Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 16 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Terjedőben a „házhoz menő” szelektív gyűjtés

  • 2008. május 09.
  • humusz
A KukaBúvár korábbi számaiban már olvashattunk arról, hogy a házhoz menõ szelektív gyûjtés általában sokkal hatékonyabb, mint a közterületeken elhelyezett gyûjtõszigetes rendszer. Egy társasházban a szelektív gyûjtést jobban magukénak érzik a lakók, ezért ezzel a módszerrel lényegesen magasabb visszagyûjtési arány érhetõ el. Két ilyen mûködõ programot kerestem fel. Körözsi A. Edit riportja

Siker a Tamási Áron utcában

Ennek a társasházi szelektív hulladékgyűjtő és komposztáló programnak a sikere nem véletlen, hiszen szervezője Eleőd-Faludy Gabriella – a SZIKE munkatársa – egyre többet foglalkozik hasonló programok megvalósításával. Némi lelkesedés, egy rátermett házmester és persze a jól felfogott közös érdek is arra sarkallta a ház közösségét, hogy 2007 nyarán belevágjanak a szelektálásba. A rászokás – vagy rászoktatás – alapelvei hasonlítanak a leszokáséhoz: akarat és fokozatosság. A lelkesedés sem elhanyagolható, a legjobb, ha már indulásnál megvan, aztán egyre fokozódik... A Tamási Áron 54-ben a végeredmény igazolja, hogy minden feltétel adott volt.

Az erre a célra kialakított kis tároló helyiségben ötféle frakciót gyűjtenek: műanyag, üveg, fém, papír, veszélyes hulladék. Ráadásnak ott van egy elemgyűjtő is, ezt nem kell gyakran üríteni. A lakók a bejárati ajtó kulcsával tudják nyitni a kapu melletti szelektív tároló ajtaját is, ez egyszerűsíti a dolgukat. Mikor kimennek a kapun, a tároló mindenkinek útba esik.

A program kiemelkedő jelentőségét a komposztálás lehetősége adja, amivel a lakók élnek is. A ház elrendezése szerencsés abból a szempontból, hogy zöldterület veszi körbe, így van hol tárolni a komposztálnivalót. Jelenleg két komposztálóláda található a kukák mellett és két lombkomposztáló az udvar távolabb eső részén (ezek már meg is teltek). Mikor ott jártam, a komposztálóládák is már jócskán tele voltak, ebbe főként a könnyebben bomló konyhai hulladék és egyéb kerti hulladék került.

A házmester Faludy Lászlóné elmondása szerint a program 10 hónapja indult, és most kezd igazán “beérni”. Az elmúlt hónapok eredményeit a következő adatok teszik jól érzékelhetővé: A 9 emeletes, 40 lakásos társasház a 2007-es évet 4 darab 240 l-es hulladékgyűjtő tartállyal (a továbbiakban kuka) indította. Ezeket a kukákat hetente háromszor ürítették. Félév alatt 2 darab kukát tudtak visszaadni az FKF Zrt.-nek. Hogy a mennyiséget érzékeltessem, ez azt jelenti, hogy most egy év alatt 75 m3-rel kevesebb vegyes hulladékot termel a ház. Ez annyi, mintha a házban egy 30 méter alapterületű garzonlakás minden zugát a plafonig megtöltenék szeméttel. Ennyivel kevesebb hulladék kerül a pusztazámori lerakóra vagy a rákospalotai hulladékégetőbe, a különválogatott anyagok pedig másodnyersanyagként hasznosulnak. Talán a legnagyobb eredmény, hogy a biológiailag lebomló hulladékok komposztálását sikerült megoldani, a talajjavítót a társasház körüli zöldterületen felhasználhatják.

A két kuka visszaadásával elért szemétdíj csökkenés mellett a ház némi bevételhez is juthat, például ha a papír és az elektronikai hulladék mennyisége együttesen meghaladja az 500 kg-t, akkor megkapják a kilónként meghatározott átvételi ár alapján számított összeget.

A programnak persze vannak kezdeti nehézségei. Sajnos nincs adat arra vonatkozóan, hogy kik azok a ház lakói közül, akik részt vesznek a mintaprogramban, és kik azok, akiket még meg kellene győzni a szelektív gyűjtés és főként a komposztálás előnyeiről. Az elszállított mennyiség ellenőrzése nem megoldott. A házmester szerint már többször meghaladták az 500 kg-ot, de a szállító ezt nem ismerte el...

A program legnagyobb érdeme (a komposztálás mellett), hogy olyan folyamatot indított el a helyi közösségben, aminek tovagyűrűző hatásai lehetnek. A szomszédos ház jelenleg szervezi a komposztálás és szelektív gyűjtés beindítását. Reméljük, hogy megállíthatatlan, ragályos jelenséggel van dolgunk.

Ahol minden a palackpréssel indult...

A ház adatai: 10 emelet, 90 lakás, 4 darab 1100 literes hulladék konténer. A gyűjtő körüli teendők elvégzésével a közös képviselő, Kóta Pál úr foglalkozik.

Ez a káposztásmegyeri program “fiatalabb”, mint az előző, és egyelőre kevesebb anyagfajta gyűjtését tudták megoldani, de a szervezők remélik, hogy a gyűjtött frakciók száma nőni fog. A legnagyobb eltérés, hogy itt komposztálásra nincsenek tervek. Ez a társasház nem rendelkezik olyan udvarral, mint a XII. kerületi, így egyelőre ezt nehéz is lenne megvalósítani. Új megoldások viszont itt is vannak. Csak be kell lépnünk a házba, és máris meglátjuk. A bejárat két ajtaja közötti térben, az egyik oldal leválasztásával alakítottak ki egy PET palackokat és fémdobozokat gyűjtő „helyiséget”.

A program beindításában az üzleti érdeknek is szerepe van. Bangha Tibor az általa és feltalálótársa, Theobald János által kifejlesztett présgépet szeretné társasházak részére is eljutatni. Így jutottak el a Kordován tér 10-be is, ahol a közös képviselő a szelektív gyűjtés ügye mellé állt, csakúgy, mint az Öko-Pack Kht, akik a lakossági tájékoztató kiadványokban, a gyűjtő finanszírozásában és “látványtervében” segítettek. A társasház megvette a présgépet Bangha úr cégétől, és elindítottak egy három hónapos próbagyűjtést. Számításaik alapján a lakók három hónap alatt kilencezer préselt palackot „termeltek”. Ez a mennyiség 30 darab 1100 literes hulladék konténert töltene meg. Ha ezt a mennyiséget kiveszik, már akkor is spóroltak a szemétdíjon, de a ház ennél azért messzebb szeretne jutni. Tervezik a papír különgyűjtését is, amihez eddig is volt egy gyűjtőjük, de sajnos a szállítás nem volt megoldva. Mivel a papírgyűjtő hamar megtelik (ottjártamkor is éppen tele volt) ez egyelőre nem járul hozzá a kukáktól eltérített hulladék mennyiségének csökkentéséhez.

Az elmúlt három hónap mindenesetre rávilágított arra, hogy a lakók lelkesen támogatják a programot. A kérdőíves felmérésből kiderül, hogy kényelmesnek és hasznosnak találják a házi gyűjtőt.

Hogy a nehézségekről is némi szó essék, Bangha úr elmondta, hogy az FKF Zrt-vel voltak problémáik. A cég nem nézte jó szemmel a ház kezdeményezését. Azt kérték az FKF Zrt-től, hogy a szelektíven gyűjtött hulladékot ők szállítsák el a házból – ami kivitelezhetőnek és ésszerűnek tűnik, hiszen a környéken több szelektív hulladékgyűjtő sziget van, amit ők ürítenek – ám ez az FKF ezt a megoldást elképzelhetetlennek tartotta. A próbaidő három hónapja alatt a szervezők szállították el a palackokat egy átvevőhöz. Így megtudták, hogy mennyi PET-palackra számíthatnak. Az indulásnál érthető módon ezt az adatot nem ismerték. A mérést folyamatosan végezték, és persze a végére már világosan látszott, amit az elején csak feltételeztek, hogyha külön gyűjtik a palackokat, akkor éves szinten jelentős megtakarítást érnek el. Kukát eddig nem adtak vissza, a húsvétot még kivárták, hiszen ünnepek idején több a szemét, és a program is új, de a közös képviselő elmondta, hogy egy kukájuk már csak amolyan biztonsági tartaléknak van, ezt tervezik visszaadni az FKF-nek az ünnepek után. A szervezők a Kordován téren is abban reménykednek, hogy a környező házak csatlakoznak a programhoz. Érdeklődés már van, azt meg mindenki tudja, hogy a többieknek már egyszerűbb lesz egy működő rendszert átvenni és alkalmazni.

Egyelőre a lakosság még elsősorban anyagi ösztönzőkkel (szemétdíj megtakarítás), nem pedig környezetvédelmi érdekekkel motiválható. Ez persze nem baj, szépen lassan, megfelelő környezetvédelmi szemléletformáló programokkal kialakítható a lakosok valódi környezeti tudatossága is. Ezúton is arra buzdítok mindenkit, hogy tegye meg az első lépést saját lakóhelyén. Én már szervezkedem, talán a következő számban már ennek eredményéről is írhatok. A példákból is kitűnik, hogy útközben mindig akad némi segítség, idővel és kitartással a többi jön magától...