El kell ismernünk, hogy a műanyag mindenhol körülvesz minket: akár a tengerparton, akár az utcánkban sétálunk, akár az országúton megállunk. Vitathatatlan, hogy a műanyag sok tekintetben hasznos társadalmunk és gazdaságunk számára. De túlságosan nagy az a mennyiség, amelyet mindössze egyszer használunk, utána pedig eldobunk. Ha tiszta strandokat, tiszta óceánokat és tiszta utcákat akarunk látni, ezen változtatnunk kell.
A nyolcvanas években óriási divat volt az Ecseri piacról szerzett ezüst, esetleg alpakka kanálból vagy villából hajlított karperec. Akkoriban még senki nem hívta az ilyesmit upcyclingnak (ejtsd: apszájkling), pedig pont ez volt: így nevezik, ha nemcsak újrahasznosítunk (azaz recycling), hanem magasabb (up), művészi szintre emelünk egy használt, kidobott tárgyat, alapanyagot.
Akár már egy fél mozijegy áráért biztosak lehetünk benne, hogy hasonló darab sosem fog szembejönni velünk az utcán.
Az Eurostat statisztikája szerint, egy átlag magyar 385 kg szemetet termel évente, de pár okos cserével ez a szám könnyedén csökkenthető.
Megelégelték a brit törvényhozók, hogy elárasztják az ország szemeteseit és utcáit az eldobható kávéspoharak, ezért azon gondolkodnak, hogy bevezetik az ún. tejeskávéadót az ilyen poharakra.
2018-tól már Görögországban is fizetni kell a környezetszennyező műanyag zacskókért. Mostantól négy centbe kerül egy, de jövőre már dupla ennyibe is kerülhet.
Míg tavaly 1,47 milliárd, addig idén várhatóan 1,53 milliárd új okostelefon talál gazdára világszerte az IDC piackutató cég adatai szerint. Hatalmas mennyiség ez, és érdemes belegondolni abba, hogy ha ennyi új mobil kerül piacra, akkor vajon mennyi régi landol majd a fiókok mélyén. Vélhetően tetemes mennyiség, még akkor is, ha a régebbi telefonok jó részét újraértékesítik, elajándékozzák vagy újrahasznosítják.
Sz...-ból aranyat bizonyosan nem lehet csinálni – de fűtőanyagot igen. Izraeli kutatók szerint szárnyas állatok ürülékéből az ország szénfogyasztásának 10 százalékát lehet kiváltani.
A Japánban épült Kamikatz Közösségi Ház tervezése és működése a falu lakosságának fenntartható álmai alapján valósult meg: majdnem teljes mértékben újrahasznosított hulladékból épült. A Kislábnyom cikkét olvashatjátok.
A találmány korántsem új, nincs mögötte forradalmi gondolat, fesztiválokon évek óta működik a visszaváltható, többször használható műanyag poharak rendszere. Az ember először fizet a pohárért egy minimális letéti díjat, majd ragaszkodik a saját példányához, ha pedig befejezte az ivást, visszaváltja, megszabadulva a kolonctól. A verde.444.hu cikkét olvashatjátok.