Összeomlás
Ez a szerkesztõségi jegyzet még április elején íródott.
Amikor ez a lap a nyomdába kerül, úgy néz ki, hogy összeomlik a koalíció, amit itt csak egy szempontból értékelünk: hamarosan új miniszter lesz a környezetvédelmi tárca élén.
A tizedik, mióta demokrácia van itt. Szilágyi László írása.
Kezdődik elölről az általában 3-6 hónapig tartó káder- és sleppcsere, az asztaltologatás, az új fejlécespapír- és névkártya-készítés, az új stratégia és arculattervezés. Ezen időszak alatt általában áll a közigazgatás. Reméljük, most másként lesz, de eddig mindig így jártunk. Esetleg azt is megérhetjük, hogy ismét megpályáztatják a középvezetői állásokat, miután például a hulladékgazdálkodási főosztályvezetői szék hét hónapig betöltetlen volt...
Apropó, stratégia. Még meg sem száradt a Fodor-féle középtávú stratégián a festék, még éppen csak elkezdték a társadalmi vitáját. Mi is eltöltöttünk vele pár órát. De őszintén, van most értelme, hogy leírjuk, hogy mit gondolunk róla? Hihetjük-e, hogy az új csapat majd innen folytatja?
Az is lehet persze, hogy marad a koalíció, és marad a miniszter, de a mondanivalónk akkor is érvényes: Mi 18 év után sem nagyon vagyunk hajlandóak beletörődni, hogy a szaktárcák élére politikusokat ültetnek. A környezetvédelem szempontjából abszolút érdektelen, hogy melyik párt kormányoz, vagy éppen melyik omlik össze! Itt lassan két évtizede ugyanazokkal a problémákkal küszködünk, a környezeti válság egyre mélyebb, de eddig egyik párt sem gondolta, hogy valamit kellene tenni ezzel az ágazattal. Az ipar eddig zsebre tett minden pártot, minden kormányt, mert nem a fenntartható társadalom elérése volt a kitűzött cél, hanem a feladatok gyors letudása, a négy év túlélése, némi médiasiker, és persze a „pénzek” ügyes elosztása.
Mit várunk még a pártoktól? Melyiktől lehet még várni valamit? Meddig lesz a környezetvédelem a pártpolitika homokozója?