A KvVM válasza a honlapunkon megjelent véleményre

Válasz a HUMUSZ felvetéseire

A hulladékgazdálkodási törvény módosításával kapcsolatban a HUMUSZ honlapján megjelent, Tömöri Balázs úr által dr. Persányi Miklós miniszter úrhoz intézett nyílt levéllel kapcsolatos szakmai véleményünket az alábbiak szerint adjuk meg.

A csomagolásokra és csomagolási hulladékokra az Európai Unió tagállamaira a 94/62/EK irányelv előírásai vonatkoznak. Az irányelvben előírt hasznosítási arányok teljesítésére vonatkozó határidők azonban az egyes tagállamok esetében eltérőek, a régi tagállamok számára – Görögország, Portugália és Írország kivételével – 2001. december 31., míg a kivételként említett tagállamok számára 2005. június 30. lett határidőként megállapítva. A 2008. végére elérendő új hasznosítási célokat az irányelv módosításaként 2004. februárjában megjelent 2004/12/EK irányelv tartalmazza.

Az alábbi táblázatban összefoglaltuk a régi és új követelményeket:

Magyarország a csatlakozási tárgyalások során – számos más csatlakozó állammal együtt – átmeneti mentességet kért és kapott. A Csatlakozási Szerződésben foglaltaknak megfelelően a 94/62/EK irányelvben előírt hasznosítási arányokat hazánknak 2005. december 31-ig kell elérnie, a Szerződésben meghatározott közbenső célok teljesítésével.

A 2004/12/EK irányelv szerinti új követelmények teljesítésére Magyarország 2012. december 31-ig kap átmeneti mentességet.

Mivel korábban az elérendő hasznosítási arányokra és a teljesítés határidejére vonatkozóan a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény rendelkezett, az új irányelv által meghatározott követelményeknek megfelelően a törvény módosítása szükséges. Növeli a jogbiztonságot és elősegíti a hosszabb távú tervezést, ha az érintettek mielőbb megismerik az új követelményeket.

A táblázatban szereplő adatok világosan bizonyítják, hogy – miközben az uniónak a belső piacra vonatkozó alapelve, az áruk szabad áramlása, nem sérülhet – az új követelmények nem az eddigi követelmények lineáris extrapolációi, hanem alapvető változtatásokat tartalmaznak, nagymértékben megnövelve az előírt hasznosításon belül az anyagában történő hasznosítás (újrafeldolgozás) arányát, és ezzel együtt visszaszorítva az energetikai hasznosítást.

Alapvető megközelítési mód változás figyelhető meg az anyagában történő hasznosítás megítélésében, relatív súlyának jelentős növekedésében a [normál betűkkel írt] 94/62/EK és az [„italics-sal” jelzett] új 2004/12/EK irányelv követelményeinél, a magyar teljesítési határidőkre figyelemmel az alábbiak szerint.

a) legkésőbb 2005. december 31-ig a csomagolási hulladék legalább 50 és legfeljebb 65 tömegszázalékát hasznosítják [94/62/EK irányelv]

aa) legkésőbb 2012. december 31-ig a csomagolási hulladék legalább 60 tömegszázalékát hasznosítják vagy égetik el hulladékégető művekben energetikai hasznosítás mellett; [2004/12/EK irányelv]

b) legkésőbb 2005. december 31-ig a csomagolási hulladékban levő összes csomagolóanyag legalább 25 és legfeljebb 45 tömegszázalékát anyagában hasznosítják úgy, hogy ez az egyes csomagolóanyagok tekintetében legalább 15 tömegszázalék legyen;

bb1) legkésőbb 2012. december 31-ig a csomagolóanyag legalább 55 és legfeljebb 80 tömegszázalékát anyagában hasznosítják.

^{bb2) legkésőbb 2012. december 31-ig a csomagolási hulladékot alkotó anyagok tekintetében a következő minimális, anyagában történő hasznosítási célkitűzéseket valósítják meg:}

i üveg esetében 60 tömegszázalék;

ii. papír és karton esetében 60 tömegszázalék;

iii. fémek esetében 50 tömegszázalék;

iv. műanyagok esetében 22,5 tömegszázalék, kizárólag azokat az anyagokat figyelembe véve, amelyeket újból műanyagokká dolgoznak fel;

v. fa esetében 15 tömegszázalék.

Amíg a számunkra előírt első szakaszban (2005. végéig) az 50% hasznosítási arány elérhető volt 25% anyagában történő hasznosítással és ugyanennyi energetikai hasznosítással (energia visszanyeréses égetéssel), addig a második szakaszban (2006-2012.) minimálisan elérendő hasznosítási arány bár csupán 10%-kal nőtt, teljesíteni viszont csak úgy lehet, ha az anyagában történő hasznosításnál a 25% helyett 55%-ot érünk el! Vagyis az energiahasznosításos égetés súlya az összes-teljesítésen belül jelentősen lecsökkent.

A 94/62/EK irányelvben anyagfajták szerint mindössze az volt az anyagában való hasznosítási követelmény, hogy a 15%-ot minden anyagáramnál el kell érni. A 2004/12/EK irányelvben viszont konkrét anyagfajta szerinti arányok találhatóak, amelyek három anyagnál is elérik az 50%-ot. A polimerek (műanyagok) esetében is komoly követelmény a 22,5%, mivel itt kizárólag a „polimerből-polimert” eljárásokat fogadják el anyagában való hasznosításként.

Önálló anyagáramként megjelent a fa, amelyet eddig szokásosan a papírral együtt vettek figyelembe. A 15% anyagában történő hasznosítás elérése nem lesz egyszerű feladat.

A fentiek alapján a Humusz által emlegetett „padlófogás”, azaz a korábbi állapothoz viszonyított visszaesés, egyszerűen nem igaz!

A kettőt visszalépünk”, „hulladék ellenforradalom” és más hasonló szlogenek csak arra alkalmasak, hogy félrevezessék a kevésbé tájékozott embereket.

Az alábbiakban – a Humusz megállapításainak sorrendjében – tételesen cáfoljuk meg azok nem helytálló voltát.

1. pont

A hasznosításnál (anyagában történő hasznosítás + energetikai hasznosítás) a 60% nem jelent egyben felső korlátot is. Azok a tagországok, amelyek sok égetővel rendelkeznek (pl. Franciaország, Dánia, Hollandia, Németország) következmények nélkül elérhetik a teljes hasznosítást is, azonban az összes mennyiség 55%-át anyagában kell hasznosítaniuk. Nem érdemes azon vitatkozni, hogy mi a kedvezőbb egy, a követelmények betartása mellett végzett energia visszanyeréses égetés vagy egy hasonlóan szabályos lerakás. Egyébként Hollandia helyhiányra hivatkozva egyszerűen betiltotta a csomagolási hulladékok lerakóban történő elhelyezését.

2. pont

A törvény megengedi a csomagolási hulladék hulladékégető műben történő elégetését”

Ez sehol Európában nincsen betiltva, be kell látni azt, hogy például egy néhány mikronos elkoszolódott műanyag fóliát nem lehet pozitív környezeti mérleggel újra feldolgozni. A műanyag fóliák betiltása, pedig igen-igen messze vezetne.

3. pont

Csak 80% anyagában történő hasznosítást engedélyez.”

Az irányelv korábban idézett szövegéből látható, hogy ez uniós előírás. Az indok az, hogy egy esetleg gazdagabb tagállam ne tehesse meg, hogy a nemzeti szabályozásában pl. 90%-t határoz meg, amelynek eredményeként kötelezett vállalkozásai esetleg oly mértékben lefoglalják a szomszédos, esetleg szegényebb tagállam feldolgozó kapacitását, hogy az, ennek hatására, nem képes még a minimális teljesítési szintet sem elérni. Egyébként megvan a lehetőség a 90%-ra is. A tagállam bejelenti ezt a szándékát az Uniónál, majd hitelt érdemlően bizonyítja azt, hogy saját feldolgozó kapacitása is elegendő a kitűzött cél eléréséhez.

Az eddigiekből logikusan következik, hogy a HUMUSZ fenti, téves megállapításaiból levont következtetéseik is durva hibákat tartalmaznak.

(az új szabályozás) „ a hulladék anyagában való hasznosítása helyett égetésre ösztönöz”

Hasonlítsák össze a 94/62/EK irányelv és a 2004/12/EK irányelv követelményeit (25%-55%)

a csomagolási hulladék mintegy felének kezelését a társadalom fizeti”

Tévedés, ami csak akkor lenne igaz, ha mindenki, beleértve az ipart és a nagykereskedelmet is minden nála képződött csomagolási hulladékot kidobálna a közterületekre, amelynek felét a koordináló szervezetek gyűjtenék és hasznosítanák, a többi meg maradna a parkokban. A fogyasztó által otthon a gyűjtőedénybe helyezett hulladék kezeléséért saját maga fizeti meg a kezelési díjat (szemétdíj), az étteremben, fogyasztásunk hatására képződő hulladék kezelési költségét hasonlóan beépítik a szolgáltatás árába. Egy vállalkozás pedig, függetlenül a gyártói felelősség elvétől, általában felelős a tevékenysége során képződött hulladék kezeléséért. A ténylegesen elhagyott, „eldobált” csomagolási hulladék semmiképp sem lehet 50%.

Garantálják” az égetők működését

A 80%-nál már megmagyaráztuk.

Könnyebben viselnénk el ezeket a tévedéseket, ha a nyílt levél írója nem ismerné az uniós előírásokat. Ő azonban – igaz, csak egyszer – hivatkozik a 2004/12/EK irányelvre, azaz tud róla. Ez, az irányelv preambulumára történő hivatkozása is, félremagyarázás. Az, hogy „a csatlakozó államoknak átmeneti eltérésekre van szüksége az irányelv 6. cikkében meghatározott hulladékhasznosítási és újrafeldolgozási arányaihoz képest” (?) nem azt jelenti, hogy betilthatják az égetőket vagy kötelezővé tehetik az újrahasználatot, ahogy azt a nyílt levél sugallja, hanem azt, hogy az új tagállamok a célok elérésére évekkel hosszabb időt kapnak, mint a régi tagállamok.

Budapest, 2005. február 10.