Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 10 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Mozgalmak a gyerekek szabadba csábításáért

  • 2009. október 27.
  • beus

Egy érdekes cikket szeretnénk figyelmükbe ajánlani. A téma a gyermekek és a természet kapcsolata, illetve az, milyen problémákat is okozhat a gyermeki lélekben a természettől való eltávolodás ténye. Elgondolkodtató, aktuális téma... egy izgalmas, angol nyelvű könyv ajánlójával.

 

"Richard Louv amerikai író Az utolsó gyermek az erdőben (Last Child in the Woods, 2005) című kötetével hívta fel a figyelmet annak a fontosságára, hogy mekkora szüksége van a gyermekeknek (is) a természetre. Szerinte a több mint harminc éve terjedő tünetegyüttes - elhízás, cukorbetegség, stresszbetegségek, fizikai alulteljesítés -, annak tudható be, hogy a gyermekek nem kerülnek közel az erdőkhöz, mezőkhöz, állatokhoz, azaz semmihez, ami a falakon kívül van." (COTCOT)

 

Természetes szelekció

Miközben a szülők a vadon veszélyeitől óvnák csemetéiket, mások az önkéntes szobafogság kockázataira és mellékhatásaira figyelmeztetnek.

 

Bár a legújabb hiánybetegséget, a „természethiányt” (angol nevén: nature deficit disorder) nem orvosok fedezték fel, sokak szerint nem árt komolyan venni, mert krónikus betegségeket okozhat. Az Egyesült Államokban emiatt gombamód szaporodnak a gyerekek és a természet kapcsolatát szorosabbra fűzni hivatott mozgalmak. Az elsőt, a No Child Left Inside (Egy gyermek sem marad a házban) nevűt Connecticut állam környezetvédelmi hivatala kezdeményezte 2006-ban. Az állam nemzeti parkjait, tájvédelmi körzeteit népszerűsítő, túraútvonalakat és szabadtéri kikapcsolódási lehetőségeket kínáló kampány mintájára Amerika-szerte hasonló programok indultak. A Kívül tágasabbként magyarítható Life's Better Outside, a Több gyereket az erdőkbe (More Kids in the Woods) és más efféle mozgalmak hatására idén tavasszal az amerikai szenátus a gyerekek és a természet kapcsolatának a javítását a zászlajára tűző nemzeti oktatási keretprogramot fogadott el.

A természethiány lehetséges veszélyeire Richard Louv amerikai író-publicista hívta fel a figyelmet 2005-ös, azóta iskolai tananyaggá avanzsált, Last Child in the Woods (Az utolsó gyermek az erdőben) című bestsellerében. Szerinte az 1970-es évek óta terjedő tünetegyüttes (is) okolható olyan, manapság már a gyerekeket is sújtó népbetegségekért, mint a hosszú távon cukorbetegségben, valamint szív- és érrendszeri problémákban kicsúcsosodó kóros elhízás, a krónikus stressz, a depresszió vagy az iskolai teljesítőképességet csökkentő figyelemzavar, a hiperaktivitás.

A természetidegen életmód következményeként ma az Egyesült Államok lakosságának mindössze két százaléka él farmokon. A lakóházak körüli, a gyerekek számára is biztonságosan bebarangolható zöld terület aránya pedig az 1970-es évek óta a tizedére csökkent. Tovább rontja a helyzetet – sorolja könyvében Louv –, hogy a legtöbb közparkban táblák tiltják a fűre lépést, a legkisebbeket pedig arra nevelik, hogy véletlenül se érjenek hozzá ismeretlen növényhez vagy kóbor macskához. Sok parkban lefűrészelik a fák alsó ágait, mert az üzemeltetők félnek, hogy ha egy óvatlan gyerek fára mászás közben leesik, a szülők kártérítési pert akasztanak a nyakukba.

A bezárkózás oka nemcsak ebben vagy a számítógépes játékok, illetve a tévézés minden más tevékenységet háttérbe szorító népszerűségében keresendő. „A szülők már-már paranoiásan őrködnek gyermekeik biztonságán, ezért rettegnek attól, hogy a szabadba engedjék őket játszani” – említ további, a brit gyerekeket is szobafogságra kárhoztató tényezőket Tanya Byron angol klinikai pszichológus. A szülők nemcsak attól tartanak, hogy gyerekeik kezüket-lábukat törik, hanem pedofil szexragadozók felbukkanásától is. Pedig – így a szakember – ez utóbbi veszély inkább a naponta több órát felügyelet nélkül a világhálón szörfölgető nebulókat fenyegeti.

Német ökológusok és pszichológusok is előszeretettel cikkeznek az utóbbi években „Bambi-szindrómáról”. Tanulmányaik szerint a német gyerekek a Disney-klasszikus alapján édesnek, barátságosnak vagy éppen veszélyesnek és rémisztőnek írják le az érintetlen természetet, de arról fogalmuk sincs, milyen valójában. Bár a legkisebbek szabadtéri játékokra buzdítása Európában is egyre népszerűbb, az öreg kontinensen inkább egy bevált recept alapján kúrálnák a természethiányban szenvedő nebulókat: a Robert Baden-Powell brit tábornok által 1907-ben indított cserkészmozgalom irányelvei szerint. Skóciában, Svájcban és Németországban például reneszánszukat élik az úgynevezett erdei óvodák, amelyek közül az elsők az 1950-es években nyitották meg kapujukat. Ezekben az intézményekben a három–hat éves gyerekek egész napjukat a szabadban töltik – jóformán bármilyen időjárási körülmények között. Így iskolás korukig nemcsak a szokványos gyermekjátékokkal, rajzolgatással, színezéssel és építőkockázással múlatják az időt, hanem fogócskáznak, bújócskáznak, sőt megtanulnak fára mászni, üregekbe bújni, vagy éppen ágakból és gallyakból vihar elleni menedéket rögtönözni.

BALÁZS ZSUZSANNA

Forrás: HVG