A szódásüvegtől a PET-palackig
A Magyar Televízió is halad a korral. Én csak mostanában figyeltem fel rá, hogy a reklámok és mûsorajánlók közötti vis-ek megváltoztak. Tulipánok, szõlõfürtök és miskakancsók jönnek-mennek, majd indák, kacsok és girlandok tekerõznek a képernyõn felfelé. Hagyomány és modernitás? Láthatjuk, hogyan vész el néhány másodperc alatt a több száz éves motívumok egyszerû szépsége, miként oldódik fel minden, ami egykor része volt életünkek a mai vizuális kultúrában és tömegtermelésben. - szerk. -Később rájöttem, hogy ebben koncepció is van. A reklámok előtt egy szép régi szódásüvegből jönnek ki a buborékok és a poszt-matyó motívumok, majd a reklámok után ugyanezek az indák és minták egy ultramodern PET-palackban végződnek. Mintha szerves és magától értetődő lenne a kapcsolat a kettő között, és mintha töretlen és dinamikus fejlődési út vezetne a szép üvegtől a borzalmas műanyagig.
Megjöttünk. Ennyire megkerülhetetlen és emblematikus motívuma lett életünknek az olajlufi. Ezt kell nézni a tévében is, nem elég a boltban, a hűtőben és az árokparton. Az atomkor után végérvényesen beköszöntött a nájlonkor. Ma már nem a termék a lényeg, hanem a csomagolása. Mindegy, mit veszel, csak jól be legyen csomagolva, lehetőleg műanyagba. Ha már nem lesz mit önteni az autókba, mert fogytán lesz a kőolaj, PET-palackot akkor is gyártani fogunk, bármi áron.
Mert csomagolni kell!
Jó víz folyik a csapból, de nekünk csomagolt víz kell. Drágább a palack, mint maga a víz, szállítgatják száz meg száz kilométert kamionokban, fizetjük utána a szemétdíjat, de azért csak vesszük. Száz ásványvizes palackból kettőt(!) töltenek újra és tízet gyűjtenek be szelektíven. A többi megy a szemétlerakóba. De vesszük, mert ezt látjuk a tévében. Már nem csak a reklámban, de előtte és utána is.
Megjöttünk. Ennyire megkerülhetetlen és emblematikus motívuma lett életünknek az olajlufi. Ezt kell nézni a tévében is, nem elég a boltban, a hűtőben és az árokparton. Az atomkor után végérvényesen beköszöntött a nájlonkor. Ma már nem a termék a lényeg, hanem a csomagolása. Mindegy, mit veszel, csak jól be legyen csomagolva, lehetőleg műanyagba. Ha már nem lesz mit önteni az autókba, mert fogytán lesz a kőolaj, PET-palackot akkor is gyártani fogunk, bármi áron.
Mert csomagolni kell!
Jó víz folyik a csapból, de nekünk csomagolt víz kell. Drágább a palack, mint maga a víz, szállítgatják száz meg száz kilométert kamionokban, fizetjük utána a szemétdíjat, de azért csak vesszük. Száz ásványvizes palackból kettőt(!) töltenek újra és tízet gyűjtenek be szelektíven. A többi megy a szemétlerakóba. De vesszük, mert ezt látjuk a tévében. Már nem csak a reklámban, de előtte és utána is.