


Az új szlogen: „A hulladék értékes erőforrás!” (– tehát nem másodnyersanyag). Mehet tehát az égetőbe, mert klasszul elég, ráadásul így még azt is el lehet mondani, hogy a hulladékok eltüzelésével elsődleges energiahordozókat válthatunk ki, s így a légkörbe kibocsátott CO2 mennyiség is csökken, ami ugye a környezetvédők célja is (az éghajlatváltozás miatt). Ravasz, furfangos. Ehhez az érveléshez tényleg csak gratulálni tudunk. Kár, hogy mindeközben szó sem esik arról, hogy ezzel párhuzamosan milyen anyagok mennyisége nő a légkörben, azaz szó sem esik az égetés kockázatairól. Mert amiről nem beszélünk, az nincs. Pedig van. Akármennyire is próbál ezekről – többek között a Bizottság is – nagyvonalúan megfeledkezni. Tartunk tőle, hogy amikor majd eszükbe jut, akkor már túl sokat nem lehet tenni.

Hulladékégetésről a humusz.hu-n

De miért inkább az égetés, s nem az anyaghasznosítás?

A szelektív gyűjtés és az anyaghasznosítás a Bizottság szerint túl költséges, az anyaghasznosítási irányszámok előírása nem hatékony. Sőt, az anyaghasznosítás sokszor környezetileg nem is kedvezőbb az égetésnél (bocs: energetikai hasznosításnál).

Eddig tudtuk az aranyszabályt: a hulladékkeletkezés megelőzése, újrahasználat, anyaghasznosítás, energetikai hasznosítás, lerakás a sorrend. Tehát, ha már megelőzni nem tudtuk, újrahasználjuk…stb. Megelőzésről eddig sem volt szó, az újrahasználatot már EU-szerte visszaszorították, az anyaghasznosítás és a szelektív gyűjtés azonban sok helyütt népszerű a lakosság körében. Most, úgy tűnik, mégis ezek kerül sorra: vissza kell szorítani a még igazából el sem terjedt szelektív gyűjtést és anyaghasznosítást, hogy sima út vezessen az égetők felé. Azt már eddig is sikerült elérni, hogy az energetikai hasznosítás és az anyaghasznosítás egy fedőnév, a ’hasznosítás’ címszó alatt szerepeljen, de az EU ezerágú dokumentumhálózatában mégis találni lehetett utalásokat arra nézvést, hogy az anyaghasznosítás mégiscsak kedvezőbb környezeti szempontból.

Ha sikerülne ezt a kis különbséget is eltüntetni, az lenne csak az igazi. Ezért igyekeznek ezt a sorrendiséget, az eddigi aranyszabályt az ’életútelemzésekkel” leváltani. Ha ugyanis nincs ilyen aranyszabály, hanem (mondjuk az ipar által végzett) életútelemzések döntenek a helyes hulladékgazdálkodásról, akkor az égetés is lehet az első befutó. Valószínűleg az is lesz, ahányszor csak nem szégyellik majd. Pláne, ha nem lesz szigorú elvárás az életútelemzések készítőivel szemben (pl. függetlenség), és nem dolgoznak ki valamilyen általánosan elfogadott metodikát az elemzések elkészítésére. Félreértés ne essék: nem önmagában az életútelemzésekkel van a baj, hanem azzal, hogy ezeket az eddigi prioritási sorrend (az ’aranyszabály’) helyett akarják alkalmazni.


És mi van a megelőzéssel?

Nem tudtuk nem észrevenni, hogy az anyag „Milyen hatásai lesznek a változtatásoknak?” kérdésére adott válaszok között nem szerepel olyasmi, hogy pl. ’10 év múlva kevesebb hulladék keletkezik az EU-ban’. Pedig mintha ez lenne a cél, nem? Ehelyett ezeket olvashatjuk:

1. Kevesebb hulladék kerül a hulladéklerakókba

2. Több komposzt és energia a hulladékokból (na, energia az lesz…)

3. Több és jobb anyaghasznosítás (újrafeldolgozás)


Mindhárom ponthoz lenne hozzáfűznivalónk, de most csak az első pontra térünk ki: ez eddig is az uniós hulladékpolitika kiemelt célja volt, azonban pontosan a hulladékok mennyiségének folyamatos emelkedése miatt nem sikerült elérni. Pontosabban: arányaiban talán sikerült elérni, tehát százalékban számolva kevesebb hulladék került a lerakókra, de abszolút értékben mégis nőtt a lerakókra kerülő hulladékok mennyisége, hiszen a keletkező mennyiség is növekedett. Látható tehát, hogy nem elég pusztán a „cső végén” szabályozni.


A hulladékok mennyiségének fokozatos növekedése ellenére a stratégiatervezet a megelőzést pusztán azzal próbálja elintézni, hogy hulladékmegelőzési tervek készítését várja majd el a tagállamoktól. Mindenképp örvendetes lenne, ha a tagállamokat az EU arra késztetné, hogy a megelőzés lehetőségeit végre egyszer komolyan átgondolják. Attól tartunk azonban, hogy mindez édes kevés lesz az érdemi változáshoz. Joggal tarthatunk ettől, hiszen tudjuk, hogy a már korábban előírt hulladékgazdálkodási tervek ellenőrzésére sincs kapacitása az EU – amúgy kiterjed – bürokráciájának. Nem lepődnénk meg, ha a megelőzési tervek is jól hangzó, ámde a gyakorlatban nem nagy jelentőséggel bíró „eszközökké” válnának.


Mi várható a jelenlegi forgatókönyv szerint?

Sok év múlva, amikor majd a Bizottság számára is kiderül, hogy ettől a stratégiától egy kicsit sem lett kevesebb szemét, akkor újra elővesszük ezt a stratégiát, és felülvizsgáljuk. Az új stratégiában tovább lehet majd görgetni a problémát, a régi meg mehet az égetőbe.


Nem lenne több értelme MOST csinálni egy rendes stratégiát? Ami tényleg a MEGELŐZÉSről szól?

Vajon mi a magyar Kormány álláspontja a stratégiatervezetről és a keretirányelv módosításáról? Tudjuk, hogy elkészült. Mikor ismerhetjük meg? A folyamat végén, amikor már úgysem lehet rajta változtatni? Vagy talán még most, amikor MI IS beleszólhatnánk?

Balogh Emese

sajtónyilatkozatunk ebben a témában


1 a szövegben az eddig anyagában történő újrahasznosításnak, vagy újrahasznosításnak nevezett folyamatot ’anyaghasznosítás’-nak hívjuk

2 az energetikai hasznosítás során a hulladékot elégetik, de közben energiát nyernek és ezt hasznosítják (a ’szimpla’ égetés során a keletkező energiát nem hasznosítják)