Üvegezés II.

A betétdíjas rendszer felszámolását azzal indokolják az illetékesek, hogy nincs rá lakossági igény.
Hogy is van ez a gyakorlatban? A környezettudatos háziasszony nem sűrűn vásárol üvegben lecsót, elteszi inkább nyáron, hogy csak a kamrapolcról kelljen elővennie télen. Igen, elteszi, de mibe? Onnan (is) megismerhető egy gondos háziasszony, hogy tél végére temérdek üres befőttesüveg gyűlik össze a kamrájában, amelyek aztán őszre megint tele lesznek. Egy átlagos évben ez így is van, de idén – szerencsére – sok gyümölcs termett. Végre volt kajszi is, két év után, de volt cseresznye, meggy is bőven.

Miután a gondosan eltett gyümölcs minőségét szinte korlátlan ideig megőrzi (a korlát a megevés), visszaemlékezve a rosszabb évekre, befőzünk annyit, amennyi van. És észrevesszük, még messze nincs vége a nyárnak, de az üres üveg a kamrából elfogyott.

Első körben kérünk néhányat kölcsön,…és végül eljutunk a boltba…üres üveget venni. Szerencsére van, ez pár éve még nem volt természetes. Megvehetjük, fedővel együtt legkevesebb 100 Ft-ért azt az üveget, amelynek testvéreit nem befőző embertársaink ezerszám dobálják ki a kukába, vagy legjobb esetben az üveg-gyűjtő konténerbe, ahonnan újrafeldolgozó kapacitás híján hová is kerül? Na hová?

forrás: Lélegzet