Az Élő Magyarország alapjai
Egyre többen alakítjuk életünket
a valódi fenntarthatóság elvei szerint. Közösségi
gazdálkodással, élőfalvak létrehozásával felelünk a „Hogyan
éljünk úgy, hogy ne zsákmányoljuk ki az utánunk jövő
generációkat?” kérdésre. Válaszainkat most megoszthattuk
egymással a május közepi, kétnapos konferencián.
Már a program címe is színvonalas tartalmat sejtetett, a szervezők listája pedig egyértelműen garantálta a minőséget. A több mint 200 résztvevő között számos települési önkormányzat, kutatóműhely, érdekképviselet, kormányzati, gazdasági és civil szervezet is megjelent.
„A fenntarthatóság feltételeinek megfelelő [...] vidékfejlesztés lehetőségei ma Magyarországon nem adottak.” – hangzott a szomorú tény. A jó megoldások e kijelentés fényében még inkább lelkesítőek voltak!
A Zsámbéki-medencében például helyi-termék polcokat alakítottak ki. A térség boltjaiban és vendéglátóhelyein felbukkanó bútordarabokat környékbeli fafaragó és bútorfestő készítette. A rajtuk található tojás, csoki, lekvár, sajt, disznótoros háztáji termelésben készült minőségi termék, és „a papírjaik is rendben vannak”.
Ide kapcsolódik a kistermelői rendelet májusban hatályba lépett módosítása, mely javítja a helyi élelmiszerek piacra jutási esélyeit. Erről is hallhattunk előadást, és mivel 53 szervezet kitartó munkája van mögötte, a civil érdekérvényesítés sikeres mintájául szolgál.
Egy borsodi gazda energia-önellátási törekvéseinek kálváriája is igen tanulságos volt: kalandos ügyintézés során sikerült egy „kísérleti üzemanyag adóraktár” néven engedélyezett olajprést beüzemelnie. Az itt előállított tiszta napraforgóolaj és granulátum fedezi a saját üzemanyag- és takarmányigény jelentős részét. Házi biodízelgyárnak is nevezhetnénk, de a biodízel előnyeiből és hátrányaiból itt jóformán csak az előnyök maradtak meg.
A konferencia az e kezdeményezéseket összefogó, Élő Magyarország nevű hálózat létrehozásáról is döntött.
További információ: www.jno.hu/kozossegek
Portik-Bakai Zsuzsa (Zui)
