Japánban 2026. január 1-jével nemcsak az új év, hanem egy szigorúbb környezetvédelmi korszak is elkezdődött. Miközben a szigetország küzd a „fast fashion” okozta évi félmillió tonnányi textilhulladékkal, a szektorban tátongó munkaerőhiányt mesterséges intelligenciával és külföldi szakmunkásokkal igyekeznek orvosolni. A kormány célja egyértelmű: 2030-ra a kidobott ruhák jelentős részének újra ruhaként kell végeznie.
Miközben a fejlődő országok metropoliszai gyakran küzdenek az átláthatatlan hulladékkezeléssel, Pakisztán legnépesebb tartománya mesterséges intelligenciával és 150 000 munkással mutatta meg a kiutat. A Suthra Punjab program nyolc hónap alatt 130 millió ember életminőségét javította meg, elnyerve a Forbes, a BBC és a Bloomberg elismerését is.
Dubajban az ünnepek után sem áll meg a fenntarthatósági törekvés: a városvezetés és a legnagyobb ingatlanfejlesztők idén is elindították a karácsonyfák szervezett újrahasznosítását. A cél, hogy a több ezer kidobott fenyő ne a szeméttelepeken végezze, hanem mulcsként és komposztként segítse a városi parkok és kertek növényzetének gondozását.
A St Andrews-i Egyetem tudósai forradalmi eljárást dolgoztak ki, amellyel a közönséges háztartási műanyaghulladék – például az üdítős pet-palackok és poliészter textíliák – a daganatos betegségek kezelésében használt gyógyszerek alapanyagává alakítható. A felfedezés nemcsak a műanyagválságra nyújt megoldást, hanem a gyógyszergyártás környezeti lábnyomát is drasztikusan csökkentheti.
Kína Államtanácsa 2026 első napjaiban tette közzé azt a nagyszabású cselekvési tervet, amely alapjaiban reformálja meg az ország szilárdhulladék-kezelési kapacitásait. A stratégia központjában a közegészségügy védelme és a munkahelyi biztonság áll, de a célok között szerepel az elképesztő mennyiségű, milliárdos tonnákban mérhető ipari és lakossági hulladék gazdasági erőforrássá alakítása is.
2026-ra a globális élelmiszerpazarlás gazdasági költsége eléri az 540 milliárd dollárt – derül ki az Avery Dennison legfrissebb kutatásából. A jelentés szerint a pazarlás már nem csupán fenntarthatósági kérdés, hanem a kiskereskedelmi bevételek egyharmadát felemésztő üzleti válság, amelynek megoldásához az ellátási láncok „láthatatlan” pontjainak digitalizálására van szükség.
Dél-Korea fővárosa megelégelte a brutális mennyiségű ételhulladékot, és a tiltások helyett a jutalmazáshoz nyúlt. Szöul új „ételpazarlás-csökkentési pontrendszert” vezet be, amelyben készpénzre váltható jutalmat kapnak azok a háztartások, amelyek bizonyíthatóan kevesebb élelmiszert dobnak a szemétbe. A tét nem kicsi: az országban az ételhulladék felelős az üvegházhatású gázok kibocsátásának közel tizedéért.
A svájci kormány megelégelte a „vedd meg, használd, dobd el” kultúráját. A Szövetségi Tanács december közepén fogadta el azt az átfogó törvénymódosítási csomagot, amely alapjaiban írja át a környezetvédelmi szabályokat az országban. A cél: Svájcnak a körforgásos gazdaság éllovasává kell válnia, ahol a termékeket nem kidobjuk, hanem megjavítjuk, az adatokat pedig QR-kódban hordozzuk.
Miközben Európa-szerte egyre szigorodnak a hulladékgazdálkodási szabályok, sokszor éppen a települések maradnak magukra a végrehajtás terhével. A LIFE4EPR projekt legfrissebb, decemberi mérföldköve éppen ezen változtatna: egy olyan új módszertant és eszköztárat mutattak be, amely segít a városoknak és régióknak abban, hogy ne csak elszenvedői, hanem irányítói legyenek a „szennyező fizet” elvnek.
A komposztálás alapvetően jó a környezetnek, hiszen általa csökkenthető a szemét mennyisége, és így kevesebb szállításra és lerakóra van szükség, ráadásul a tápanyagban gazdag komposzt a növényeinknek is jó. Ugyanakkor kevésbé közismert, hogy a komposztálással a metánkibocsátásunkat is jelentősen csökkenthetjük. Hasonló a helyzet az étel megmentésével és a papír újrahasznosításával is: azok sem csak azért környezetbarátak, mert kevesebb fogyasztást és hulladékot eredményeznek, hanem mert szintén rengeteg metántól óvják meg a légkört.