A hulladékdíj-rendszer átalakításáról

Hulladékdíj Reform

 

- jogi résztanulmány -

 

1.

Bevezetés

 

A Hulladék Munkaszövetség (HUMUSZ) a 2007. évben felkérte a Környezeti Management és Jog Egyesületet (EMLA), hogy jogi résztanulmány elkészítésével támogassa a HUMUSZ azon törekvését, hogy a jelenleg fennálló magyar hulladékdíj rendszer átalakítása során egy a mainál differenciáltabb, arányosabb, igazságosabb, működőképesebb és nem utolsósorban környezetileg hatékonyabb rendszer jöjjön létre.

 

A jelen jogi résztanulmány kiindulópontját az Országos Környezetvédelmi Tanács (OKT) által 2007. június 7-én elfogadott „Előterjesztés - A hulladékdíj reformról" című dokumentum adta. Az alábbiakban olvasható jogi indokolás tulajdonképpen az OKT állásfoglalásában foglaltak átültetése a magyar jogi szabályozásra.

 

A kérdés műszaki-természettudományos, közgazdasági, szociológiai, stb. aspektusainak vizsgálata és részletezése nem a jelen jogi résztanulmány feladata, így az idevonatkozó adatok közvetlenül a HUMUSZ-tól szerezhetők be.

 

 

2.

Jogi helyzet

 

A hulladékdíj szabályozását érintő jelenlegi jogi környezetet röviden az alábbiakkal lehetne leírni:

 

A hulladékkezelési közszolgáltatás biztosítása önkormányzati alapfeladat, amelyet az önkormányzat elláthat akár önálló gazdálkodó szervezet létrehozásával, akár egy már létező, hulladékkezeléssel foglalkozó gazdálkodó szervezet megbízásával. A lakosság számára a hulladékkezelési közszolgáltatás igénybevétele kötelező, gazdálkodó szervezetek azt bizonyos többletfeltételek teljesülése esetén kötelesek csak igénybe venni. A lakossági hulladékdíjat az önkormányzat rendeletében állapítja meg, melynek meghatározásához jogszabály sorolja fel a figyelembe veendő szempontokat. A főváros területére ez a szabályozás a Fővárosi Közgyűlés hatásköre. A lakossági-hulladék kezelő és a lakossági-hulladék termelő között magánjogi szerződéses jogviszony nem áll fenn. A gazdálkodó szervezet - amennyiben nem köteles a lakossági-hulladék kezelési közszolgáltatáshoz való csatlakozásra - önálló magánjogi szerződést köt hulladékkezelési szolgáltatás igénybevételére. Jogszabály határozza meg a lakossági közszolgáltatás keretében az ürítési gyakoriságot, valamint a hulladékdíj fizetés elmulasztása esetére irányadó rendelkezéseket. A hulladékdíj meghatározása körében mind az Alkotmánybíróság (AB), mind az állampolgári jogok országgyűlési biztosa (ombudsman) számos esetben állást foglalt vitás kérdésekben.

 

A jelenlegi jogi helyzet számos olyan aggályos pontos tartalmaz, melyet mind a HUMUSZ javaslatai, mind az OKT állásfoglalása érint. Vitatható ugyanis, hogy a jelenlegi hulladékdíj rendszer

 

• miért nem tesz lehetővé differenciáltabb, egyéniesítettebb és ezzel összefüggésben arányosabb díjmegállapítást és díjfizetést

• miért nem preferálja a környezettudatos lakossági magatartást, így pl. miért nem ismeri el a hulladékkeletkezés csökkentésére irányuló lakossági lépéseket akár a szelektív hulladékgyűjtés, akár a komposztálás figyelembe vételével, pl. a hulladékgyűjtő edények méretválasztékának javításával vagy az ürítési gyakoriság diverzifikálásával

• miért nem támogatja a személyre lebontott magánjogi szerződések rendszerét, hasonlóan más, szintén közszerződési közbe tartozó szolgáltatásokhoz, mint pl. az elektromos áram szolgáltatás

 

A szabályozási helyzet javítására tett javaslatok összefoglalóan megtalálhatók az OKT állásfoglalásában, így a továbbiakban annak pontjai alapján haladva részletezzük a problematikát.

 

 

3.

Elvárások a hulladékdíj rendszerrel szemben

 

Az OKT állásfoglalása az alábbiakat emeli ki, mint a hulladékdíj reform során figyelembe veendő tényezőket:

 

„A hulladékdíjjal kapcsolatos elvárás, hogy:

• legyen arányos: az igénybevétel arányában vessék ki,

differenciált: ösztönözze az egyes hulladékáramok hasznosítását vagy komposztálását,

ösztönző: támogassa a megelőző mentalitást és a tudatos fogyasztást,

rugalmas: vegye figyelembe a helyi adottságokat, igényeket,

• finanszírozza a hulladék biztonságos kezelését és a fejlesztéseket,

• legyen tere a szociális szempontoknak,

• valamint legyen közvetlen kapcsolat a szolgáltató és a fogyasztó között, ezáltal érvényesüljenek a fogyasztói jogok."

 

Ezek érvényesüléséhez az OKT koncepcionális szinten kidolgozta az intézkedéseket, amelyek megvalósítása - többek között - jogszabályi változtatást is igényel.

 

 

4.

Jogszabály-változtatási javaslatok

 

Az OKT javaslata:

•  

  1. Az egyik legfontosabb feladat a közszolgáltatás ingyenességének megszüntetése. A kommunális adóként kivetett hulladékdíjról mindenhol át kell térni az egyéni igényekhez igazodó, a keletkező hulladék mennyiségéről pontos képet adó, Polgári Törvénykönyvön alapuló díjfizetési rendszerre.

 

A szükséges jogszabályváltozás:

 

Az első részkérdés a hulladékdíj kivetésének kötelező jellege, illetve annak helyettesítése kommunális adóval.

 

A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (Hgt.) csak annyit ír elő az önkormányzatok számára, hogy

 

23. § A települési önkormányzat képviselő-testülete önkormányzati rendeletben állapítja meg:

[...]

f) az elvégzett szolgáltatás alapján az ingatlantulajdonost terhelő díjfizetési kötelezettséget, az alkalmazható díj legmagasabb mértékét, megfizetésének rendjét, az esetleges kedvezmények eseteit vagy a szolgáltatás ingyenességét;

 

Az önkormányzatok előtt két lehetőség áll akkor, amikor a Hgt. hivatkozott rendelkezésével ellentétesen kívánnak eljárni:

 

1. elmulasztják meghozni az irányadó jogszabályt, vagy

2. a díjat jelképes összegben, aránytalanul alacsonyan állapítják meg.

 

Álláspontunk szerint mindkét eset a jogszabály megkerülésére irányul, végső soron alkotmányellenes helyzetet teremt.

 

Van egy olyan eshetőség is azonban, amikor az önkormányzatok pro forma eleget tesznek a Hgt. rendelkezéseinek, tehát megalkotják a szükséges helyi jogszabályt, de a szolgáltatás ingyenességét állapítják meg benne, majd kommunális adót vetnek ki (részletesen lásd lentebb). Ahhoz, hogy ez a rendelkezésre álló szabályozási tér ne okozzon aránytalanságokat a hulladékdíj rendszerben, szükség van az ingyenes szolgáltatásra való hivatkozás hatályon kívül helyezésére a Hgt.-ben. Csak így érhető el, hogy az önkormányzatok

 

ad 1.

kötelesek legyenek helyi rendeletet alkotni a hulladékdíj mértékéről, megfizetésének rendjéről, stb., és

ad 2.

a díjat a valós szempontoknak megfelelő mértékben kelljen megállapítaniuk.

 

Javasoljuk tehát a Hgt. alábbi szakaszainak átfogalmazását:

 

23. § A települési önkormányzat képviselő-testülete önkormányzati rendeletben állapítja meg: [...] f) az elvégzett szolgáltatás alapján az ingatlantulajdonost terhelő díjfizetési kötelezettséget, az alkalmazható díj legmagasabb mértékét, megfizetésének rendjét, az esetleges kedvezmények eseteit vagy a szolgáltatás ingyenességét;

23. § A települési önkormányzat képviselő-testülete önkormányzati rendeletben állapítja meg: [...] f) az elvégzett szolgáltatás alapján az ingatlantulajdonost terhelő díjfizetési kötelezettséget, az alkalmazható díj legmagasabb mértékét, megfizetésének rendjét, az esetleges kedvezmények eseteit;

25. § (1) A közszolgáltatás díját az elvégzett közszolgáltatással arányosan, a) a közszolgáltatás jellegét, b) a kezelt hulladék mennyiségét és minőségét, c) a közszolgáltatást működtető szolgáltató hatékony működéséhez szükséges folyamatos ráfordításaihoz és a működés fejleszthető fenntartásához szükséges költségeket - beleértve a szolgáltatás megkezdését megelőzően felmerülő, a szolgáltatás ellátásához szükséges beruházások költségeit -, külön-külön meghatározva a szállítás és begyűjtés, illetve az ártalmatlanítás költségeit; utóbbi esetben a díjat, a kezelő létesítmény bezárását és lerakó esetén a bezárást követő utógondozás és harminc évig történő monitorozás költségeit külön jogszabályban meghatározott módon figyelembe véve kell meghatározni.

25. § (1) Az önkormányzat köteles rendeletében a közszolgáltatásra díjat meghatározni és ezt az elvégzett közszolgáltatással arányosan, ...

 

Mivel azonban minden esetben meg kell teremtenie az önkormányzatnak a közszolgáltatás anyagi fedezetét (kivétel természetesen azokon a településeken, ahol az önkormányzat anyagi lehetőségei ezt nem igénylik), a hulladékbegyűjtés ingyenessége esetén pótlólagos forrásokat kell bevonni a finanszírozáshoz. Ehhez az önkormányzatok leginkább a helyi adók jolly joker-eként funkcionáló kommunális adó kivetését használják. Mivel a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvényben szabályozott ún. kommunális jellegű adókra a jogszabály tartalmi definíciót nem ad meg, tulajdonképpen ezt kihasználva jutnak az önkormányzatok arra a következtetésre, hogy egyébként is kommunális jellegű kiadásaikat adókivetéssel finanszírozzák. Mivel ez azonban nem biztosít differenciált díjmegállapítást a hulladékkezelésben, sőt kifejezetten a differenciálás ellen hat nivelláló jellegével, ennek a jogi kiskapunak a megszüntetésére javasoljuk a helyi adó törvény alábbi módosítását (egy új szakasz beiktatását):

 

2/A. § Helyi adó nem vezethető be olyan tevékenység finanszírozására, amelyre más jogszabály kötelező díjmegállapítást ír elő.

 

Mivel azonban egyfelől a kapcsolat az adókivetés és egy tevékenység finanszírozása között nem mindig egyértelmű, sőt esetenként elrejthető, másfelől ha a Hgt. kötelező díjkiszabási rendelkezése hatályba lép, a kommunális adóként kivetett díjakra nem lesz többé szükség, elképzelhetőnek tartjuk, hogy a helyzet megoldódik a helyi adó törvény módosítása nélkül is.

 

A kivetett díjak arányossága

 

A második részkérdés a kivetett díjak arányosságának kérdése és ezzel összefüggésben a szolgáltatás-ellenszolgáltatás arányosságának biztosítása a díjfizetésben. Ehelyütt nem térünk ki az egyébként sem szakmánkba vágó kérdésre, mint pl. miként oldható meg a szolgáltatás tényleges igénybe vételéhez tökéletesen igazodó mérési, számlázási és díjfizetési rendszer, de kénytelenek vagyunk érinteni a kérdést abból a szempontból, hogy az AB és az ombudsman már állást foglaltak a témában. Az általunk tett jogszabály-javaslatok azonban mégsem kell, hogy kövessék az AB vagy az ombudsman érvelését, tekintve, hogy mindketten a meglévő jogi környezetben hozták meg határozataikat. Nem kíván bővebb kifejtést, hogy amennyiben a jogszabályi háttér változik, úgy az AB vagy az ombudsman határozatai is irrelevánsnak tekinthetők. A jogszabályi háttér változásához tehát csak megfelelő politikai akaratra van szükség.

 

Az AB álláspontja

 

48/2000. (XII. 18.) AB határozat

Edénytérfogat + gyűjtési gyakoriság

Ebben a határozatában kimondta az AB, hogy a „közületi díjmegállapítás (szemétszállításra használt edénytérfogat + gyűjtési gyakoriság) már alkalmas a szemét ténylegesen elszállított és ártalmatlanításra kerülő munkamennyiség, mint szolgáltatás, és az ehhez kapcsolódó díj, mint ellenszolgáltatás arányosságának megállapítására. A közületi szemétszállítási és ártalmatlanítási szolgáltatás díjfizetési kötelezettségének meghatározása, vagyis a szerződött űrtartalmú szeméttároló edénynek a gyűjtési gyakoriságon alapuló szolgáltatási díja okkal vélelmezhetően a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás tényleges egyenértékűségének érvényesüléséhez vezet. [...] Mivel a tárolóedények űrtartalma és a szemétszállítás gyakorisága a kibocsátott szemét tényleges mennyiségét tükröző normaszámítási mód, az erre alapított szolgáltatási díj megállapítás tehát a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányosságát tükrözi."

 

27/2003. (V. 30.) AB határozat

Alapdíj + ürítési díj

Ebben a határozatában - egy önkormányzati hulladékdíj rendelet kapcsán - az AB feltárta, hogy az önkormányzati rendelet „hulladékszállítási díjtételeket nem kizárólag a gyűjtőedényzet egyszeri kiürítési díja, illetve az elszállításra átvett hulladék tömege vagy térfogata alapján határozta meg, hanem ún. rendelkezésre állási alapdíjat is meghatározott. [...] Mivel a vizsgált önkormányzati szabályozás a magasabb jogszabályi előírások kereteit túllépte, azokkal ellentétes szabályozást tartalmaz, sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését is."

 

39/2005. (X. 18.) AB határozat

Alapdíj + ürítési díj

Ebben a határozatában egy, a fentivel azonos tényállású esetben az AB szintén leszögezte, hogy a „Hgt. 25. § (1) és (2) bekezdése szerint a közszolgáltatás díját az elvégzett közszolgáltatással arányosan kell meghatározni. Az alapdíj állandó - még a közszolgáltatás szüneteltetése idején is fizetendő -, független a ténylegesen elvégzett közszolgáltatástól, ezért ellentétes a Hgt. 25. § (1) bekezdésével. Az R. 7. § (1) bekezdése alapján a közszolgáltatási díj megállapítása az általános forgalmi adó nélkül számított egységnyi díjtételek meghatározásával történik: ezzel pedig ellentétes az átalánydíj megállapítása. Az Ör. az átalánydíjat általánosan állapítja meg, s ezáltal ellentétbe kerül az R. 4. § (2) bekezdésével, amely arra ad lehetőséget, hogy átalány jellegű díjelem csak kivételesen alkalmazható."

 

60/2006. (XI. 9.) AB határozat

Ürítési gyakoriság

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy egy önkormányzati rendelet rendelkezése, amely kéthetenkénti hulladékszállítást határoz meg, ellentétes „az EüM. r. 5. § (2) bekezdésével, emiatt sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését, mely szerint az önkormányzat rendelete nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabállyal."

 

Az ombudsman álláspontja

 

Jelentés az OBH 1909/2006. számú ügyben

Gyűjtőedény-variációk

Az ombudsman megállapította, hogy „Fertőd Város Képviselő-testülete vizsgált rendeletének 2. sz. melléklete visszásságot okoz az Alkotmányban deklarált jogállamiság és az abból eredő jogbiztonság követelményével és azzal az ugyancsak az Alkotmányban rögzített rendelkezéssel összefüggésben, mely szerint a helyi képviselő-testület rendelete nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabállyal. Az adott esetben ez azt jelenti, hogy a rendelet azzal, hogy a 110 és 120 literes gyűjtőedény mellett a kevesebb hulladék elszállítását igénylő lakosok számára nem biztosítja a kisebb űrtartalmú szemétgyűjtő edényt, és ezzel az arányos díjfizetés lehetőségét, nem felel meg a magasabb szintű jogszabályokban, így a Hgt.-ben és a kormányrendeletben foglalt, szolgáltatás-ellenszolgáltatás arányossága követelményének."

 

Jelentés az OBH 4289/2006. sz. ügyben

Szolgáltatás szüneteltetése

Az ombudsmani vizsgálta feltárta, hogy a „szüneteltetés intézményét tehát nem minden önkormányzat alkalmazza, de erre kötelezettségük sincs. Az ingatlantulajdonosok (állandó és üdülő is) tehát van, amikor arra az időre is kötelesek szolgáltatási díjat fizetni, ha ingatlanuk bizonyíthatóan üresen áll az év egy meghatározott részében, nem tartózkodnak hosszabb ideig - akár egész évben - az ingatlanban és nem veszik igénybe a szolgáltatást. [...] Ennek oka viszont magának a Hgt.-nek az a hiányossága, hogy nem teszi kötelezővé a helyi önkormányzatok számára az ezekről való egységes rendelkezést, annak ellenére, hogy a Hgt. megköveteli a hulladékdíjban az arányosságot, a szolgáltatás-ellenszolgáltatás arányossága elvét. Ezzel pedig felmerül a jogállamiság és az abból következő jogbiztonság követelményével összefüggő visszásság lehetősége. A szóban forgó szabályok hiánya miatt tehát ma nincs mód a Hgt. 25. §-ban meghatározott arányos, differenciált díjképzésre, pedig annak garanciális jelentősége nem vitatható."

 

A fenti határozatokból az alábbi megállapítások vonhatók le a mai hulladékdíj rendszer szabályozására nézve:

 

• az ürítési gyakoriság meghatározása kógens, attól lefelé eltérni nem lehet, így nem lehet kevesebbszer üríteni a gyűjtőedényeket akkor sem, ha azok tartalma nem tölti meg teljesen az edényt (pl. szelektív gyűjtés miatt), sem akkor, ha azok nem tartalmaznak bomló szerves anyagot (pl. komposztálás miatt)

• az ürítés nem szüneteltethető arra hivatkozással, hogy egy adott időszakban az ingatlan használaton kívül áll, ha az önkormányzat rendelete nem szabályoz ilyen jellegű kivételeket

• a hulladékdíjnak elméletileg tükröznie kellene a szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyenértékűségének elvét, ezt azonban akadályozzák a fenti hiányosságok, valamint az, hogy sok esetben nincs elégséges választási lehetőség gyűjtőedények között térfogat alapján

• a szolgáltatás-ellenszolgáltatás arányosságához legjobban közelítő és a mai viszonyok között azt legkevésbé sértő díj-megállapítási módszer a térfogat és az ürítési gyakoriság szorzatán alapuló megoldás

• az önkormányzat díjmegállapítása során nem alkalmazhat elszállítástól független alapdíjat és elszállítástól függő, az alapdíjra épülő változódíjat

 

Még mielőtt arra a következtetésre jutnánk, hogy akkor ezek között a korlátok között kell kialakítanunk a megreformált hulladékdíj rendszert, véleményünk szerint éppen ellenkezőleg! Ezeket a korlátokat kell lebontanunk ahhoz, hogy egy valóban átalakult, és a bevezetőben kitűzött célokat megvalósító hulladékdíj szabályozás jöjjön létre.

 

Nézzük egyenként a módosítani szükséges jogszabályokat¹:

 

i)

16/2002. (IV. 10.) EüM rendelet a települési szilárd és folyékony hulladékkal kapcsolatos közegészségügyi követelményekről

 

A jogszabály szövege jelenleg az alábbiakat mondja ki:

Ezt kell kiegészíteni egy 5/A. §-sal, amely az alábbiakat mondja ki:

5. § (2) A bomló szerves anyagot tartalmazó hulladékot az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet 10. §-a (2) bekezdésének 1. és 2. pontja szerinti nagyvárosias és kisvárosias lakóterületen hetente legalább kétszer, egyéb lakóterületen hetente legalább egyszer, illetőleg szükség szerint nagyobb gyakorisággal el kell szállítani.

5/A. § (1) Amennyiben az 5. § (2) bekezdése szerinti egyéb lakóterületen a hulladék termelője a biológiailag lebontható hulladékot saját ingatlanán vagy más, arra engedéllyel rendelkező hulladékkezelő létesítményben komposztálással hasznosítja, úgy a hulladék elszállításának gyakorisága kéthetente legalább egy alkalom. (2) A hulladék termelője a saját ingatlanán történő komposztálásról nyilatkozatban tájékoztatja a hulladék elszállítását végző közszolgáltatót; más, arra engedéllyel rendelkező hulladékkezelő létesítményben történő komposztálásról pedig megküldi a közszolgáltatónak a komposztáló létesítmény igazolását a biológiailag lebontható hulladék befogadásáról. (3) Az önkormányzat a közszolgáltatás díjáról szóló rendeletében megfelelően köteles figyelembe venni az (1) bekezdésben hivatkozott csökkentett gyakoriságú hulladékszállítást.

 

ii)

Hgt.

 

Ahhoz, hogy az alacsonyabb szintű jogszabályok módosítása ne ütközzön az ágazat alaptörvényével, szükség van a Hgt. módosítására is - ehelyütt most csak az arányosság kérdésére koncentrálva, de természetesen fenntartva azt, amit a díjmeghatározás kötelező jellegéről fentebb mondtunk.

 

A jelenlegi szöveget, mely az alábbi	A következővel javasoljuk felváltani:
25. § (1) A közszolgáltatás díját az elvégzett közszolgáltatással arányosan,	25. § (1) Az önkormányzat köteles rendeletében a közszolgáltatásra díjat meghatározni és ezt az elvégzett közszolgáltatással arányosan,
a) a közszolgáltatás jellegét,	a) elsődlegesen a kezelt hulladék mennyiségét és minőségét,
b) a kezelt hulladék mennyiségét és minőségét,	b) másodlagosan a közszolgáltatás jellegét,
c) a közszolgáltatást működtető szolgáltató hatékony működéséhez szükséges folyamatos ráfordításaihoz és a működés fejleszthető fenntartásához szükséges költségeket - beleértve a szolgáltatás megkezdését megelőzően felmerülő, a szolgáltatás ellátásához szükséges beruházások költségeit -, külön-külön meghatározva a szállítás és begyűjtés, illetve az ártalmatlanítás költségeit; utóbbi esetben a díjat, a kezelő létesítmény bezárását és lerakó esetén a bezárást követő utógondozás és harminc évig történő monitorozás költségeit	c) harmadlagosan a közszolgáltatást működtető szolgáltató hatékony működéséhez szükséges folyamatos ráfordításaihoz és a működés fejleszthető fenntartásához szükséges költségeket - beleértve a szolgáltatás megkezdését megelőzően felmerülő, a szolgáltatás ellátásához szükséges beruházások költségeit -, külön-külön meghatározva a szállítás és begyűjtés, illetve az ártalmatlanítás költségeit; utóbbi esetben a díjat, a kezelő létesítmény bezárását és lerakó esetén a bezárást követő utógondozás és harminc évig történő monitorozás költségeit
külön jogszabályban meghatározott módon figyelembe véve kell meghatározni.	külön jogszabályban meghatározott módon figyelembe véve kell meghatározni.

 

 

iii)

213/2001. (XI. 14.) Korm. rendelet a települési hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről

 

Az említett kérdéskör szorosan összefügg a települési hulladékok keletkezésének és kezelésének jogi szabályozásával. A jelenlegi rendelkezések közül több is módosításra szorul abban az estben, ha akár az ürítési gyakoriságot, akár a gyűjtőedények térfogatát, akár egyéb, a díjfizetést meghatározó tényezőket akarjuk módosítani. Az eredeti jogszabályszöveg után mindig feltüntetjük a módosított változatot és egy rövid értelmezést.

 

Eredeti	Módosított
5. § (2) A települési szilárd hulladék vegyesen történő gyűjtéséhez vagy szelektív hulladékgyűjtés bevezetése esetén a maradék hulladék ingatlanon belüli gyűjtéséhez biztosítani kell az ingatlantulajdonos számára, hogy az ürítési gyakoriság egyidejű meghatározása mellett, különböző űrméretű gyűjtőedények közül választhasson. A választható edényméreteket és ürítési gyakoriságot úgy kell meghatározni, hogy az háztartásonként közelítse a fajlagos hulladékmennyiségnek és a közszolgáltatást igénybe vevőknek a szorzatát a külön rendeletben meghatározott szállítási gyakoriság figyelembevételével.	Ehhez két kiegészítő mondatot kellene csatolni: „A válaszható edényméretek és ürítési gyakoriság meghatározásakor megfelelő módon számításba kell venni azt, ha az ingatlantulajdonos a települési szilárd hulladékot szelektíven gyűjti vagy ha a biológiailag lebontható hulladékot saját ingatlanán vagy más, arra engedéllyel rendelkező hulladékkezelő létesítményben komposztálással hasznosítja. Ez utóbbi esetekben az ingatlantulajdonos jogosult az elérhető legkisebb edényméret és ürítési gyakoriság igénybe vételére."
7. § (8) A hulladékgyűjtő udvar, illetve gyűjtősziget használatáért a közszolgáltatást igénybe vevő ingatlantulajdonos számára - amennyiben a Hgt. 20. § (3) bekezdésében meghatározott szabályok szerint veszi igénybe a közszolgáltatást - a közszolgáltatás díján felül külön díjazás nem számítható fel.	Ehhez egy kiegészítő bekezdést kellene csatolni: „(9) Az önkormányzat a közszolgáltatás díjáról szóló rendeletében megfelelően köteles figyelembe venni azt, ha az ingatlantulajdonos a települési szilárd hulladékot vagy a biológiailag lebontható hulladékot szelektíven gyűjti és azt a hulladékgyűjtő udvarba igazoltan beszállítja. A hulladékgyűjtő udvar üzemeltetője igazolást ad a hulladék termelőjének az által beszállított hulladék mennyiségéről."

 

iv)

242/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet a települési hulladékkezelési közszolgáltatási díj megállapításának részletes szakmai szabályairól

 

Végül a kérdés szabályozása tekintetében a legfontosabb norma (a Hgt. által említett „külön jogszabály") ez, amelynek azonban módosítási javaslatát terjedelmi okokból kifolyólag táblázatos formában mutatjuk be.

 

Eredeti	Módosított
4. § (1) A települési hulladék kezelésére irányuló közszolgáltatás díját az önkormányzat képviselő-testülete a rendeletében meghatározott közszolgáltatással arányosan állapítja meg.	4. § (1) A települési hulladék kezelésére irányuló közszolgáltatás díját az önkormányzat képviselő-testülete a rendeletében meghatározott közszolgáltatás igénybevételével arányosan állapítja meg.
(2) A közszolgáltatás díjának meghatározásakor annak részeként átalány jellegű díjelem, illetve a díj meghatározására kiható vélelem csak a közszolgáltatás jellegével összefüggésben - a közszolgáltatást igénybe vevők jogainak és érdekeinek figyelembevételével -, kivételesen alkalmazható.	(2) A közszolgáltatás díja egy átalány jellegű díjelemből (alapdíj), és egy a közszolgáltatás igénybe vételével arányos díjelemből (változódíj) áll.
6. § (1) A közszolgáltatás díját úgy kell meghatározni, hogy a) a tartós működéshez szükséges nyereség fedezetének, illetve az indokolt költségek és ráfordítások megtérülésének biztosítására alkalmas legyen és b) ösztönözzön a közszolgáltatás biztonságos és legkisebb költségű ellátására, a közszolgáltató kapacitásának hatékony kihasználására, valamint a hulladékkeletkezés csökkentésére és a hatékony hulladékgazdálkodásra.	6. § (1) A közszolgáltatás díját úgy kell meghatározni, hogy a tartós működéshez szükséges bevétel fedezetének, illetve az indokolt költségek és ráfordítások megtérülésének biztosítására alkalmas legyen és ösztönözzön a közszolgáltatás biztonságos és legkisebb költségű ellátására, a közszolgáltató kapacitásának hatékony kihasználására, valamint a hulladékkeletkezés csökkentésére és a hatékony hulladékgazdálkodásra, ezen belül a) az alapdíj fedezze a rendelkezésre állás költségeit és alkalmas legyen a közszolgáltatás infrastruktúrájának fenntartására, b) a változódíj igazodjon a tényleges igénybe vétel mértékéhez.
(2) Indokolt költségnek és ráfordításnak minősül különösen a hulladékbegyűjtés, -szállítás és -ártalmatlanítás gyakorlásához szükséges, a hulladékártalmatlanító létesítmények, illetve a leeresztő helynek a közszolgáltatással kapcsolatos üzemeltetési és karbantartási költségei és ráfordításai, a környezetvédelmi kiadások és ráfordítások, valamint a közszolgáltatás körében működtetett létesítmények utógondozásának és monitorozásának a díjfizetési időszakra vetített költsége.
(3) A tartós működéshez szükséges nyereségnek minősül a közszolgáltatás teljesítése során - az elvonásokra, támogatásokra és a szolgáltatás jellegére tekintettel az adott önkormányzattal egyeztetett mértéket meg nem haladó - képzett nyereség, amely biztosítja az indokolt fejlesztések (bővítések, rekonstrukciók) forrását, illetve az indokolt befektetések megtérülését.	(3) A tartós működéshez szükséges bevételnek minősül a közszolgáltatás teljesítése során - az elvonásokra, támogatásokra és a szolgáltatás jellegére tekintettel az adott önkormányzattal egyeztetett mértéket meg nem haladó - képzett bevétel, amely biztosítja a működés költségeinek fedezését és az indokolt fejlesztések (bővítések, rekonstrukciók) forrását, illetve az indokolt befektetések megtérülését.
(4) Közszolgáltatási díjcsökkentő tényezőként kell figyelembe venni a közszolgáltatás teljesítéséhez biztosított, a költségek ellentételezésére kapott, költségvetési, illetőleg önkormányzati támogatást, a közszolgáltatás teljesítése folyamatában keletkező melléktermékek (pl. biogáz, komposzt), valamint a szelektíven begyűjtött hulladékok hasznosításából vagy hasznosítás céljára történő átadásból származó bevételt.	(4) Közszolgáltatási díjcsökkentő tényezőként kell figyelembe venni különösen a közszolgáltatás teljesítéséhez biztosított, a költségek ellentételezésére kapott, költségvetési, illetőleg önkormányzati támogatást, a közszolgáltatás teljesítése folyamatában keletkező melléktermékek (pl. biogáz, komposzt), valamint a szelektíven begyűjtött hulladékok hasznosításából vagy hasznosítás céljára történő átadásból származó bevételt, továbbá azt a tényt, ha az ingatlantulajdonos a települési szilárd hulladékot szelektíven gyűjti vagy ha a biológiailag lebontható hulladékot saját ingatlanán vagy más, arra engedéllyel rendelkező hulladékkezelő létesítményben komposztálással hasznosítja.
(5) A (2) bekezdésben említett utógondozási és monitorozási költségek a közszolgáltatási díjban akkor érvényesíthetők, ha a közszolgáltató az utógondozás, illetve a monitorozás körébe tartozó feladatai ellátására tervet készít, amely alapján mennyiségarányosan megállapítja az ennek megvalósításához évente szükséges, inflációval korrigált bevételt, s annak mértékét a passzív időbeli elhatárolásokkal szemben közvetlen költségként számolja el vagy, ha az utógondozás, illetve monitorozás céljára szükséges fedezetet csak közelíteni lehet, akkor az időközönként ismétlődő jövőbeni költségekre céltartalékot képez. Jogszabály az utógondozás, illetve a monitorozás körébe tartozó feladatok ellátását az ártalmatlanítást végző szolgáltató számára kötelezővé teheti.
(6) Ha a közszolgáltatási díjat az önkormányzat az (1)-(5) bekezdés alapján számított díjnál alacsonyabb mértékben állapítja meg, a különbséget díjkompenzáció formájában köteles a közszolgáltatónak megtéríteni. Abban az esetben, ha az önkormányzat - rendeletében szabályozott módon - díjkedvezményt vagy mentességet állapít meg, a felmerülő költségeket a közszolgáltató számára az önkormányzat - más forrásából - köteles megtéríteni.	(6) A közszolgáltatási díjat az önkormányzat az (1)-(5) bekezdés alapján számított díjnál alacsonyabb mértékben nem állapíthatja meg. Abban az esetben, ha az önkormányzat - rendeletében szabályozott módon - díjkedvezményt vagy mentességet állapít meg, a felmerülő költségeket a közszolgáltató számára az önkormányzat - más forrásából - köteles megtéríteni.
(7) A szelektív gyűjtésben résztvevőnek - a hulladéknak a begyűjtőhelyen (pl. hulladékgyűjtő udvar, gyűjtőpont) történő átadásáért - díj nem számítható fel.	(7) A szelektív gyűjtésben résztvevőnek - a hulladéknak a begyűjtőhelyen (pl. hulladékgyűjtő udvar, gyűjtőpont) történő átadásáért - díj nem számítható fel. Az önkormányzat a közszolgáltatás díjáról szóló rendeletében megfelelően köteles figyelembe venni azt, ha az ingatlantulajdonos a települési szilárd hulladékot vagy a biológiailag lebontható hulladékot szelektíven gyűjti és azt a hulladékgyűjtő udvarba igazoltan beszállítja. A hulladékgyűjtő udvar üzemeltetője igazolást ad a hulladék termelőjének az által beszállított hulladék mennyiségéről.
7. § (1) A közszolgáltatási díj megállapítása az általános forgalmi adó nélkül számított egységnyi díjtételek meghatározásával történik. Az egységnyi díjtételt a 6. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott indokolt költségek, ráfordítások és a 6. § (3) bekezdése szerinti nyereség összege és a várható szolgáltatási mennyiség hányadosaként kell megállapítani. Települési szilárd hulladék esetében a várható szolgáltatási mennyiség a településen szolgáltatást igénybe vevők számának és a fajlagos hulladékmennyiségnek a szorzata. A fajlagos hulladékmennyiség meghatározása a díjkalkuláció része, amelyet az előző évi tényleges szolgáltatási mennyiség alapján kell számítani.	7. § (1) A közszolgáltatási díj megállapítása az általános forgalmi adó nélkül számított díjtételek (alapdíj és változódíj) meghatározásával történik. A díjtételt a 6. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott indokolt költségek, ráfordítások és a 6. § (3) bekezdése szerinti bevétel összege és a várható igénybevételi mennyiség hányadosaként kell megállapítani. Települési szilárd hulladék esetében a várható igénybevételi mennyiség a településen szolgáltatást igénybe vevők számának és a fajlagos hulladékmennyiségnek a szorzata, kivonva ebből az összegből a szelektíven gyűjtött települési szilárd hulladékot és a saját ingatlanon vagy más, arra engedéllyel rendelkező hulladékkezelő létesítményben komposztálással hasznosított biológiailag lebontható hulladékot. A fajlagos hulladékmennyiség meghatározása a díjkalkuláció része, amelyet az előző évi tényleges igénybevételi mennyiség alapján kell számítani. A szelektíven gyűjtött települési szilárd hulladék és a saját ingatlanon vagy más, arra engedéllyel rendelkező hulladékkezelő létesítményben komposztálással hasznosított biológiailag lebontható hulladék mennyiségét az előző évi tényleges igénybevételi mennyiség alapján kell számítani, figyelembe véve az ezen a téren várható fejlesztéseket.
(2) Az egységnyi díjtétel: a) a települési szilárd hulladékkal kapcsolatos közszolgáltatás esetén a gyűjtőedényzet egyszeri ürítési díja, illetve az elszállításra átvett hulladék tömeg vagy térfogat szerint meghatározott díja; [...]	(2) A díjtétel: a) a települési szilárd hulladékkal kapcsolatos közszolgáltatás esetén: aa) az alapdíj komponens a szolgáltatás igénybe vétele lehetőségének és a közszolgáltató rendelkezésre állásának díja ab) a változódíj komponens a gyűjtőedényzet egyszeri ürítési díja, illetve az elszállításra átvett hulladék tömeg vagy térfogat szerint meghatározott díja; [...]
(3)	(3) A települési szilárd hulladékkal kapcsolatos díjtétel változódíj komponensének tekintetében legkésőbb 2008. december 31-ig el kell érni, hogy az a közszolgáltatás tényleges és hitelesen mért igénybevételének arányában kerüljön meghatározásra.
(4) A (2) bekezdés bb) pontja szerinti folyékony hulladék mennyiségének meghatározásánál nem vehető figyelembe: a) az a hulladékmennyiség, ami a vízügyi hatóság engedélye alapján önálló szennyvízelhelyező műben vagy befogadóban nyert elhelyezést; b) az a hulladékmennyiség, amelynek a közműves szennyvízelvezetést szolgáló vízi létesítménybe vezetését a vízügyi hatóság nem engedélyezte vagy megtiltotta, és elhelyezését az ingatlantulajdonos számlával igazolta; c) az a vízmennyiség, amely az ivóvízvezeték meghibásodása következtében a környezetben elszivárgott; d) az év meghatározott időszakában locsolási célú felhasználásra figyelembe vett ivóvízmennyiség, amely nem lehet kevesebb, mint az adott időszakhoz tartozó vízhasználat 10%-a; e) a házi ivóvízvezeték hálózatra a víziközmű-szolgáltató és a -fogyasztó ingatlantulajdonos írásbeli megállapodása, illetőleg a víziközmű-szolgáltató hozzájárulása szerint telepített mellékvízmérőn mért elkülönített locsolási vízhasználat, ha a d) pont szerinti kedvezmény igénybevételére nem kerül sor.
(5) Az egységnyi díjtételek - elkülönítve - tartalmazzák: a) a települési szilárd hulladék esetében a hulladék begyűjtésének, szállításának, szelektív gyűjtésének és az utógondozásra, illetve monitorozásra is kiterjedő ártalmatlanításának, b) a települési folyékony hulladék esetében a hulladék begyűjtésének, szállításának és ártalmatlanításának, illetve nem szennyvíztisztítóban történő elhelyezése esetében az utógondozásra és a monitorozásra is kiterjedő költségeit.	(5) A díjtételek - elkülönítve - tartalmazzák: a) a települési szilárd hulladék esetében a szolgáltatás rendelkezésre állásának, a hulladék begyűjtésének, szállításának, szelektív gyűjtésének és az utógondozásra, illetve monitorozásra is kiterjedő ártalmatlanításának, b) a települési folyékony hulladék esetében a hulladék begyűjtésének, szállításának és ártalmatlanításának, illetve nem szennyvíztisztítóban történő elhelyezése esetében az utógondozásra és a monitorozásra is kiterjedő költségeit.
(6) A fizetendő közszolgáltatási díj: a) a települési szilárd hulladék esetében az egységnyi díjtétel és az ürítések mennyiségének, illetve gyakoriságának a szorzata; b) a települési folyékony hulladék esetében ba) az egységnyi díjtétel és a szolgáltatási mennyiségnek, illetve gyakoriságának a szorzata, bb) az egységnyi díjtétel és az ingatlanon keletkező folyékony hulladék mennyiségének a szorzata.	(6) A fizetendő közszolgáltatási díj: a) a települési szilárd hulladék esetében: aa) az alapdíj, és ab) a változódíj (amely 2008. december 31-ig a gyűjtőedényzet egyszeri ürítési díja vagy az elszállításra átvett hulladék tömeg vagy térfogat szerint meghatározott díja, 2009. január 1. után pedig kizárólag az elszállításra átvett hulladék tömeg vagy térfogat szerint meghatározott díja) összege; b) a települési folyékony hulladék esetében ba) az egységnyi díjtétel és a szolgáltatási mennyiségnek, illetve gyakoriságának a szorzata, bb) az egységnyi díjtétel és az ingatlanon keletkező folyékony hulladék mennyiségének a szorzata.
(7) A közszolgáltató köteles a közszolgáltatási díj megállapítása érdekében díjkalkulációt készíteni. Ha a közszolgáltató a közszolgáltatás körébe tartozó tevékenység mellett más gazdasági tevékenységet is folytat, a költségtervben a költségek szigorú elkülönítésének módszerét is alkalmaznia kell.
8. § (1) A 7. § (2) bekezdés a) pontja szerinti egységnyi díjtétel megállapításakor figyelemmel kell lenni arra, hogy a gyűjtőedényzet az ingatlantulajdonos vagy a közszolgáltató tulajdona-e. Ha a gyűjtőedényt külön bérlettel a közszolgáltató biztosítja, annak költsége a díjtétel megállapításánál nem vehető figyelembe.	8. § (1) A 7. § (2) bekezdés aa) pontja szerinti alapdíj megállapításakor figyelemmel kell lenni arra, hogy a gyűjtőedényzet az ingatlantulajdonos vagy a közszolgáltató tulajdona-e. Ha a gyűjtőedényt külön bérlettel a közszolgáltató biztosítja, annak költsége a díjtétel megállapításánál nem vehető figyelembe.
(2) A 7. § (2) bekezdésben meghatározott egységnyi díjtételek a számlázás költségeit is tartalmazzák.	(2) A 7. § (2) bekezdésben meghatározott díjtételek a számlázás költségeit is tartalmazzák.
(3) A közszolgáltató által teljesítendő, jogszabályokban meghatározott közszolgáltatás mértékét és minőségét meghaladó többletszolgáltatás esetére az egységnyi díjaktól arányosan eltérő és a teljesített közszolgáltatás jellegét figyelembe vevő díjszabást lehet megállapítani. A közszolgáltatás igénybevételére kötelezett csak akkor kötelezhető a többletszolgáltatás miatti díjkülönbözet megfizetésére, ha a többletszolgáltatásra az ő felróható magatartása miatt volt szükség.	(3) A közszolgáltató által teljesítendő, jogszabályokban meghatározott közszolgáltatás mértékét és minőségét meghaladó többletszolgáltatás esetére a díjaktól arányosan eltérő és a teljesített közszolgáltatás jellegét figyelembe vevő díjszabást lehet megállapítani. A közszolgáltatás igénybevételére kötelezett csak akkor kötelezhető a többletszolgáltatás miatti díjkülönbözet megfizetésére, ha a többletszolgáltatásra az ő felróható magatartása miatt volt szükség.
(4) A közszolgáltatási díjat a közszolgáltatás igénybevevője számla ellenében, meghatározott időszakonként, utólag köteles megfizetni. A vegyesen gyűjtött települési szilárd hulladék begyűjtésére szolgáló zsáknak a közszolgáltatótól való megvásárlása, egyidejűleg jelenti a térfogattal azonos hulladékmennyiség kezelési költségének megfizetését is.
(5) Nem tagadhatja meg a közszolgáltatási díj megfizetését az, aki a települési hulladékkal kapcsolatos kötelezettségeit nem teljesíti, feltéve, hogy a közszolgáltató számára a közszolgáltatást felajánlja, illetve a közszolgáltatás teljesítésére vonatkozó rendelkezésre állását igazolja.	(5) Nem tagadhatja meg a közszolgáltatási díj alapdíj komponensének megfizetését az, aki a települési hulladékkal kapcsolatos kötelezettségeit nem teljesíti, feltéve, hogy a közszolgáltató számára a közszolgáltatást felajánlja, illetve a közszolgáltatás teljesítésére vonatkozó rendelkezésre állását igazolja.

 

Az OKT javaslata:

1. A szolgáltatói szerződést a szolgáltatók és a háztartások között kell megkötni, ugyanis a fennálló jogviszony közvetlen kapcsolatot hoz létre a szolgáltató és a szolgáltatást igénybevevő között, amely elősegíti:

• a kommunikációt,

• a szolgáltatás minőségének a javítását,

• a fogyasztó jogainak érvényesülését,

• ugyanakkor az elmaradt díjak behajthatóságát is.

 

A kitűzött cél két területen igényel megoldást:

 

• egyfelől ki kell dolgozni a hulladék-begyűjtési közszolgáltatási szerződések ingatlanra lebontott megkötésének rendszerét ott, ahol ez még nem történt meg,

• másfelől meg kell szüntetni az elmaradt hulladékdíjak adók módjára történő behajthatóságának lehetőségét.

 

Az első feladat bár jelenleg óriási emberi és anyagi erőforrásokat igénylő és beláthatatlan ideig elhúzódó folyamatnak látszik, emlékeztetni kell arra, hogy az ilyen jellegű szerződések rendszere nem példa nélküli. Jelenleg a magyar jogban semmilyen olyan elvi, dogmatikai akadály nem létezik, amely meggátolná, hogy egyedi szerződések jöjjenek létre az ingatlantulajdonosok és a közszolgáltatók között. A Ptk. vonatkozó szakaszai az alábbiakat mondják ki:

 

2. A közüzemi szerződés

387. § Közüzemi szerződés alapján a szolgáltató köteles meghatározott időponttól a felhasználó számára folyamatosan és biztonságosan a felhasználó igénye szerint meghatározott közüzemi szolgáltatást - így különösen gázt, villamos energiát és vizet - nyújtani, a felhasználó pedig köteles időszakonként díjat fizetni.

388. § (1) Jogszabály kimondhatja, hogy a szerződés a szolgáltatás igénybevételével jön létre.

(2) A szolgáltató a szerződés megkötését csak jogszabályban meghatározott esetekben tagadhatja meg, illetőleg a szerződés tartalmát csak jogszabályban meghatározott feltételektől teheti függővé.

(3) A szolgáltató a felhasználóval szemben a teljesítést csak jogszabályban meghatározott esetekben szüneteltetheti, illetőleg korlátozhatja.

(4) A szolgáltató a szerződést csak a jogszabályban meghatározott feltételek esetén mondhatja fel.

 

Látható, hogy ezekben a szakaszokban semmi nem zárja ki egy egyedi szerződési rendszer bevezetését.

 

A ma a hulladékdíj terén érvényesülő és álláspontunk szerint változtatásra szoruló helyzetet igen jól írja le egy ombudsmani jelentés a tavalyi évből:

 

Jelentés az OBH 3278/2006. számú ügyben

„A Hgt. szerint a közszolgáltatás keretében kötött szerződés létrejöttének módját, valamint a közszolgáltatás igénybevételének - jogszabályban nem rendezett - feltételeit a helyi rendeletek rendezik (23. § (d)). Általában elmondható, hogy a települési szilárd hulladékkal kapcsolatos hulladékkezelési helyi rendeletek a közszolgáltatás kötelező igénybevétele esetén klasszikus, mindkét fél által egyidejűleg aláírt szerződés megkötését nem írják elő. A felek közötti jogviszony jogszabályok által meghatározottak szerint akként jön létre, hogy a Közszolgáltató a teljesítést felajánlja - értesít a lényeges feltételekről - a tulajdonos pedig a szolgáltatást igénybe veszi. A formális szerződéskötés a közszolgáltatás kötelező jellege miatt felesleges és költséges eljárás lenne. A felek közötti jogviszony tehát már a Közszolgáltató - a szolgáltatás ellátására vonatkozó - rendelkezésre állásával létrejött. A jelenleg hatályos, hivatkozott hulladékgazdálkodási jogszabályok szerint a kötelező közszolgáltatás igénybevételének és az érte járó díj megfizetésének a panaszosok által előadott kifogás - komposztálás, égetés - nem feltétele. Megállapítom, hogy a tulajdonosok kötelesek a szemétszállítási közszolgáltatást igénybe venni és ezért a díjat megfizetni. E tekintetben tehát alkotmányos joggal összefüggő visszásság nem állapítható meg. Megállapítom továbbá, hogy az, hogy a szolgáltató és az ingatlan tulajdonosa között klasszikus, mindkét fél által egyidejűleg aláírt szerződés nem jött létre, alkotmányos joggal összefüggő visszásságot nem okozott."

 

Az alkotmányos visszásság hiánya nem vitásan abból fakad, hogy a Hgt. lehetővé teszi ennek a konstrukciónak a létét. Arra azonban fel kell figyelnünk, hogy az ombudsman nem állítja, hogy a jelenlegi rendszer lenne az egyedül helyes, avagy ne lehetne egy ettől eltérő rendszert (egyedi szerződések rendszerét) bevezetni.

 

Igen jó példa arra, hogy a Hgt. és a hulladékgazdálkodási jog eltérően kezeli a magánszemélyeket és a gazdálkodó szervezetek, hogy az utóbbiak azonban már egyedi szerződéseket kötnek hulladékkezelési szolgáltatás ellátására. Ahogy a bíróság ítéletében kifejtette:

 

BDT2003. 844

„Amennyiben a gazdálkodó szervezet a hulladék elszállítására, kezelésére (ártalmatlanítására) polgári jogi szerződést köt, akkor nem közszolgáltatást vesz igénybe, így nem az adók módjára behajtandó közszolgáltatási díjat kell fizetnie, hanem a szerződéses szolgáltatás ellenértékét, amelyet nemteljesítés esetén a szolgáltató rendes peres úton érvényesíthet."

 

A szükséges jogszabályváltozás:

 

A villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény jó példája a szabályozásnak, így annak szakaszai - megfelelő adaptációval - felhasználhatók arra a célra, hogy a Hgt. módosításának a koncepcionális keretét adják. Anélkül, hogy a tételes jogszabályszöveget kidolgoznánk, az alábbiaknak kellene tipikusan szerepelnie a módosításban:

 

• az ingatlantulajdonos részére történő hulladék-begyűjtési szolgáltatásra a közszolgáltatót szerződéskötési kötelezettség terheli

• a szerződést a hulladékgazdálkodási üzletszabályzatban meghatározott - általánostól eltérő fogyasztói igények, vagy szolgáltatási feltételek esetén egyedi megállapodás alapján, egyedi feltételekkel lehet, illetve egyedi megállapodás hiányában az üzletszabályzatban meghatározott általános feltételekkel kell megkötni

• a szerződésnek legalább a következőket kell tartalmaznia:

a) a szerződő felek megnevezése, természetes személy esetén a nevének, lakcímének, gazdálkodó szervezet esetén a székhelyének és a cégjegyzékszámának feltüntetésével,

b) a közszolgáltatás igénybevételének kezdő időpontja,

c) a nyújtott közszolgáltatás megnevezése,

d) a szerződés megkötésekor hatályos külön jogszabályban kihirdetett árakra és díjakra, valamint a választható fizetési módokra vonatkozó tájékoztatás,

e) a szerződés időtartama, a szerződés feltételei, valamint az igénybe vett szolgáltatások, illetőleg a szerződés megszüntetésének, felmondásának feltételei,

f) a szerződésszegés esetei és jogkövetkezményei,

g) a fogyasztói panasz benyújtásának és ügyintézésének lehetőségéről és módjáról való tájékoztatás, valamint a fogyasztóvédelemről szóló törvényben meghatározott fogyasztói jogvita egyezségen alapuló rendezésének megkísérlésére, továbbá ennek eredménytelensége esetén az ügy eldöntésére irányuló eljárások kezdeményezésének módja és feltételei

• a szerződést az önkormányzat és a szolgáltató szerződésének tartamával azonosan kell meghatározni.

 

A kötelező szerződési elemeknek fogyasztóvédelmi vonzata is van, hiszen az egyedi szerződések rendszere (legyenek azok akármennyire is blankettaszerződések) már lehetőséget teremt akár a szerződő fél általi egyedi, akár az ügyészség általi általános megtámadásra, valamint kiküszöböli azokat a jelenleg érvényesülő kiszolgáltatott helyzeteket, melyekben a közszolgáltató tulajdonképpen egyoldalúan dönti el a szolgáltatást igénybe vevő kötelezettségeit, határozza meg a gyűjtőedénye nagyságát, az ürítési gyakoriságot, stb.

 

Ismét csak a villamos energiáról szóló törvény által teremtett mintát követve megalkotható egy a műszaki részleteket jogilag kötelező erővel rendező hulladékgazdálkodási üzletszabályzat. Az üzletszabályzat (mely képezhetné a szerződés mellékletét is, amit emellett negyedévente/félévente/évente felül kellene vizsgálni) tartalmazhatná az alábbi pontokat:

 

• a szerződés előkészítése, létrejötte és hatálya

• közüzemi szerződés tartalma

• igénybe vétel

• a háztartásban élők száma

• a lakossági szerződő fél személyében beállt változás

• szolgáltatás

• az alapdíj mértéke

• az alapdíjban megfizetett fejenkénti hulladékmennyiség díja

• szüneteltetés

• a lakossági szerződő felek értesítése, időpont-egyeztetési joga

• begyűjtés

• mérés

• elszámolás

• kifogás a számla ellen

• elszámolás hibás mérés esetén

• szerződésszegés

 

A fenti listában szereplő két sarkalatos kérdésre, a szolgáltatás igénybevételének szüneteltetésére és a mérésre az alábbiakban még visszatérünk.

 

Végül álláspontunk szerint indokolt teljes egészében hatályon kívül helyezni a Hgt. 26. §-át, mely jelenleg az elmaradt szemétdíj adók módjára behajtható tartozás jellegét mondja ki. A tiszta magánjogi viszonyokra való törekvés jegyében javasoljuk az egyszerű, fizetési meghagyás és/vagy polgári per során történő behajtás lehetőségének biztosítását.

 

Az OKT javaslata:

1. A rugalmasság követelményével összhangban szükséges volna elérni, hogy a jelenlegi szelektív hulladékgyűjtési gyakorlat (elsősorban gyűjtősziget, hulladékudvar) kiegészüljön a hasznosítható anyagok egy részének közvetlen, háztól történő begyűjtésével. Így a kombinált rendszerek segítségével jóval nagyobb mennyiség lenne begyűjthető.

 

A kívánság több mint természetes és már történtek is erre nézve kísérletek a fővárosban. Ilyen próbálkozás a Budapest VII. kerület Erzsébetváros önkormányzata által üzemeltetett és 60 házra kiterjedő házhoz menő szelektív hulladék-begyűjtési rendszer, amelynek három legnagyobb szépséghibája, hogy

 

• az azt igénybe vevők számára ingyenes, tehát nem inspirál a hulladékkeletkezés megelőzésére

• az anyagi többletterheket az önkormányzat fedezi, tehát a rendszer költsége minden hulladéktermelőn „szétterül"

• a begyűjtést magát a fővárosi közszolgáltató végzi, tehát tovább erősíti az amúgy is nyomasztó monopolhelyzetet

 

Abban az esetben, ha a házankénti begyűjtés elterjedne, úgy az értelemszerűen a vegyes kommunális hulladékokért fizetendő szolgáltatási díj csökkentését is magával hozhatná, ahogy azt a Mellékletben levezetett számítás is mutatja.

 

A szükséges jogszabályváltozás:

 

A jelen tanulmányban terjedelmi okokból nem tudjuk részletesen kifejteni, hogy milyen jogszabályváltozást (esetleg új jogszabály alkotását) igényelné egy ilyen rendszer létrehozása. Azt azonban mégis ki kell emelnünk, hogy a 242/2000. Korm. r. 6. § (7) bekezdésében érdemes jobban kidomborítani: a szelektív gyűjtésben résztvevőnek csak a hulladéknak a begyűjtőhelyen (pl. hulladékgyűjtő udvar, gyűjtőpont) történő átadásáért nem számítható fel díj, a házhoz menő begyűjtésért igen.

 

Az OKT javaslata:

1. Arányos, kétkomponensű (alap- és változó) díj bevezetését javasolunk. Emellett szükségesnek látjuk a differenciált díjfizetés bevezetését is, a különböző hulladékáramokra. A szelektív gyűjtés költségeit nagyrészt a másodnyersanyagok árából és a koordináló szervezetek támogatásából célszerű finanszírozni. Középtávon meg kellene teremteni és kötelezővé tenni a háztartásonkénti mérés és nyilvántartás valamilyen formáját. Ezen intézkedések előkészítése szakmapolitikai egyeztetést igényel, melyhez egy munkabizottságot volna célszerű létrehozni, a közszolgáltatók képviseletének részvételével.

 

Mielőtt megvizsgáljuk a jogszabály módosítás szükségességét, meg kell jegyeznünk, hogy akár indokolt lehet egy esetleg 3-komponensű díjrendszer bevezetése is, ahol az alapdíj és a változó díj mellé egy ún. szállítási díj is beépül. A szállítási díj fedezné a településen belüli gyűjtőút, valamint a település és az ártalmatlanító telep közötti szállítási költségnek a háztartásra eső részét.

 

A szükséges jogszabályváltozás:

 

A kérdés részletes kifejtése, illetve a szükséges jogszabály-változási javaslat fentebb találhatók, amikor táblázatos formában mutattuk be a 242/2000. Korm. r. egy lehetséges szövegváltozatát. Itt most két további kérdés érdemel figyelmet: