Étterem a szemétégető kéményén

A Star Catcher (Csillagfogó) néven működő éttermet 250 millió dollárért építették meg, és 2000-ben nyitották meg. Egy lifttel lehet felmenni a 120 méteres magasságba, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a városra. A vendégeknek egy speciális tisztító berendezés biztosítja a tiszta levegőt. Négy méterrel az étterem alatt egyébként egy kilátó is működik a kéményen.

„El akarjuk oszlatni az emberek félelmét a városi szemételhelyezéssel kapcsolatban" – nyilatkozta Eric Cho, a Pej Tou erőmű igazgatója. „Itt eltakarítjuk azt a szemetet, ami a mindennapok során termelődik."

Kép forrása: Flickr / Assassin Chen / Alexander Synaptic

Az erőműbe belépve egy nagy monitoron lehet követni, mennyi gázt és füstöt dolgoznak fel, ami a kéménybe ömlik. A végeredmény állítólag olyan jó, hogy nemsokára egy uszodát és egy óvodát is építenek majd a szemétégető közelébe.

Az étteremben egy vendég beszámolója szerint valóban nem lehet érezni rossz szagot, az ő írását angol nyelven itt olvashatja.

Forrás: origo.hu

*Sok olyan eset ismert, amikor próbálták meggyőzni a közvéleményt egy technológia veszélytelenségéről, utóbb mégis kiderült, hogy a valóság nem olyan fényes, mint ahogyan azt bemutatták. Így akaratlanul is felmerülnek kételyek, de legalábbis kérdések az emberben egy ilyen cikk kapcsán. Az enyémek nagyjából a következők: Pontosan honnan juttatják a levegőt az étterembe? Vajon az említett speciális tisztítóberendezés a kéményre is fel van szerelve, tehát a szabad légtérbe jutó levegőt is szűri, vagy csak az étterembe jutó levegőt? Azért költöttek el 250 millió dollárt, hogy demonstrálják a technológia veszélytelenségét? (Ez valószínűleg nem teljesen így van, az étterem gyaníthatóan önmagában egy profitorientált vállalkozás). Ha ez részben igaz, akkor vajon milyen gazdasági érdek fűződik ahhoz, hogy ez a hulladékégető működjön, ha ilyen hatalmas összegeket szánnak "szemléletformálásra"? Vajon ha valami nem büdös, az egyenlő azzal, hogy egyáltalán nem káros?

Sokakban felmerülhetnek a fentiekhez hasonló kérdések. A korrekt válaszok sajnos nem állnak rendelkezésemre, úgyhogy jobb híján a hulladékégetőkről általában írnék egy pár gondolatot.

Vannak tanulmányok, amelyek a hulladékégetőknek az emberi egészséget károsító hatásokat tulajdonítanak. Mások viszont veszélytelennek, vagy kevéssé veszélyesnek állítják be őket. Amit tudunk, az az, hogy fejlőnek a szűrőberendezések, amelyeket a kéményekre szerelnek, és bizonyos káros anyagokra vonatkozó kibocsátási határértékek is egyre szigurúbbak. Ebből arra lehet következtetni, hogy jobb a helyzet a mai hulladékégetőkkel, mint mondjuk a 10 évvel ezelőttiekkel, és valószínűleg még jobb lesz 10 év múlva. Viszont ez a két tendencia azt is mutatja, hogy akkor bizonyára nem minden káros hatás nélküliek ezek az üzemek, hiszen szűrőket valószínűleg azért fejlesztenek, mert van még kiszűrni abból a füstből, és határértékeket is azért szigorítanak, mert a régi még mindig nem elfogadható valamilyen szemponból (például az emberi egészségre gyakorolt hatás szempontjából).

Személyes (tudományosan nem precízen megalapozott) kétségeim közül had említsek egyet: azon túl, hogy elismerem a füstszűrés technológiájának feljődését, tudva, hogy milyen elképesztően sokféle anyagot használunk mindennapjaink során, ami - adott esetben - kommunális hulladékként égetőbe kerül, nem gondolom, hogy precízen meg tudjuk mondani, hogy az égetés során milyen vegyületek ezrei, tízezrei, százezrei keletkeznek, és azok pontosan milyen hatással vannak az emberi, vagy az élővilág többi részének egészségére. Ezek közül pedig pontosan azokat kiszűrni, amelyek bizonyos szempontból károsak, nem tűnik kis tudományos kihívásnak. Sejtésem szerint vannak bizonyos vegyületcsoportok, amelyekről biztosan tudjuk, hogy károsak, és azokra vannak hatáértékek, amelyek teljesítését tudják garantálni a szűrők, viszont sok más vegyület is van, aminek a hatását nem ismerjük pontosan, így határéték sincs rá, és nem is szűri semmmi őket.

A másik aspektus, amelyet a hulladékégetés kapcsán meg kell említeni, az az, hogy bár sokan (köztük én magam is) egy fokkal jobb megoldásnak tartjuk a hulladéklerakásnál (tekintve, hogy itt legalább valamennyi energiát is termelünk), széles körben elfogadott hozzáállás, hogy az égetéssel szemben a hulladékmegelőzés, az újrahasználat és az anyagában történő újrahasznosítás is preferálandó megoldás a hulladékprobléma kezelésében. Az első kettőt nem kell túlmagyarázni, hogy miért jobbak, hiszen ha nem is keletkezik hulladék, akkor nincs probléma. Az újrahasznosítás pedig azért előnyösebb, mert összességében igaz az az állítás, hogy több energiát és anyagot spórolunk meg azzal, ha az újrahasznosításnak köszönhetően nem kell újra előállítani a termékek alapanyagát, mint amennyi energiát az égetéssel visszanyerünk. Tehát a termékek teljes életciklusát tekintve (life-cycle analysis) az energiamérlege az újrahasznosításnak általában jobb, mint az égetésnek. Hogy mennyivel, azon lehet vitatkozni, és az sok mindentől függ (például attól, hogy az újrahasznosítás mennyire helyben történik), de az alapvető reláció igaz, és elfogadott. Arról nem is beszélve, hogy az energiamérlegen túl az égetéssel nagy arányban nem megújuló forrásokat tüntetünk el.

Remélem sikerült elérni nem titkolt célomat: hogy árnyaljam egy kicsit a cikk által sugallt pozitív képet a hulladékégetésről, és gondolkodásra késztessem az olvasót!

*A szerkesztő (Pauló Gergő) jegyzetei