Csömörünk van
Németország Magyarország 1:1, vagyis az importszemét meccs döntetlenül végzõdött. Egy részét elszállították, egy része maradt. Fodor Gábor az eredményt abszolút sikerként ünnepelte, pedig az eredményben jóval több tehetetlenség volt, mint a megoldás érdekében kötött okos kompromisszum. Szívesen megkérdeztük volna, hogy tessék mondani, mi a helyzet a maradék 1600 tonnával. Lukács Bence jegyzete.A témát – kényszerből – Gyurcsány is felvetette Merkel kancellár augusztus 21-i budapesti villámlátogatásán, de ekkor már illegális szemétlerakás ügyben Illés Zoltánnak köszönhetően mindenki egy másik ügyre figyelt. Egy élelmes és bátor vállalkozó egy nagyságrenddel növelte a tétet: tízezer tonnákban mérhető az a hulladék, amit a Soroksári úti fegyvergyár maradványaiból a csömöri agyagbányába fuvarozott. Hangsúlyozottan illegálisan.
Fodor Gábor fáziskésében van: most, amikor egymást érik az „események”, inkább az operatív ügyekkel kellene foglalkoznia, ehelyett máris stratégiát próbál alkotni, és feltételes módban, jövő időben beszél. Komoly szankciók, súlyos irgumburgumok réme fenyeget, valamiféle zéró toleranciára hajazó gondolatsor körvonalazódik. Ám miközben a zöldminiszter az elődje által lesoványított környezetvédelmi felügyelőségek újbóli megerősítését és vezetésük megújítását az ősszel kiírt igazgatói pályázatoktól várja, a csordultig megrakott, piros húsztonnás kamionok úgy mosolyognak a lerakást megtiltó pecsétes zöldhatósági határozatra, mint Fodor cirka három hónappal ezelőtt a német szemétbálákat visszaszállító első járművekre. Csömörön azóta a fejlemény annyi, hogy már erőszakos leszámolásba is torkollt a hatósági ejnyebejnye. És ha mindez nem lenne elég, Vasboldogasszonyban mostanság a borutakat használják inerthulladék-lerakóként – a polgármester erkölcsi támogatásával. Meglepő, hogy míg nemrég a Csepelen tárolt galvániszap állítólagos környezetveszélyeztetése körüli – szintén Illés által felkapott – mizéria mérésekbe és jegyzőkönyvkészítésbe, valamint Illés feljelentésébe torkollott, addig a csömöri ügyben szokatlan határozottsággal fellépő zöldhatóság sem cáfolta, hogy az inertnek vélt hulladék között valóban előfordulhat veszélyes összetevő is – ahogy azt Illés állította.
Nehezen lehetne a piaci versenybe való beavatkozásként értékelni, ha a kormány a hatósági „papírgyártás” és bírságolás eredménytelenségéből okulva végre eltökélné magát, hogy a hulladékgazdálkodási tevékenység is felelősségbiztosítási rendszerben működjön. Törvényi szinten már 2000 óta létezik erre vonatkozó felhatalmazás. Ha már az állami apparátus megakadályozni nem tudja az illegális hulladéklerakást, legalább a kárelhárításra legyen némi pénzügyi fedezet. Az SZDSZ gyakran emlegeti a „kisebb állam” jelszavát, de az általa irányított környezetvédelmi tárcánál hulladékgazdálkodási ügyekben inkább a „gyengébb állam” koncepciója valósult meg. Miután az Alkotmánybíróság 2005-ben megsemmisítette a hulladékgazdálkodási bírságok fellebbezési illetéktételeit – eszerint a vitatott bírságtétel felét kellett a jogorvoslat indítása érdekében befizetni –, egy kicsit fellélegezhettek a hulladékot üzletszerűen illegálisan lerakó „vállalkozók”. Egy április 30-án hatályba lépett törvénymódosítás ugyan megadja a környezetvédelmi felelősség szigorításának lehetőségét, de végrehajtási rendelet még nincs, e nélkül pedig a törvény semmit sem ér. A Minisztérium honlapjáról letölthető táblázat szerint e jogszabály nem szerepel a KvVM 2007. II. félévi jogalkotási tervében. Mégis úgy gondolom, a környezetvédelmi tárcának mielőbb ki kell küzdenie a minden kormánytag által vállalható hulladékos felelősségbiztosítási rendszert. Ha ez nem sikerül, akkor az időhúzással Fodor Gábor nemcsak önmagát és az SZDSZ-t süllyeszti még mélyebbre, hanem a környezetvédelem maradék presztízsét is semmivé foszlatja.
Fodor Gábor fáziskésében van: most, amikor egymást érik az „események”, inkább az operatív ügyekkel kellene foglalkoznia, ehelyett máris stratégiát próbál alkotni, és feltételes módban, jövő időben beszél. Komoly szankciók, súlyos irgumburgumok réme fenyeget, valamiféle zéró toleranciára hajazó gondolatsor körvonalazódik. Ám miközben a zöldminiszter az elődje által lesoványított környezetvédelmi felügyelőségek újbóli megerősítését és vezetésük megújítását az ősszel kiírt igazgatói pályázatoktól várja, a csordultig megrakott, piros húsztonnás kamionok úgy mosolyognak a lerakást megtiltó pecsétes zöldhatósági határozatra, mint Fodor cirka három hónappal ezelőtt a német szemétbálákat visszaszállító első járművekre. Csömörön azóta a fejlemény annyi, hogy már erőszakos leszámolásba is torkollt a hatósági ejnyebejnye. És ha mindez nem lenne elég, Vasboldogasszonyban mostanság a borutakat használják inerthulladék-lerakóként – a polgármester erkölcsi támogatásával. Meglepő, hogy míg nemrég a Csepelen tárolt galvániszap állítólagos környezetveszélyeztetése körüli – szintén Illés által felkapott – mizéria mérésekbe és jegyzőkönyvkészítésbe, valamint Illés feljelentésébe torkollott, addig a csömöri ügyben szokatlan határozottsággal fellépő zöldhatóság sem cáfolta, hogy az inertnek vélt hulladék között valóban előfordulhat veszélyes összetevő is – ahogy azt Illés állította.
Nehezen lehetne a piaci versenybe való beavatkozásként értékelni, ha a kormány a hatósági „papírgyártás” és bírságolás eredménytelenségéből okulva végre eltökélné magát, hogy a hulladékgazdálkodási tevékenység is felelősségbiztosítási rendszerben működjön. Törvényi szinten már 2000 óta létezik erre vonatkozó felhatalmazás. Ha már az állami apparátus megakadályozni nem tudja az illegális hulladéklerakást, legalább a kárelhárításra legyen némi pénzügyi fedezet. Az SZDSZ gyakran emlegeti a „kisebb állam” jelszavát, de az általa irányított környezetvédelmi tárcánál hulladékgazdálkodási ügyekben inkább a „gyengébb állam” koncepciója valósult meg. Miután az Alkotmánybíróság 2005-ben megsemmisítette a hulladékgazdálkodási bírságok fellebbezési illetéktételeit – eszerint a vitatott bírságtétel felét kellett a jogorvoslat indítása érdekében befizetni –, egy kicsit fellélegezhettek a hulladékot üzletszerűen illegálisan lerakó „vállalkozók”. Egy április 30-án hatályba lépett törvénymódosítás ugyan megadja a környezetvédelmi felelősség szigorításának lehetőségét, de végrehajtási rendelet még nincs, e nélkül pedig a törvény semmit sem ér. A Minisztérium honlapjáról letölthető táblázat szerint e jogszabály nem szerepel a KvVM 2007. II. félévi jogalkotási tervében. Mégis úgy gondolom, a környezetvédelmi tárcának mielőbb ki kell küzdenie a minden kormánytag által vállalható hulladékos felelősségbiztosítási rendszert. Ha ez nem sikerül, akkor az időhúzással Fodor Gábor nemcsak önmagát és az SZDSZ-t süllyeszti még mélyebbre, hanem a környezetvédelem maradék presztízsét is semmivé foszlatja.