Kína betiltotta a nejlonzacskókat

Egyes számítások szerint évi 37 millió hordó olajat spórolhat meg Kína a június 1-től érvényben lévő szabályozásával, amely megtiltja a 0,025 milliméternél vékonyabb nejlonzacskók gyártását és forgalmazását.

Hétmilliárd tonna kezeletlen szemét halmozódik fel az ázsiai ország nagyobb városai körül, amely rövid időn belül mintegy 600 millió négyzetméter értékes termőterületet tehet tönkre. Egy átlagos kínai évi 264 kilogramm szemetet termel, ami összességében 100 millió tonna szemetet jelent naponta. Ha pedig figyelembe vesszük, hogy 2020-ra a jelenlegi 45 százalékról 60 százalékra emelkedik a városlakók aránya, akkor a szeméttermelés további drasztikus növekedése várható Ázsia egyik legnagyobb országában.

Igaz ugyan, hogy a hulladéknak csak alig két százalékát teszi ki (legalábbis térfogatát tekintve) a nejlonzacskó, ám mivel több száz év is szükséges lebomlásához, így az egyik legveszélyesebb alkotóeleme a szeméthegyeknek.

Decemberben született a rendelkezés

A kínai pártvezetés és a kormány még december végén rendelkezett úgy, hogy június 1-től betiltja a 0,025 milliméternél vékonyabb nejlonzacskók gyártását és forgalmazását, amitől nemcsak a „fehér környezetszennyezés” megfékezését várja (fehérnek a zacskók színe miatt hívják a jelenséget), hanem egyben 37 millió hordó olaj megtakarítását is. Ennyi nyersolajra van ugyanis szükség annak a közel hárommilliárd kisebb-nagyobb egyszer használatos nejlonzacskónak az előállításához, amelyet naponta elhasználnak az országban.

Egyébként ezeknek a nejlonszatyroknak a tömeges használata (akárcsak nálunk) viszonylag újkeletű jelenség: jó 15 évvel ezelőtt még alig használták ezt a kétségkívül roppant kényelmes megoldást az ázsiai országban.

A probléma kezelésére eddig is mutatkoztak már törekvések. A városok közelébe tervezett hulladékégető erőművek ellen, amelyek a városok energiaellátását is segíthették volna, gyakran tiltakoztak a helyiek: attól tartottak - sokszor nem alaptalanul -, hogy az amúgy is szennyezett városi levegő minősége tovább romlik, ha felépítik a hulladékégető erőművet – olvasható a Scientific American című folyóirat cikkében.

Szigorú büntetés várható

A januári rendelkezés szövege egyébként elég szigorúnak tűnik ahhoz, hogy akár eredménye is legyen: a kereskedőket akár 1500 dollárnak megfelelő összegre is büntethetik, ha a vékonyabb, egyszer használatos nejlonzacskók forgalmazásán kapják őket, sőt ha valaki nem tudja bizonyítani, hogy törvényes úton vásárolta a vastagabb nejlonokat, akkor azt akár 3000 dollárnak megfelelő jenre is büntethetik. A szabályozás előírja továbbá, hogy a vastagabb nejlonzacskók árát külön fel kell tüntetni a számlákon, igaz a higiéniai csomagolások és az élelmiszercsomagolások kivételt képeznek a törvény hatálya alól.

A Scientific American tudósítója ugyanakkor arról számolt be, hogy a kínai kiskereskedők egyáltalán nincsenek felkészülve a hétvégétől érvényes új helyzetre: sem a gyümölcsárusok, sem a ruhakereskedők, sem a piaci árusok nem tudják, hogy vasárnaptól miben is adják majd át a megvásárolt terméket a vevőknek. Éppen emiatt tűnik egyelőre kérdésesnek, hogy a nagy bevásárlóközpontokon kívül vajon mennyire tudják és akarják felügyelni a rendelkezés végrehajtását.

Pontosan a végrehajthatatlanság miatt került veszélybe az az ötlet is, amely szintén komoly előrelépés lehetne a kínai környezetvédelem terén: egyelőre úgy tűnik nem sikerül betiltani az eldobható evőpálcikákat, amelyek miatt Indonéziából és Dél-Kelet-Ázsia további országaiból elképesztő mennyiségű illegálisan kitermelt fa érkezik Kínába.

Nem ritka, hogy a kormány a civilek mellé áll

Igaznak tűnik ugyanakkor az is, hogy a civil környezetvédő szervezetek egyre gyakrabban tudják érvényesíteni érdekeiket a kínai központi, de még gyakrabban a helyi kormányzattal szemben. A BBC4 riportere a múlt hónapban készített riportot a kínai környezetvédő szervezetekről, amelynek végkicsengése az volt, hogy a helyzet Kínában sem teljesen reménytelen. A civil szervezetek körében is meglepően nagy szabadságot élvező környezetvédőknek igen gyakan nem is a kínai központi kormányzattal gyűlik meg a bajuk, hanem sokkal inkább a helyi hatalmasságokkal.

Persze azt nem szabad elfelejteni, hogy az egyik legnagyobb probléma a környezet szennyezése mellett éppen az, hogy jogi úton roppant nehéz érvényt szerezni az amúgy egyre szaporodó kínai környezetvédelmi rendelkezéseknek. Az egyetlen esélyt sok aktivista szerint az jelentheti, ha elnyerik a központi kormányzat jóindulatát – ami mindazonáltal nem ritka.

Ahogy a BBC riportere megállapítja: a helyi, tartományi és városi vezetők igen gyakran a cégek oldalán állnak, még akkor is, ha igen komoly környezeti károkat okoznak ezek a gyárak, mivel kitörési pontot, és még inkább saját zsebük számára is kedvező eseményeket várnak a cégek betelepülésétől. A helyi bíróságok java része pedig némi kenőpénz fejében szintén gyorsan hajlandó elutasítani a gyárak ellen induló kereseteket.

Ilyenkor fordulnak a környezetvédők a központi kormányzathoz, amely felmérve az eset súlyát, gyakran az elhajló vagy az emberek érdekeit nem kellőképpen figyelembe vevő helyi pártvezetőkkel és bírákkal szemben foglal állást. Persze ezeknek az eseteknek a súlya már ténylegesen akkora általában, hogy a lázongás vagy tüntetés elkerülése végett a központi kormányzat is inkább a környezetvédők álláspontját védelmezi.

Forrrás: www.geographic.hu