Szakmai cikkek

Az Öko-fórum Alapítvány és a svájci OeHH által közösen szervezett, igencsak emlékezetesre sikeredett tanulmányút során, az irigylésre méltó komposztálási rendszereken túl (lásd KukaBúvár 2004. õsz), láttunk azért mást is Svájcban. A helyi hulladékgazdálkodás jellegzetességeit többek közt hulladékégetõben, hulladékudvarban, utcai gyûjtõpontoknál, civil környezetvédõ szervezetnél, boltokban és szelektív gyûjtési programban részt vevõ háztartásoknál tett látogatások során térképezhettük fel.

"A XX. század második felének eldobó kultúrája fölött tovább már nem lehet szemet hunyni!" - olvashatjuk Írország Környezetvédelmi Felügyelõségének 2000-es kiadványában. A Felügyelõség, továbbiakban EPA (Environmental Protection Agency), 1992-ben alakult a környezetvédelmi felügyelõségrõl szóló írországi törvény keretében. E szervezet felelõs a nagyobb cégek, gyárak mûködésének ellenõrzéséért, valamint az országos szintû hulladékfeldolgozó üzemek és égetõk számára kiadandó mûködési engedélyek odaítéléséért.

Szeptemberben forgatják a Napóleonról szóló tévéfilm-sorozatnak egyes részleteit a Szigetközben. A magyar helyszíneken a legtöbb statisztát és legnagyobb díszleteket igénylõ jeleneteket veszik fel. André Szõts "kis botrányocskának" nevezte a szigetközi forgatással kapcsolatos eseményeket, sõt hozzátette, hogy már sehol a világon nem lenne ilyesmibõl botrány, csak Magyarországon.

Lapunk idei elsõ számában írtam arról, hogy milyen erõfeszítéseket tesz egy átlagos hollandiai város, Wageningen a hulladék-megelõzés terén, s hogyan épül fel a szelektív gyûjtés rendszere. Lássuk, hová is kerülnek a fegyelmezetten elkülönített és a hulladékudvarba szállított, jobb sorsra érdemes erõforrások, nyersanyagok!

Alkalmam volt közvetve és személyesen is megismerni jónéhány átlagosnak mondható háztartást New York államban. A tapasztaltakat az alábbi néhány sorban szeretném megosztani a KukaBúvár olvasóival. Az egyszerûség -- és a szûk terjedelem miatt -- a témához társítható kulcsszavak köré csoportosítom az érdekességeket, a teljesség igénye nélkül. Elnézést kérek elõre is, hogy inkább a negatívumokat sorolom, mint az elvétve talált követendõ példákat, de a hazai életszínvonal növekedésével (?) jó lenne elkerülni azokat a hibákat, amilyenekben a legnagyobb fogyasztói társadalom polgárai élnek. Szerencsére a háztartások terén mi sokkal jobban állunk, ami persze nem annyira a környezettudatosságunkból fakad, inkább a szerényebb anyagi lehetõségeinkbõl.

Az ember alapvetõen úgy kerül Dániába, hogy odaszületik. Ezenkívül leginkább bevándorol, mert tudja, hogy itt a mássággal szembeni ultratoleráns bánásmódban részesül. Az egyszerû kelet-európai pedig szövetkezik a helyi zöld erõvel, és szakmai útra ruccan ki, tanulni a nyugati jólétbe erõsen gyökeret eresztett környezetvédõ szemlélet gyakorlati példáiból. A gasztronómiát tekintve azonban ne legyenek illúzióink, a dánok nemzeti étele: a vajas kenyér.

A Zöld Akció Egyesület (Miskolc) idén áprilisban konferenciát szervezett a Bodrogköz és térsége környezeti állapota témakörében magyarországi és szlovákiai résztvevőkkel. Jakus Péter -- aki 10 éve Velky Kamenec (Nagykövesd) polgármestere -- ismertette a Szlovákiában készülő hulladékgazdálkodási törvénnyel kapcsolatos észrevételeit és a Bodrogköz hulladékgazdálkodási helyzetét önkormányzati szemszögből.

2001. március 6. Fekete nap ez az ország talán legszegényebb, leginkább magára hagyatott régiójában, a Beregi-síkon élõk számára. A hivatalos szervek összes figyelmeztetése és "következetes intézkedései" ellenére rekord magasságnál átszakadt Tarpa mellett a Tisza folyó gátja. A felbõszült áradat pedig sodort magával mindent: házakat, közmûveket, szemétlerakókat, trágyadombokat, pöcegödröket és temetõket. Mindazt a hulladékot, amit az ember a vízgyûjtõ Vásárosnaményig terjedõ területén hosszú évtizedeken keresztül legálisan és illegálisan lerakott, sorsára hagyott, a Tisza hátára vette, összeszedte, majd kedve szerint szétterítette.

Nemrég jelent meg Darvas Béla könyve Virágot Oikosnak, Kísértések kémiai és genetikai biztonságunk ürügyén címmel. Korábban olvashattuk tõle a Piszkos Tizenkettõt, mely ennek a könyvnek egy része lett, és amely a világon legproblémásabb tizenkét növényvédõszert taglalja. A szerzõvel beszélgettünk a könyv kapcsán.