A tavaszi vadvirágos gyepek tarra vágása mellett az ősszel hulló levelek „gondos” eltakarítása az egyik legnagyobb csapás az élővilágra, melyet minden évben elkövetünk kertjeinkben. Ráadásul csupán egy berögzült szokás, hibás szemlélet alapján cselekszünk, amikor magunkhoz ragadjuk a gereblyét és a kukászsákot. Ideje lenne változtatnunk ezen a gyakorlaton és felismernünk, milyen káros hatású mindez kertünk ökoszisztémájára nézve.
A víz a legjobban ellenőrzött élelmiszerünk. Ez viszont sajnos korántsem jelenti azt, hogy ami a csapból folyik, az egyben egészséges is. De vajon ki van veszélyben, és mit tehetünk, hogy garantáltan egészséges ivóvízhez jussunk?
A mikroműanyagok napjaink legapróbb ellenségei közé tartoznak, jelenlétük pedig egyre jelentősebb világunkban. Szárazföldi környezetünkben, Földünk vizeiben és bármilyen hihetetlenül is hangzik, már a felhőkben is megtalálhatók ezek a parányi részecskék. Nemrégiben két japán hegycsúcs közelében, felhőkből gyűjtött vízmintákban is kimutatták ezeket a mikroműanyagokat, azonban ez még mindig nem a legfurcsább előfordulási helyük.
Hőmérséklet, csapadékmennyiség, talajminőség, napsütéses órák száma – csupán néhány tényező, melyek alapjaiban befolyásolják egy adott növény túlélési esélyeit. Akinek vannak szobanövényei, esetleg kertjében veteményes és gyümölcsfák találhatók, virágok pompáznak, az nagyon jól tudhatja, mekkora jelentősége van az időjárási körülményeknek a növények szépségére és egészségére, és mennyire nem mindegy, hogy melyik növényt hova helyezi el a területen belül. Azonban az éghajlatváltozás és a szélsőséges időjárási jelenségek megjelenésével e körülmények is átalakulóban vannak. De vajon hogyan alkalmazkodnak ehhez természetes ökoszisztémáink?
Most ültessük el a hóvirágok hagymáit, hogy elsőként köszönthessenek bennünket a tavasz első hírnökei.
Fokozatosan leszámol az eldobható kávéspoharak okozta problémákkal az írországi Killarney városa, ahol korábban évente mintegy 18,5 tonnányi gyűlt össze a köztéri szemetesekben, parkokban és az utak mentén, írja a Guardian.
Havi 9 euró 95 centért új farmert lehet lízingelni egy holland cégtől. A lízingelt nadrágot mindenki addig hordja, ameddig akarja, ha elfeslik, ingyen megjavítják és becserélik újra. Egy év után nem kell tovább fizetni, és a nadrág a tulajdonosnál maradhat, de be is cserélheti egy másikra, vagy visszaküldheti újrahasznosításra – utópiának tűnő jelenség, miközben a holland cégnél hétköznapi szolgáltatás. A céljuk nem kevesebb, mint a hulladékmentesség és a szén-dioxid-kibocsátás minimálisra csökkentése. Utóbbi persze csak akkor valósulna meg, ha a farmer gyártásának minden fázisa a divatipar aktuális célkitűzésének megfelelően Hollandiában zajlana – jelenleg nem ez a helyzet –, de még így is elég közel állnak a körforgásos gazdasághoz és a fenntarthatósághoz. Közben a legtöbb ruhamárka esetében ez inkább csak egy jól hangzó, vásárlócsalogató szlogen, semmint a valóság. Vincze Barbara cikke.
Nagyon bízik a jövőre élesedő betétdíjas rendszerében a Mol hulladékkezelő leánycége, azt mondják, a borítékolhatóan nyűglődős kezdet után a lakosság hamar rá fog érezni. A csomagolásgyártó cégek egyelőre leginkább a kihívásokat látják a DRS-ben, szakmai szervezetük szerint benne van a pakliban, hogy lesznek italok, amelyeknél automata-kompatibilis palack helyett új csomagolási módokat vezetnek be; akár a kapszulás sűrítmények aránya is megnőhet a boltok kínálatában.
Kedden megkezdték munkájukat a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer működésében résztvevő felek konzultációs testületei.
A nagy sikerre való tekintettel az osztrák főváros újra meghirdeti a javítási kupon akcióját. Vagyis 100 euróig támogatja bárminek a megjavítását – legyen szó plüssmackóról, ruhásszekrényről vagy bicikliről. A javítási kupon első fordulója óta a bécsiek 35 ezer tárgyat mentettek meg a kidobástól és használtak tovább a javítást követően.