Cserebere, csipesz csoda
Nem is gondolná az ember, hogy mekkora örömet szerezhet másoknak az általa már feleslegesnek ítélt, és kidobásra szánt ruhákkal, könyvekkel, háztartási eszközökkel. 2009. január 29-én a Zöld Fiatalok Egyesület immár második alkalommal rendezte meg pénzmentes cserebere börzéjét. Gál Edina írása. A VIII. ker. kemény magvában lapul egy kis házikó, a helybéliek csak kesztyűgyárnak ismerik. Nemrég kapott új ruhát, így most új fényben tündöklik a sok szürke épület között. Itt gyűlt össze a környék apraja nagyja, na meg néhány önkéntes és segítő, hogy a számukra már nem értékes dolgokat értékes „csipeszre" cserélje be, majd a börzén szétnézve valami új, számára értékes dologra váltsa be. A szabály nagyon egyszerű volt: 1 hozott tárgy = 1 csipeszt ért és 1 csipeszért = egy dolgot lehetett megkapni. Pofonegyszerű, mint az egyszer egy.
Sokféle érdekes és hasznos dolog gyűlt össze. Volt itt könyv, több nyelven, mese, barkács, művészet, fotó regény, szótár, horror, lávsztori témában. CD-k és DVD-k is akadtak nagy számban. Sütő, kanál, kés és csillár, rádió, pohár, gyertyatartó, táska, bőrpénztárca, iskola felszerelés.
A legjobban „kelendő termékek" mégis a ruházati cikkek voltak. Szinte mindenki talált magára valót. Szerencsére sokan komolyan vették a felhívást, hogy „neki már felesleges, de értékes tárgyakat" hozzanak, így sok szép és hasznos dolog gyűlt össze.
Számomra a legkedvesebb csereberélő egy hét év körüli szőke, mosolygós fiatal kishölgy volt. Komolyan vette a feladatot. Hozott ceruzakészletet, karkötőket, füzeteket, temperát, miegymást. Az egyik asztalnál szépen kipakolt a táskájából, majd csipeszekkel felvértezve elindult portyázni. Végül kisszoknyát, hajcsatot, gyertyát, és gyertyagyűrűt vásárolt. A „csereberevásárlás" végén ragyogó arccal sétált ki az ajtón, hisz Ő is megtapasztalta, hogy ami másnak már nem értékes, talán az valaki másnak már egy régóta vágyott álom beteljesedését jelentheti. Ragyogó szemmel nyugtázta, hogy az Ő általa hozott dolgok is gyorsan új gazdára találtak egy másik hét éves hölgyecske személyében. Jómagam három csipeszemet egy szépen kimunkált fémkeretes, üveg betétes pohárra cseréltem le.
Ez egy olyan esemény, amit meg kell tapasztalnunk ahhoz, hogy megértsük miért is jó. Remek alkalom volt arra, hogy megszabaduljuk felesleges lomjainktól, és mindeközben észrevétlenül embereket hozzunk össze. Volt, aki hozott is vitt is, de akadtak páran olyanok is akik végül semmit nem találtak ez alkalommal. Talán majd legközelebb, hiszen a szervezők ígérete szerint, mostantól rendszeresen lesznek ilyen alkalmak kéthavonta a Kesztyűs Házban. Legközelebb március végén.