Négy és fél millió szelektáló magyar?
Hány ember gyûjt szelektíven? Hogy áll a lakossági hulladék hasznosítása? Mennyi csomagolás kerül vissza a lakosságtól? Teljesül-e az EU által elvárt hasznosítási arány? Valahogy nem stimmelnek az adatok, amelyek vékony sugárban csordogálnak a minisztériumból és a koordináló szervezetektõl. Nekünk mindig más számok jönnek ki. Tessék kapaszkodni, becslések, spekulációk és számok következnek!"Magyarországon ma közel 4000 gyűjtőszigeten 4,5 millió lakosnak van lehetősége a háztartásban keletkező hulladékok szelektív gyűjtésére."
Egy másik forrás szerint:
"Viszkei György, az Öko-Pannon Kht. ügyvezető igazgatója elmondta: a társaság rendszerében az idén mintegy 3,5 millió lakos - 3039 gyűjtősziget segítségével válogathatja hulladékát anyagfajtánként."
Van lehetősége és válogathatja.
Egy politikus szeret kerekíteni, lehetőleg felfelé, de használjuk az ő számait, mert az Öko-Pannonon kívül vannak más kisebb rendszerek is.
Egy felmérés szerint egy átlag polgártárs a palackjaival legfeljebb 200 métert hajlandó bandukolni a szelektív gyűjtőig. Mi nagylelkűen számoljunk 300 méterrel!
Ez azt jelenti, hogy egy gyűjtősziget vonzáskörzete 0,28 km2. A népsűrűség a fővárosban 3570 fő/km2, tehát 1009 fő használ egy szigetet Budapesten átlagosan.
600 db sziget van Budapesten, tehát 605329 főnek „van lehetősége”.
Ha feltesszük, hogy a többi 3400 sziget inkább a nagyvárosokban van, és ezen városok népsűrűsége mondjuk 1000 fő/km2, akkor újabb 960840 fővel számolhatunk.
Kb. másfél millió ember fér hozzá tehát országosan, szemben a miniszter 4,5 milliós számával.
Akkor közelítsünk máshonnan.
Ha egy polgár, mondjuk, 35 liter vegyes hulladékot termel hetente, ebből (szerintünk) 16 liter csomagolóanyag, ez pedig évente 832 liter/fő csomaglóanyag. Ha ennek sűrűsége 0,2 kg/liter, akkor 166,4 kg/fő/év.
Ezt tízmillió honfitárssal beszorozva: 1 millió 664 ezer tonna csomagolási hulladék kéne, hogy keletkezzék csak a lakossági szektorban.
Ezzel szemben a teljes csomagolóanyag-kibocsátás 2005-ban állítólag 865 ezer tonna volt az ipari és állami adatok szerint.
Ha 4,5 millió ember „férne hozzá” és gyűjtene szorgalmasan, 749 ezer t/év gyűlne össze a szigeteken a lakosságtól. Ha 1,5 millió emberrel számolunk, akkor is 250 ezer t/év. A miniszteri számok szerint tehát a csomagolások 86%-a visszagyűjthető lenne, ha a szelektív gyűjtés kiépítettségét nézzük.
A teljes csomagolóanyag kibocsátás 50%-át kellene visszagyűjteni (és hasznosítani), ez 433 ezer tonna - ha elhisszük a 865 ezres számot.
A koordináló szervezetek adatai szerint ennek csupán 6-7%-a származik lakossági forrásokból, kb. 30 ezer tonna.
Ez 6,7 kg szelektíven gyűjtött hulladék fejenként és évente 4,5 millió „hozzáférő” esetén, 20 kg/fő/év, ha 1,5 millió ember gyűjt. Tehát az éves „termelés” (166,4 kg/fő) nyolcada...
Újabb idézet a minisztertől:
"Magyarország teljesíteni tudja az EU-nak tett vállalását, hogy 2005 végéig a csomagolási hulladékok 50 százalékát hasznosítsák"
A koordináló szervezetek 54%-ot már leigazoltak 2005-re, így a hozzájuk csatlakozottak 100% termékdíj mentességet kaptak. Ez szép. De mi van azokkal, akik termékdíjat fizetnek, tehát nem szerződtek egyik koordináló szervezettel sem? Sőt: mi van az egyéni teljesítőkkel? Az Öko-Pannon a piac 60%-át fedi le, a többiek mondjuk még 10%-ot, az jószándékúan is csak 70%. A maradék 30% hogyan teljesíti az uniós hasznosítási elvárásokat? És hogy jön ki így az országos 50%? Egyáltalán: mennyi a 100%?
Ki mondja meg végre, mennyi csomagolóanyagot bocsátanak ki évente? Mikor lesznek értékelhető és nyilvános adatok a magyarországi hulladékgazdálkodásról?
Földesi Dóra, Rozgonyi Zoltán, Szilágyi László