Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 16 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Mesék Tengere és a bazár modell

  • 2008. január 21.
  • humusz

Salman Rushdie elbeszéléseiben a környezetszennyezés témája mellett megjelenik a bazár modell, a szabad vita dicsérete is. Rushdie megelõzte Eric S. Raymondot, és megjövendölte a bazár modell sikerét? (forrás: http://lmv.hu)
Már hetek óta terveztem, hogy közzéteszem Salman Rushdie: Hárún és a Mesék Tengere című elbeszélésével kapcsolatos élményeimet. A könyvet karácsonyra kaptam, és rögtön el is olvastam. Első körben pár nappal ezelőtt a FigyelőNeten indított Zöldhullám blogunkban írtam arról, hogy azt, hogy mára milyen fontos kérdéssé vált a környezetvédelem, világosan mutatja, hogy már a mesékben is felbukkan ez a téma. Salman Rushdie már két elbeszélésében is írt a környezetszennyezésről.

A Hárún és a Mesék Tengere című elbeszélésében azonban nemcsak a környezetszennyezésről, valamint a mesék fontosságáról ír nagyon nagyon szépen Rushdie, hanem a szabad vitáról is:

Hárúnnak lassacskán feltűnt, hogy a halk mormolás, amit régóta hall, egyre erősbödik, s válik tompa morajjá, majd szinte bömböléssé. Betelt némi időbe, míg ráeszmélt, hogy a Gappik szakadatlan, s mind hevesebbé váló locsogását-fecsegését-vitatkozását hallja. No persze, a víz, mint tudjuk, vezeti hangot, de ez a lárma a sívó pusztaságon is áthatolt volna. Vízidzsinnek, Úszó Kertészek, Csupaszáj-halak és Lapródok cseréltek eszmét teli torokból a parancsba adott stratégia előnyeiről és hátrányairól.
(...)
Hárún észrevette, hogy a vén Kitáb Generális (...) rendre járja a Bárka-madarakat, hogy követhesse a vita alakulását; jellemző volt a Lapródok és a többi Gap-beli polgár korlátozatlan szabadságára, hogy az öreg hadvezér szemrebbenés nélkül, sőt nyilvánvaló örömmel hallgatta e lázongó és sértő kirohanásokat. Hárún még azt is megkockáztatta volna, hogy többször maga a Generális provokálta a vitát, hogy aztán nyilvánvaló kéjjel bocsátkozzék bele maga is, puszta mulatságból egyszer az egyik, másszor a másik félnek fogva a pártját.
- De de de mi értelme a Szólásszabadság meghirdetésének - vette föl a fonalat a Bűvös banka -, ha gyakorolni aztán nem hagyjuk?
(...)
Így vonult tehát a gapföldiek vidám armadája, buzgón csócsálva Kitáb Generális legtitkosabb terveit (melyeket természetesen ő maga teregetett ki nagy boldogan minden érdeklődőnek). A híditervet ízekre szedték, végigkritizálták, végigbogarászták, végigelemezték, szidták, dícsérték, magyarázták, értelmezték, s végtelen szócsaták közepette végülis áldásukat adták rá.

(...)

Végre-valahára elkezdődött az ütközet.
Rasid Kalifa, aki a gappi parancsnoki magaslatról nézte a csatát, félt, hogy a Lapródok csúfos vereséget fognak szenvedni. (...)
A vészjóslóan hallgatag, fekete orrú csúpvála sereg ijesztőbb volt, hogysem a vereségét el lehessen képzelni. A Gappik mindezenközben pokoli zsivajjal vitatkoztak a haditerv minden apró részletén. A parancsnoki magaslatról leküldött utasítások heves vitákat robbantottak ki, minden parancsnak, még ha magától a Generálistól is származott, meghányták-vetették a jó és rossz oldalait. Hogy lehet ilyen zsibvásárban csatát nyerni? Sehogy, töprengett aggodalmasan Rasid.
Ám ekkor egymásnak rontott a két sereg, és Rasidnak, legnagyobb meglepetésére azt kellett látnia, hogy a Csúpválák nem állják a Gappik rohamát. A Lapródok, mindent a legapróbb részletekig megvitatván, egységesen léptek föl, vitézül harcoltak, s egymást támogatva, közös célért egyesülve, ellenállhatatlanul nyomultak előre. A szabad vita, a teljes nyíltság hatalmas erőket fölszabadító bajtársiassággal ajándékozta meg őket. A Csúpválák viszont egykettőre szétzilálódtak. Ahogy Mudra, az Árnyékharcos megjósolta volt: sosuk kénytelen volt tulajdon árnyékuk ellen hadakozni! Ami pedig a többit illeti, hallgatási fogadalmuk meg a vérükké vált titkolózás bialmatlanná tette őket egymás iránt. Nem bíztak a parancsnokaikban sem. Következésképpen szó sem lehetett arról, hogy vállvetve küzdjenek: lépten-nyomon elárulták, hátba döfték egymást, zendültek, elbújtak, dezertáltak... és rövidesen futásnak eredtek, minden fegyverüket elhajigálva.

Számomra, aki már évek óta használok Linuxot, ez az idézet elsősorban a szabad szoftverek fejlesztése mögötti bazár modell és a nyílt forráskód erejét mutatja a katedrális modellel vagy a zárt forráskóddal szemben. Mintha Rushdie évekkel megelőzte volna Eric S. Raymondot...
De ha jobban belegondolok, emellett a demokrácia egyik alapeleme, a szólásszabadság fontosságát, valamint a közösségek megerősödésében fontos szerepet játszó nyílt kommunikáció erejét is mutatja.

Persze, azért azt érzem, hogy nem szabad semmit sem túlzásba vinni, mert amíg hamiskártyások is vannak köztünk, nem szabad mindent kiteregetnünk, bizonyos szintig azért érdemes figyelmet szentelni a biztonságos kommunikációra is.

Fidusz

Ajánlott olvasmány:
Eric S. Raymond: A katedrális és a bazár


Hárún és a Mesék TengereSalman Rushdie (forrás: Wikipedia)
fidusz