A hajdúsági civilek győzelme a hulladékégetés felett

A hajdúböszörményi Zöld Kör már több mint egy éve megkongatta a vészharangot, amikor egy betonbizniszben érdekelt helyi vállalkozói csoport előállt elképzelésével. Azt akarták, hogy a kiváló termőképességű mezőgazdasági földekkel övezett hajdúsági település évi 150 ezer tonna kapacitású hulladékégetőnek adjon helyet. Ez a mennyiség legalább 800 ezer, de inkább 1 millió fő éves háztartási hulladéktermése.
A kampány első félévében a helyi döntéshozókat igyekeztünk meggyőzni a beruházás árnyoldalairól, valamint több szakmai civilszervezet – HuMuSz, Válaszúton Alapítvány, Közép-Kelet-Európai Bankfigyelő Hálózat – bevonásával górcső alá vettük a cég előzetes vizsgálati dokumentációját. A területileg illetékes zöldhatóság – több más szakhatóság bevonásával – ez alapján mérlegelte, hogy környezetvédelmi szempontból elfogadható-e a tervezett beruházás. S bár a tanulmánynak számos vitatható pontját támadtuk, a zöldhatóság az első körben mégis szabad jelzést adott az égetőnek.
Ezt követően a Zöld Kör a 30 ezres településen és néhány szomszédos városban több helyi közszereplőt, gazdálkodót és civil szerveződést nyert meg ügyének. A nyár végén egy hónapig intenzív kampányt folytattunk, ez alatt sikerült magunk mellé állítani Hajdúböszörmény város lakosságát. Célunk az volt, hogy helyi népszavazásig vigyük az ügyet. Mindehhez tudnunk kell, hogy a város és térsége az elmúlt években állította fel az Európai Unió ISPA alapjának támogatásával a lerakáson és szelektáláson alapuló korszerű (khm... - a szerk) hulladékgazdálkodási rendszerét, amelyet az érintett 14 település önkormányzatának tulajdonában lévő közszolgáltató cég üzemeltet. S bár a rendszer valóban fejlesztésre szorul, de nem a hulladékégetés irányában. A hulladékgazdálkodási terv és a józan ész szerint is a legfontosabb tennivalók a házhoz menő szelektív hulladékgyűjtés kialakítása, a komposztálás lehetőségeinek elősegítése, a differenciált (súly vagy térfogat szerinti) hulladékszállítási díj bevezetése, és természetesen sok-sok tudatformálás.
A kampány eredményeit 2007 őszén így összegezhettük: 6453 támogató aláírás, több tucatnyi helyi, regionális újságcikk és híradás, több tucatnyi önkéntes csatlakozása a szervezethez, és nem utolsó sorban egy önkormányzati határozat, miszerint a kérdést az önkormányzat helyi referendum kiírásával kívánja eldönteni.
Az első csatát megnyertük, de már ekkor sejtettük, hogy ebben az ügyben kell még néhány kört futnunk. A város felelős vezetői közül többen úgy nyilatkoztak, hogy egy magáncég magántelken történő beruházásába az önkormányzatnak nem sok beleszólása van. Elég megdöbbentő kijelentés. Kénytelenek voltunk azt gondolni, hogy aki ilyet nyilatkozik, az vagy ostoba, vagy az itt élőket nézi annak. S valóban, ezután jött a java. A városban napirenden volt a Helyi Építési Szabályzat (HÉSZ) módosítása, ennek keretében az égető helyszínéül kiszemelt területen „némi” változtatást terveztek. Nem nagydobra verve, csak úgy szép csendesen. A piromániás cég beruházásához egy mezőgazdasági majort vásárolt, ahol ugye elvileg lehet termény tárolni, jószágot tartani, meg traktorokkal forgolódni, de 80 méteres kéményt felhúzni meg iparszerűen hulladékot égetni mégsem illik. A módosításra javasolt tervezetben a terület már „zavaróhatású-veszélyes ipari” megnevezést kapott. Ez a furcsa meghatározás semmi jót nem sejtet, ráadásul az anyagot jegyző városi főépítész azt nyilatkozta, hogy ide elhelyezhető akár hulladékégető is. Természetesen volt magyarázkodás, de csak félre. Ekkor már sajnos kendőzetlenül a korrupció gyanújáról kellett beszélnünk, és nem csak beszélnünk. Megszórtunk minden postaládát, és újból kezdődött a sajtózás és a mozgalmi munka. Időközben munkánk nyomán a főfelügyelőség a zöldhatóság elvi hozzájárulását eljárási bakik miatt megsemmisítette. Az újraindított eljárás a HÉSZ módosítására várva megakadt – úgy tűnik, most már végleg.
A cég ugyanis ez év március 4-én sajtóközleményt adott ki, amelyet sajtótájékoztatójuk előtt nekünk, a zöldeknek is eljuttattak. Az ügyvezetés bejelentette, hogy elállnak a tervezett hulladékégető megépítésétől. Idézek a közleményükből: „Lakókörnyezetünkért felelősséget érezve az embertársaink véleményét megfontolva a vállalat vezetése úgy döntött, hogy a termikus kommunális hulladékhasznosító erőmű létesítésétől eláll”. Így aztán elszállt a nyomás a döntéshozókról is A bejelentést követő napokban elfogadott Helyi Építési Szabályzatban az ipari övezetbe sorolt területek mellett már az a passzus szerepel, hogy: „kivéve hulladékégetési és ártalmatlanítási célú tevékenységek”.
Az ügy tanulságaiból hármat emelek ki. Az első, hogy sok embernek egy igaz ügybe fektetett energiája – mint látjuk – olykor meg is térülhet. Sokat nyomott a latban az, hogy helyi ellenféllel hazai pályán kellet megbirkóznunk (a helyi közvéleményt magunk mellé állítva, így a pálya felénk lejtett). A második, hogy ha elég felkészültek vagyunk, akkor a nyilvánosság segítségével ténylegesen befolyásolni lehet a folyamatokat még egy „Dávid és Góliát” jellegű erőpróbában is. A harmadik, hogy mi már a hulladékgazdálkodásban megtanultuk, hogy a legfontosabb a megelőzés. Az őrült tervek megvalósítására is igaz: utólag már nem sokat tehetünk. Első a megelőzés!