Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 20 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Mobiltelefonok akkumulátoraival kapcsolatos sajtóanyag

  • 2004. február 16.
  • humusz
Szakmai becslések szerint Magyarországon évente egymillió mobiltelefon és így évi kb. 70 tonna akkumulátor (veszélyes hulladék) sorsa válik bizonytalanná.
A Környezeti Tanácsadó Irodák Hálózata (KÖTHÁLÓ) és a Hulladék Munkaszövetség (HUMUSZ) az elmúlt hónapban közösen szervezett akció keretében azt vizsgálta, hogy az akkumulátorok gyártói és forgalmazói mennyiben tesznek eleget az akkumulátor hulladékok visszagyűjtésére, kezelésére vonatkozó kötelezettségeknek...
Jelenleg Magyarországon több mint hétmillió mobiltelefon előfizetőt tartanak nyilván. Mivel a telefon-tulajdonosok ilyen-olyan okból átlag két évente cserélik le a készülékeiket, a meglévő (üzemelő + lecserélt + selejt) készülékek száma ennél jelentősen több.
Az eladott új mobiltelefonokról számáról, vagy a készülékekhez vásárolt akkumulátorok mennyiségéről nyilvános adat nincs, mint ahogy ismeretlen a lecserélt és tönkrement készülékek, alkatrészek sorsa is.
Szakmai becslések szerint Magyarországon évente egymillió mobiltelefon és így évi kb. 70 tonna akkumulátor (veszélyes hulladék) sorsa válik bizonytalanná. Mivel az akkumulátorok jelentős része környezetet károsító veszélyes anyagokkal (nehézfémekkel) terhelt, alapvetően fontos lenne követni hulladékaik további sorsát.

A Környezeti Tanácsadó Irodák Hálózata (KÖTHÁLÓ) és a Hulladék Munkaszövetség (HUMUSZ) az elmúlt hónapban közösen szervezett akció keretében azt vizsgálta, hogy az akkumulátorok gyártói és forgalmazói mennyiben tesznek eleget az akkumulátor hulladékok visszagyűjtésére, kezelésére vonatkozó, a 9/2001. (IV.9) KöM sz. rendeletben számukra előírt kötelezettségeknek.

Ugyan minden elem és akkumulátor hulladék a rendelet hatálya alá tartozik, figyelemfelkeltő programunk első akciójával egyelőre csak a mobiltelefonok akkumulátoraira (és elsősorban a nagyobb márkaboltokra) koncentráltunk.

A reprezentatív felmérésünk sajnos várakozásainkat igazolta. Általános tapasztalataink szerint a két éve hatályban lévő rendelet a gyakorlatban hatástalan. A legtöbb forgalmazó még csak a létezéséről sem tud, a környezetvédelmi és fogyasztóvédelmi hatóságok pedig eszköztelenek a visszagyűjtési kötelezettségek kikényszerítésére.

Az akció:
KÖTHÁLÓ és a HUMUSZ tagszervezetei az ország 11 megyéjében 284 mobil telefonokat for-galmazó boltot kerestek fel személyesen ill. telefonon. A 91 Westel, 82 Pannon, 80 Vodafon, és 31 egyéb, mobiltartozékokat árusító bolt (284) 35,91%-ában adható le használt akkumulátor.
Megfelelő gyűjtőedényzetet azonban csak az esetek 8,27%-ban találtunk, s a 284 bolt csupán 6,3 %-a számítja be a régi akkumulátor árát az új vásárlásakor.

A mobil kereskedők ?ki tud többet az akkumulátorokról, illetve ki tesz többet a környezetért? elnevezésű versenyében egyelőre a Westel áll az élen:
Westel: 91 üzlet 51,64%-ában leadható, gyűjtőedény 9,89%-ban volt, 19,78%-ban beszámítják az árba
Pannon: 82 üzletből 42,68%-ban adható le (főként Budapest 16 üzlet), 6,09%-ban találtunk gyűjtő-edényt, árba beszámítás nincs
Vodafon: 80 üzletből 18,75 %- ban adható le, gyűjtőedény 7,5 %-ban volt, árbeszámítás nincs.
Egyéb kisebb boltok: 31 boltból 5-ben adható le akku, gyűjtőedény 3-ban volt, árbeszámítás nincs.

Ha egy környezettudatos mobil telefon tulajdonos Budapesten kutat, rájöhet, hogy a Westel márkaboltjaiban, ha új akksit helyben vásárol, 500 Ft értékben beszámítják a használtat, a Pannon GSM pedig valamennyi bemutatótermében és boltjában átveszi a használt akkumulátort. Az átvett akkumulátorok sorsáról viszont nem tudnak tájékoztatást adni.

Általános tapasztalatok:
A legtöbb megkeresett bolt nem tud a jogszabály létéről, nagy a bizonytalanság. A bolti alkalmazottak változatos, ámde környezetvédelmi szempontból képtelen ötleteket adtak, hogyan szabaduljunk meg nagy ívben a mobil akkumulátortól. A Győrben érdeklődő kollégát például sűrű vihogás közepette arra biztatták a piros köpenyes eladó hölgyek, hogy dobja ahová akarja.

?Menjen fel Budapestre, ott talán felveszik?. ? szólt az egyik székesfehérvári eladó javaslata, de szerintem a rendes kukába is bele lehet dobni egy nylon zacskóba ? vélekedett egy veszprémi. Szombathelyen tájékozottan azt állították, hogy csak májustól lesz érvényben ez a rendelet, addig vigyük el az iskolai elemgyűjtőkbe, vagy betonozzuk be őket.

Esztergomban akad, aki bár nincs edénye, de gyűjti, s nem mondja meg, kinek adja le. A másik egy kis dobozt mutat, de bevallja, nem tudják, mit csináljanak vele.

Jó példák is akadnak: Zalaegerszegen az egyik üzletvezető lelkiismeretessége miatt, gyűjtőbe viszik, Budapesten a HUMUSZ talált egy boltot, akiknek szerződésük van a használt akkumulátorok elszállításáról. Néhányuk bolt szerint eddig a vásárlókban sem volt meg az igény, hogy leadják a használt akkumulátorokat, a meglévő gyűjtőedénybe alig kerül valami.
Több bolt (jellemzően a kisebb településeken) arra kérte a Kötháló helyi irodáját, hogy segítsen neki megszervezni az átvételt

Következetések:
A jogszabályban visszagyűjtésre elsődlegesen kötelezett gyártónak, illetve a forgalmazónak nem kell számolnia szankcióval, ha visszagyűjtési kötelezettségének nem tesz eleget. A hatályban lévő jogszabály előírásai és felelősségi rendszere egyébként is nehezen értelmezhető.
A fogyasztó az akkumulátor hulladékát köteles ugyan otthon külön gyűjteni, viszont legálisan nagyon nehezen tud tőle megszabadulni (nincs szervezett visszagyűjtő rendszer, hiányoznak a hulladékudvarok és csak néhány nagyobb márkabolt eladóterében látni gyűjtőkonténert). Az esetlegesen visszagyűjtött akkumulátor hulladékok hasznosítása Magyarországon nem biztosított. Bár az árba a termékdíj beépítésre került ( 140 Ft/kg), a KAC-ba befolyt termékdíj bevétel felhasználása nem ismert.
Ellentétben más országokkal (Norvégia, Svájc, Hollandia stb.) a Magyarországon működő, nem kis hasznot realizáló három telefontársaság nem érez indíttatást vagy felelősséget arra, hogy szervezetten részt vállaljon a visszagyűjtés megszervezésében.

A rendelet betartásának ellenőrzéséhez, a környezet érdekében történő beavatkozáshoz ? elmondásuk szerint- a Környezetvédelmi Felügyelőségek nem rendelkeznek hatósági eszközökkel, a megkeresett Fogyasztóvédelmi Felügyelőségek pedig intézkedési jogosultságuk hiányát állapították meg (vagy egyáltalán nem válaszoltak).

A fentiek alapján a környezetvédő szervezeteink nem látják biztosítva a 91/157 EGK irányelvben illetve az Országos Hulladékgazdálkodási Tervben foglaltak teljesítését. A jelenlegi helyzet alapjaiban sérti a környezetvédelmi és a hulladékgazdálkodási törvények előírásait is - és ez nem csak a mobil-akkumulátorokra, e az elemekre is érvényes.
A fogyasztók érdekeinek védelme, a ?szennyező fizet? elv érvényesítése érdekében helyett egy új, szigorúbb jogi szabályozást követelünk. A jelenlegi működésképtelen felelősségi rendszer helyett javasoljuk a forgalmazók visszavételi kötelezettségének előírását illetve a kötelező betétdíjas rendszer bevezetését.

Csak így látjuk biztosítottnak azt, hogy az évente keletkező kb. egymillió mobiltelefon akkumulátor évi (évi 70 tonna veszélyes hulladék) ne veszélyeztethesse a környezetet. Az idő sürget, hiszen várhatóan mostanság kerül tömeges ?házi leselejtezésre? a régi mobilkészülékek első hulláma (általában Ni-Cd . akkuval).

A téma egyébként szorosan összefügg az elektronikai hulladékok (l. tönkrement mobilkészülékek) kötelező visszagyűjtéséről, kezeléséről szóló, nemrég hatályba lépett EU direktívával. A hazai jogba is hamarosan beépülő szabályozás 2006-tól termékcsoportonként 70-80%-os hasznosítást ír elő, amelynek költségét és felelősségét a gyártókra és forgalmazóra hárítja át.

Környezeti Tanácsadó Hálózat Hulladék Munkaszövetség