„Égető” probléma Hajdúböszörményben
A Thermic Energy Invest Kft. (továbbiakban, mint TEI) egy 150.000 tonna/év kapacitású hulladékégetõt készül létesíteni Hajdúböszörmény közigazgatási területén, városunktól mintegy 11 km-re, mely súlyos környezeti és egészségügyi kockázattal fenyeget. A hajdúböszörményi Zöld Kör és partnerszervezetei (Balmazújvárosi Környezetvédelmi Csoport, Válaszúton Alapítvány) aláírásgyûjtési akciót bonyolított le a hulladékégetõ megépülése ellen.
A történet 2005. májusában kezdődött, mikor a Nova Bau 89 Kft. által magánszemélyek bevonásával létrehozott projektcég, tanulmányutat szervezett Németországba, hogy a böszörményi városvezetés, a helyi zöld szervezetek és a zöldhatóság megtekinthessenek egy olyan működő hulladékégetőt, melyet Hajdúböszörménybe terveznek. Hajdúböszörmény város önkormányzata, 2005 őszén elfogadott egy olyan elvi támogató nyilatkozatot – amelyben hozzájárult, hogy a TEI, egy Hajdúböszörmény közigazgatási területére tervezett hulladékégető környezeti hatástanulmányát elkészíthesse saját költségén (a hozzájárulást 2006. december 31-i hatállyal elfogadták.) A beruházó határidőre nem készítette el a kért hatástanulmányt és 2007. januárjában az elvi hozzájárulás meghosszabbítását kérte, amit meg is kapott. 2007 januárjában a hajdúböszörményi környezetvédő civil szervezet, a Zöld Kör, levélben kereste meg a böszörményi testület tagjait a hulladékégetéssel kapcsolatos aggályaival. 2007. márciusában a TEI és a Zöld Kör vezetői egyeztették álláspontjukat, amelyek távol estek egymástól, így kompromisszum nem született. 2007. március 21-én Balmazújváros Város Önkormányzatának Képviselő-testülete határozatában tiltakozott a Hajdúböszörményben tervezett hulladékégető megvalósítása ellen, mivel az hátrányosan érinti Balmazújváros lakosságának egészségét, és a Balmazújvároson megtermelt mezőgazdasági termékek eladhatóságát. 2007. májusában a Tiszántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség jóváhagyja a TEI előzetes hatásvizsgálati dokumentációját. A Zöld Kör - mint az engedélyezési eljárásba bejelentkezett ügyfél - kifogásolt egy sor állítást a tanulmánnyal kapcsolatban és fellebbezett. 2007. június végén Csóka Imre, önkormányzati képviselő a Zöld Kör segítségével egy beadványt állít össze, amelyet 6 önkormányzati képviselő aláírásával átadnak a böszörményi polgármesternek, azzal a kéréssel, hogy a soron következő ülésen a böszörményi önkormányzat döntsön végre arról, hogy támogatja-e vagy nem a hulladékégető megépítését. Kiss Attila, polgármester ugyan napirendre tűzte a kérdést, de nem az eldöntendő kérdésekkel, hanem egy a döntést későbbre halasztó határozati javaslattal kiegészítve, s amelyet a képviselő-testület túlnyomó többsége megszavazott.
2007. augusztus 14-én a Zöld Kör és további civil szervezetek (köztük a Balmazújvárosi Környezetvédelmi Csoport és a Válaszúton Alapítvány) a Kuckó Művésztanya közreműködésével egy figyelemfelkeltő akcióval egybekötött sajtótájékoztatót szervezett a böszörményi Bocskai téren. Ezzel hivatalosan is megkezdődött a civil szervezetek aláírásgyűjtési akciója (elsősorban döntésben illetékes Hajdúböszörményben), a hulladékégető megépítése ellen. 2007. szeptember 12-én 14:00-tól Molnár Antal, a Zöld Kör képviselője az akció végén mintegy 6500 aláírást tartalmazó ívet nyújt át a böszörményi önkormányzat képviselőjének. Jelenleg itt tart az égető ügye és nem lehet tudni, megépül vagy sem. Környezetvédő civil szervezetünk kötelességének érzi, hogy tájékoztassa a lakosságot a hulladékégetővel szembeni aggályairól.
Az anyag nem vész el, csak átalakul
Az égetéssel a hulladékot nem tüntetik el, hanem csak átalakítják gáznemű anyagokká, füstté, hamuvá és salakká (ez utóbbi lehet az égetendő mennyiség akár 30-50%-a is). Természetesen a veszélyes hulladéknak minősülő salakanyagot a továbbiakban ártalmatlanítani kell, amely - igen költséges eljárásokról lévén szó - jelentős anyagi terhet ró a lakosságra. A böszörményi égetőben 150.000 tonna hulladékot szeretne a beruházó évente elégetni, ehhez képest a jelenlegi, 14 település hulladékát magában foglaló hulladékgazdálkodási rendszer (összesen 60.000 t/év) kapacitása igen csekély. A nádudvari térségben keletkező (Nádudvar,Hajdúszoboszló, Kaba) mintegy 40.000 t/év hulladékmennységét hozzáadva még mindig hiányzik 50.000 t/év. Debrecen a hulladékát az A.K.S.D-vel kezelteti, hallani sem akar az égetéses megoldásról. Az égető működése pedig csak akkor gazdaságos, ha folyamatosan teljes kapacitással működik. Csak nem távoli települések hulladékát szeretnék elfüstölni az orrunk alatt?
„Hulladékból energia”, avagy egyszerű energiapazarlás
Az égetőműveket létesítők gyakran arra hivatkoznak, hogy hulladékból „termikus hasznosítással” energiát állítanak elő, tehát „zöld” létesítményeknek tekinthetők. Sokszor előfordul napjainkban, hogy az égetők több energiát fogyasztanak, mint amennyit termelnek. A hulladékégetéssel azt a rengeteg energiát, amit a termék előállításához – hulladékká válása előtt – felhasználtak (bányászat, szállítás, feldolgozás, stb.) az égetéssel elveszítjük. Az újrahasznosítás során ezt az energiát megtakarítjuk. Ebben az esetben elég csak a feldolgozáshoz szükséges energiaveszteséggel számolnunk. Minden termék, amiből hulladék lesz, több energiát jelent, mint az a hő, amelyet az elégetésével visszanyerünk.
Foglalkoztatás
Az égetőket inkább tekinthetjük tőkeigényes, mintsem munkaerő-igényes technológiáknak. Sokszor több tízmilliárd forint (a böszörményi égető, mintegy 30 milliárd Ft-ba kerül) befektetéssel csak néhány tucat új munkahely létesül, zömében jól képzett mérnökök számára, akik más területen is könnyebben elhelyezkedhetnek. Egy amerikai elemzés szerint ugyanennyi pénz újrahasználati vagy újrahasznosítási rendszerekbe történő befektetésével körülbelül tízszer több munkahely létesülhetne. A Thermic Energy Invest Kft. szerint 500 munkahelyet biztosítana az égető. Az épülő böszörményinél kétszer nagyobb, 300.000 tonna/év kapacitású rákospalotai hulladékégető ma mindössze 150 embert foglalkoztat. Ennek alapján nehezen várható el akárcsak ugyanennyi új munkahely teremtése is az épülő hajdúságitól.
Még a legújabb füstgáztisztító berendezés sem
Balmazújváros 11 km-re, délkeletre helyezkedik el az égető tervezett helyszínétől. Az uralkodó szélirány az év egy jelentős hányadában északi-északkeleti, vagyis a kéményből a füstgáz egy jelentős részét a szél Balmazújváros felé hozza. Balmazújváros ugyan kívül esik az előzetes hatástanulmányban szereplő 7,5 km-es vizsgálati zónán, azonban számos balmazújvárosi gazdálkodó földterülete az említett területen található.
Mivel a hulladékégetőben az égetés hatásfoka nem száz százalékos, ezért a kéményfüstben több száz veszélyes gáz keletkezik, melyekről szinte semmit nem tudunk. Az ismertekből összesen csak hetet vizsgálnak folyamatosan. A hulladékba gyakran bekerül olyan veszélyes anyag, mely égetése során nem semmisül meg, csak egy másik veszélyes formává alakul át. (Pl. a kloridok égetése során sósav, klórozott szénhidrogének, dioxin stb. keletkezik.) Még a legbiztonságosabb füstgáztisztító berendezés sem képes az apró 2,5 mikrométer alatti részecskék (szálló por jelentős része) megszűrésére, melyek felületén rengeteg toxikus vegyület (rákeltő policiklikus vegyületek 95 %-a a szálló porhoz tapad) kötődik meg. Az égetés során keletkező pernyében, salakban és a füstgázok tisztítása során keletkező anyagokban visszamaradnak a káros anyagok (mérgező, rákkeltő anyagok) például nehézfémek vegyületei. Ezek a csapadékkal a környező (szélirányban levő) területeken ülepednek ki. Nem megfelelő füstgáztisztítás esetén az égetőművek környezetében élő emberek körében növekedhet a daganatos betegségek száma a magasabb dioxinszint miatt. Az itt élő háziállatok teje, húsa is szennyezett lehet.
Létezik alternatíva
Németországban a betétdíjas rendszer bevezetését követően teljes mértékben eltűntek az eldobált sörösdobozok; a pillepalackok az utak mellől, közterületekről (és a kukákból). Számos országban vagy városban a nejlon bevásárlószatyrok teljes betiltása után már nem lehet látni a tavaszi égbolton ezerszámra repdeső zacskókat. Létezik tehát „gyökérkezelés” a hulladékproblémák orvoslására. A megoldás kulcsa a mindenkori kormányzat kezében van, - hathatós jogszabályok megalkotásával -, amelyek elsősorban a hulladék keletkezését hivatottak megakadályozni.
Bármilyen rendeleteket alkotunk akkor is tudjuk hogy, az ember tevékenysége, élete során óhatatlanul fog keletkezni hulladék. Ezeknek a hulladékoknak jó része hasznosítható, az ezeket fogadó „újrahasznosító” háttéripar és az abból készült termékek felvevőpiac is létezik. Keresleti piac jellemzi a másodnyersanyagok (hulladékok) piacát. Az ipar azonban kizárólag jó minőségű, homogén típus szerint válogatott anyagot tud legjobban feldolgozni, ezért terjedtek el a szelektív gyűjtési módok, majd az utóválogatást végző válogatóüzemek.
A gyűjtőszigeteken történő begyűjtés az egyik formája a szelektív gyűjtésnek. Ma már azonban Nyugat-Európában és Magyarország több pontján is házhoz megy a szelektív gyűjtés. Egységes edényzetben vagy zsákban a háztartásokból gyűjtik be a hasznosítható anyagokat, (műanyag, papír, fém, üveg) majd az így begyűjtött anyagot válogatják tovább a válogatóüzemekben. Nagyságrendekkel több anyagot lehet így begyűjteni és hasznosítani, hiszen a gyűjtőszigeteket nem mindenki használja szívesen (sajnos). Saját példánkból tudjuk, hogy ha otthon külön rakjuk a hasznosítható újságpapírt, flakonokat, üveget akkor „eltűnik” a keletkező hulladék közel fele. A szintén nagy mennyiségben keletkező szerves hulladékot is külön gyűjtjük és komposztáljuk, így szinte alig marad valami a kukában. Ha nincs lehetőség házi komposztálásra, akkor azt is be lehet gyűjteni külön és központi komposztálótelepen kezelni. A kezelő infrastruktúra a térségben adott, már csak az elkülönített begyűjtést kellene továbbfejleszteni a lakossági szemléletformáló kampányokkal párhuzamosan. Persze ehhez is pénz kell, azonban ez (százmillió forintokról beszélhetünk) nagyságrendekkel kisebb, mint egy vegyes kommunális hulladékot égetőmű bekerülési költségei. A több tízmilliárdos égetők működéséhez, pedig két dolog kell igazán: hulladék és pénz. Pénz amit végül nekünk, „háztartásoknak” kell megfizetni!
Néhány éve még az egész város hulladékát egy szigeteletlen kubikgödörbe hordtuk, illetve hordta a közszolgáltató (jobb híján). Ma korszerűnek mondható műszaki védelemmel ellátott lerakója van a térségnek, és elindult a szelektív hulladékgyűjtés is, a kihelyezett szigeteken keresztül. Egyes elképzelések szerint pár év múlva már égetnénk a szemetünket…
Mi lenne, ha a mostani ponton megállnánk kicsit gondolkodni, a meglévő rendszert próbálnánk fejleszteni és így egy élhetőbb, tisztább térség kialakításán fáradoznánk.
Milyen fejlesztési alternatívái vannak tehát a térségnek? Néhány példa: városhoz közeli hulladékudvar létesítése, ahol bizonyos hulladékfajták a lakosság részére ingyenesen elhelyezhetők, meglévő hulladékbegyűjtés korszerűsítése házhoz menő gyűjtőjáratokkal (hasznosítható anyagok és szerves anyagok külön), házi komposztálás népszerűsítése, segítése, biogáz üzem létesítése szerves hulladékok és szennyvíziszap kezelésére, építési törmelék hasznosító létesítése stb..
Van tehát hova fejlődni a jelenlegi rendszerből. Mondjunk NEM-et a hulladékégetésre!
Szuhi Attila
Válaszúton Alapítvány
Hődör István
Balmazújvárosi Környezetvédelmi Csoport
2007. augusztus 14-én a Zöld Kör és további civil szervezetek (köztük a Balmazújvárosi Környezetvédelmi Csoport és a Válaszúton Alapítvány) a Kuckó Művésztanya közreműködésével egy figyelemfelkeltő akcióval egybekötött sajtótájékoztatót szervezett a böszörményi Bocskai téren. Ezzel hivatalosan is megkezdődött a civil szervezetek aláírásgyűjtési akciója (elsősorban döntésben illetékes Hajdúböszörményben), a hulladékégető megépítése ellen. 2007. szeptember 12-én 14:00-tól Molnár Antal, a Zöld Kör képviselője az akció végén mintegy 6500 aláírást tartalmazó ívet nyújt át a böszörményi önkormányzat képviselőjének. Jelenleg itt tart az égető ügye és nem lehet tudni, megépül vagy sem. Környezetvédő civil szervezetünk kötelességének érzi, hogy tájékoztassa a lakosságot a hulladékégetővel szembeni aggályairól.
Az anyag nem vész el, csak átalakul
Az égetéssel a hulladékot nem tüntetik el, hanem csak átalakítják gáznemű anyagokká, füstté, hamuvá és salakká (ez utóbbi lehet az égetendő mennyiség akár 30-50%-a is). Természetesen a veszélyes hulladéknak minősülő salakanyagot a továbbiakban ártalmatlanítani kell, amely - igen költséges eljárásokról lévén szó - jelentős anyagi terhet ró a lakosságra. A böszörményi égetőben 150.000 tonna hulladékot szeretne a beruházó évente elégetni, ehhez képest a jelenlegi, 14 település hulladékát magában foglaló hulladékgazdálkodási rendszer (összesen 60.000 t/év) kapacitása igen csekély. A nádudvari térségben keletkező (Nádudvar,Hajdúszoboszló, Kaba) mintegy 40.000 t/év hulladékmennységét hozzáadva még mindig hiányzik 50.000 t/év. Debrecen a hulladékát az A.K.S.D-vel kezelteti, hallani sem akar az égetéses megoldásról. Az égető működése pedig csak akkor gazdaságos, ha folyamatosan teljes kapacitással működik. Csak nem távoli települések hulladékát szeretnék elfüstölni az orrunk alatt?
„Hulladékból energia”, avagy egyszerű energiapazarlás
Az égetőműveket létesítők gyakran arra hivatkoznak, hogy hulladékból „termikus hasznosítással” energiát állítanak elő, tehát „zöld” létesítményeknek tekinthetők. Sokszor előfordul napjainkban, hogy az égetők több energiát fogyasztanak, mint amennyit termelnek. A hulladékégetéssel azt a rengeteg energiát, amit a termék előállításához – hulladékká válása előtt – felhasználtak (bányászat, szállítás, feldolgozás, stb.) az égetéssel elveszítjük. Az újrahasznosítás során ezt az energiát megtakarítjuk. Ebben az esetben elég csak a feldolgozáshoz szükséges energiaveszteséggel számolnunk. Minden termék, amiből hulladék lesz, több energiát jelent, mint az a hő, amelyet az elégetésével visszanyerünk.
Foglalkoztatás
Az égetőket inkább tekinthetjük tőkeigényes, mintsem munkaerő-igényes technológiáknak. Sokszor több tízmilliárd forint (a böszörményi égető, mintegy 30 milliárd Ft-ba kerül) befektetéssel csak néhány tucat új munkahely létesül, zömében jól képzett mérnökök számára, akik más területen is könnyebben elhelyezkedhetnek. Egy amerikai elemzés szerint ugyanennyi pénz újrahasználati vagy újrahasznosítási rendszerekbe történő befektetésével körülbelül tízszer több munkahely létesülhetne. A Thermic Energy Invest Kft. szerint 500 munkahelyet biztosítana az égető. Az épülő böszörményinél kétszer nagyobb, 300.000 tonna/év kapacitású rákospalotai hulladékégető ma mindössze 150 embert foglalkoztat. Ennek alapján nehezen várható el akárcsak ugyanennyi új munkahely teremtése is az épülő hajdúságitól.
Még a legújabb füstgáztisztító berendezés sem
Balmazújváros 11 km-re, délkeletre helyezkedik el az égető tervezett helyszínétől. Az uralkodó szélirány az év egy jelentős hányadában északi-északkeleti, vagyis a kéményből a füstgáz egy jelentős részét a szél Balmazújváros felé hozza. Balmazújváros ugyan kívül esik az előzetes hatástanulmányban szereplő 7,5 km-es vizsgálati zónán, azonban számos balmazújvárosi gazdálkodó földterülete az említett területen található.
Mivel a hulladékégetőben az égetés hatásfoka nem száz százalékos, ezért a kéményfüstben több száz veszélyes gáz keletkezik, melyekről szinte semmit nem tudunk. Az ismertekből összesen csak hetet vizsgálnak folyamatosan. A hulladékba gyakran bekerül olyan veszélyes anyag, mely égetése során nem semmisül meg, csak egy másik veszélyes formává alakul át. (Pl. a kloridok égetése során sósav, klórozott szénhidrogének, dioxin stb. keletkezik.) Még a legbiztonságosabb füstgáztisztító berendezés sem képes az apró 2,5 mikrométer alatti részecskék (szálló por jelentős része) megszűrésére, melyek felületén rengeteg toxikus vegyület (rákeltő policiklikus vegyületek 95 %-a a szálló porhoz tapad) kötődik meg. Az égetés során keletkező pernyében, salakban és a füstgázok tisztítása során keletkező anyagokban visszamaradnak a káros anyagok (mérgező, rákkeltő anyagok) például nehézfémek vegyületei. Ezek a csapadékkal a környező (szélirányban levő) területeken ülepednek ki. Nem megfelelő füstgáztisztítás esetén az égetőművek környezetében élő emberek körében növekedhet a daganatos betegségek száma a magasabb dioxinszint miatt. Az itt élő háziállatok teje, húsa is szennyezett lehet.
Létezik alternatíva
Németországban a betétdíjas rendszer bevezetését követően teljes mértékben eltűntek az eldobált sörösdobozok; a pillepalackok az utak mellől, közterületekről (és a kukákból). Számos országban vagy városban a nejlon bevásárlószatyrok teljes betiltása után már nem lehet látni a tavaszi égbolton ezerszámra repdeső zacskókat. Létezik tehát „gyökérkezelés” a hulladékproblémák orvoslására. A megoldás kulcsa a mindenkori kormányzat kezében van, - hathatós jogszabályok megalkotásával -, amelyek elsősorban a hulladék keletkezését hivatottak megakadályozni.
Bármilyen rendeleteket alkotunk akkor is tudjuk hogy, az ember tevékenysége, élete során óhatatlanul fog keletkezni hulladék. Ezeknek a hulladékoknak jó része hasznosítható, az ezeket fogadó „újrahasznosító” háttéripar és az abból készült termékek felvevőpiac is létezik. Keresleti piac jellemzi a másodnyersanyagok (hulladékok) piacát. Az ipar azonban kizárólag jó minőségű, homogén típus szerint válogatott anyagot tud legjobban feldolgozni, ezért terjedtek el a szelektív gyűjtési módok, majd az utóválogatást végző válogatóüzemek.
A gyűjtőszigeteken történő begyűjtés az egyik formája a szelektív gyűjtésnek. Ma már azonban Nyugat-Európában és Magyarország több pontján is házhoz megy a szelektív gyűjtés. Egységes edényzetben vagy zsákban a háztartásokból gyűjtik be a hasznosítható anyagokat, (műanyag, papír, fém, üveg) majd az így begyűjtött anyagot válogatják tovább a válogatóüzemekben. Nagyságrendekkel több anyagot lehet így begyűjteni és hasznosítani, hiszen a gyűjtőszigeteket nem mindenki használja szívesen (sajnos). Saját példánkból tudjuk, hogy ha otthon külön rakjuk a hasznosítható újságpapírt, flakonokat, üveget akkor „eltűnik” a keletkező hulladék közel fele. A szintén nagy mennyiségben keletkező szerves hulladékot is külön gyűjtjük és komposztáljuk, így szinte alig marad valami a kukában. Ha nincs lehetőség házi komposztálásra, akkor azt is be lehet gyűjteni külön és központi komposztálótelepen kezelni. A kezelő infrastruktúra a térségben adott, már csak az elkülönített begyűjtést kellene továbbfejleszteni a lakossági szemléletformáló kampányokkal párhuzamosan. Persze ehhez is pénz kell, azonban ez (százmillió forintokról beszélhetünk) nagyságrendekkel kisebb, mint egy vegyes kommunális hulladékot égetőmű bekerülési költségei. A több tízmilliárdos égetők működéséhez, pedig két dolog kell igazán: hulladék és pénz. Pénz amit végül nekünk, „háztartásoknak” kell megfizetni!
Néhány éve még az egész város hulladékát egy szigeteletlen kubikgödörbe hordtuk, illetve hordta a közszolgáltató (jobb híján). Ma korszerűnek mondható műszaki védelemmel ellátott lerakója van a térségnek, és elindult a szelektív hulladékgyűjtés is, a kihelyezett szigeteken keresztül. Egyes elképzelések szerint pár év múlva már égetnénk a szemetünket…
Mi lenne, ha a mostani ponton megállnánk kicsit gondolkodni, a meglévő rendszert próbálnánk fejleszteni és így egy élhetőbb, tisztább térség kialakításán fáradoznánk.
Milyen fejlesztési alternatívái vannak tehát a térségnek? Néhány példa: városhoz közeli hulladékudvar létesítése, ahol bizonyos hulladékfajták a lakosság részére ingyenesen elhelyezhetők, meglévő hulladékbegyűjtés korszerűsítése házhoz menő gyűjtőjáratokkal (hasznosítható anyagok és szerves anyagok külön), házi komposztálás népszerűsítése, segítése, biogáz üzem létesítése szerves hulladékok és szennyvíziszap kezelésére, építési törmelék hasznosító létesítése stb..
Van tehát hova fejlődni a jelenlegi rendszerből. Mondjunk NEM-et a hulladékégetésre!
Szuhi Attila
Válaszúton Alapítvány
Hődör István
Balmazújvárosi Környezetvédelmi Csoport
