ORAL-B szex HŰHA-élménnyel

A manipuláció elkerülhetetlen, de a reklám legalább szól, hogy „Figyelj, hazudni fogok!” Hiszen a reklám csak korlátozott helyen, korlátozott szabadsággal, korlátozott célokkal manipulálhat. Ha nem így teszi, akkor az már jogi ügy. Reklámtörvénybe, fogyasztóvédelmi törvénybe ütközik, így aztán fel is lehet lépni ellene.
(Mint például a márkás napszemüveg esetében, amely 100%-os UV szűrést ígér, de kiderül, hogy ezt csak éjszaka tudja. Napfényes időben már csak 7%-ot.) Ha nem állít valótlant, csupán bizonyos dolgokat meghamisít, eltúloz, elhallgat vagy egyszerűen csak mellébeszél, mindezt úgy, hogy mindenki tudja, hogy ez egy reklám, ahol bizonyos tényeket meghamisítanak, eltúloznak, elhallgatnak vagy egyszerűen csak mellébeszélnek, az teljesen elfogadható.
A GFK 2006-os kutatása szerint az emberek 20%-a elutasító a reklámokkal szemben. De leginkább azért, mert tolakodónak, szemtelennek, zavarónak tartja. Zavarja, hogy megszakítják miatta a TV műsort, például. De csak második helyen említik azt, hogy azért utasítják el a reklámokat, mert azok hazudnak. A reklámokat tudatosan a megkérdezettek 46%-a kerüli. A funkcionalisták – tehát akik tudomásul veszik, hogy szükség van a reklámokra, és ezért elviselik – 20%-nyian vannak. 15% pedig kifejezetten szereti a reklámokat. Riasztó adat, hogy ennek a 15%-nak a 90%-a gyerek. (A gyerekreklámokról, és a „felnőtt” reklámok hatásáról a gyerekekre ezen az előadáson nem volt szó.) Az emberek nagyobb hányada (66%-a) tehát nem fogadja el a reklámokat. Mégis hatnak, mégis hatásosak.
Miért van az, hogy bár nem szeretjük őket, mégis tudnak ránk hatni? Mi az, ami miatt megbocsátunk a jó reklámnak? Szakkifejezésekkel élve: az AHA!, a HAHA! és a HŰHA! élmény miatt. Ha egy reklám

• elgondolkodtat és megadja a felfedezés örömét – AHA!,

• ha van benne humor és megnevettet bennünket – HAHA!,

• ha megdöbbent – HŰHA!, akkor szeretjük.

A reklám pszichológia. Olyan képet mutat, amilyenek szeretnénk lenni, vagy amilyennek szeretnénk, hogy mások lássanak bennünket. Álomvilágot mutatnak. Egy boldog, nyugodt, sikeres élet lehetőségét. A reklámok készítői ezért tartják munkájukat szépnek, nemes feladatnak. Mint ahogy szép dolog tündérmeséket mondani a gyerekeinknek, akik beleképzelik magukat a mesébe, tündérek, királyfik, hősök lehetnek.
Akkor hát mi a baj a reklámokkal? Az, hogy amíg a mesékben próbákat kell kiállni, meg kell dolgozni a győzelemért, a sikerért, addig a reklámok nyújtotta álomvilágban mindezt pénzért veheted meg. Minden problémára egyetlen megoldás van: a vásárlás. És még egy apróság: ha netán nincs probléma, ha a királylányt nem rabolta el a sárkány, a boszorkány sem átkozta el a hercegkisasszonyt, akkor rá kell döbbenteni a királykisasszonyt, hogy nem lehet boldog szőrös lábakkal és a hercegkisasszonyt, hogy sosem fogja megtalálni az Igazit, hacsak nem 5-ször dúsabbak a szempillái.
Nagy élmény olyan ember előadását hallgatni, aki igazi szakember, aki elhivatott és igazán szereti a szakmáját. Még akkor is, ha nem értünk mindenben egyet. Sőt, ilyenkor nagy élmény igazán, hiszen ilyenkor lehet vitatkozni. Sajnos, erre ezen az előadáson nem volt idő. Remélem, hogy Sas Istvánnal találkozhatunk majd egyszer a HuMuSz Házban is!
(Az előadás 2008. március 30-án a Mesterkurzus keretében hangzott el.)