Dánia

A hulladékadót 1987-ben vezették be. A ma érvényben lévő változat a legnagyobb adót a hulladék lerakására veti ki, az égetésért kevesebbet kell fizetni, az újrahasznosítás pedig adómentességet élvez. A bontási hulladékok újrahasznosítását szelektív bontással segítik.

Egy dán polgár naponta átlagosan 7 kg hulladékot termel. A következő évek nagy feladata ennek az óriási hulladékmennyiségnek jelentős csökkentése.

Az elmúlt években Dániában jól működő hulladékgazdálkodási rendszert alakítottak ki, amin belül a hasznosítás aránya jelentőssé vált. Ezen kívül a veszélyes hulladékok különválasztására is nagy figyelmet fordítottak. Egy nemrégiben elkészült értékelés elismeri az eredményeket, de arra a következtetésre jut, hogy a dánok eddig nagyon kevés olyan tevékenységbe kezdtek, amely kifejezetten a megelőzést tűzte ki célul. Voltak viszont olyan kezdeményezések - környezetgazdálkodás, tiszta technológia és zöld elszámolás - amelyek közvetve hozzájárultak a hulladék képződésének megelőzéséhez.

A kormány álláspontja szerint a nagy mennyiségű hulladék problémájának megoldásából minden állampolgárnak ki kell vennie a részét. Ez a szemlélet fogalmazódik meg a Hulladék 21 című dokumentumban, amely a 2004-ig terjedő időszakra fogalmazza meg a kormány hulladékgazdálkodási tervét.

A hulladékcsökkentés érdekében azért kell rendkívüli erőfeszítéseket tenni, mert - hiába jó a hulladékkezelés és hasznosítás rendszere - a hulladéktermelés elpazarolja az erőforrásokat és környezetszennyezéssel jár. Sem a hulladék hasznosítása, sem a környezetvédelmi szempontokat figyelembe vevő ártalmatlanítás nem helyettesítheti a megelőzést. Dániában a megelőzés terén még bőven van tennivaló!

Nem kétséges, hogy az integrált megoldások egyik fő hajtóereje a lerakóhelyek hiánya. Dániában súlyos problémát jelent, hogy miközben egyre nehezebb új lerakóhelyeket találni, a fejenkénti hulladéktermelés folyamatosan növekszik. Ehhez még az is társul, hogy a közvélemény aggodalommal figyeli az ország égetőműveinek szennyezőanyag kibocsátását. Mindezek hatására szigorú hulladékkezelési programot fogadtak el, melynek központi eleme a hulladékadó. Az 1987-ben bevezetett hulladékadó hatására a hulladékártalmatlanítás költségei több mint duplájára növekedtek. Az adó oly módon differenciál, hogy a legdrágább a hulladék lerakása, olcsóbb az égetése, az újrahasznosítás pedig adómentességet élvez. Ugyanakkor úgynevezett „zöld adót" vetettek ki a csomagolóanyagokra, nejlonzacskókra, eldobható evőeszközökre és a nikkel-kadmium elemekre.

Dániában a helyi és a regionális hatóságok kulcsszerepet játszanak a hulladék gyűjtésében és a hulladékkezelés módjának meghatározásában. A dán törvények szerint a helyi hatóságok minden 1000 főnél nagyobb településen kötelesek gondoskodni a háztartási hulladék gyűjtéséről és ártalmatlanításáról.

A hulladékadó Dániában 1987 óta van érvényben. Az adó a nem veszélyes hulladékok ártalmatlanítására vonatkozik, és a hulladék súlyát veszi alapul. Az adónak egyértelműen az volt a célja, hogy jelentős költségeket okozzon azoknak, akik továbbra is nagy mennyiségű hulladékot termelnek, és ezáltal a hulladékképződés csökkenjen. Ezen kívül az adó az ártalmatlanítással szemben előnyben részesíti az újrahasznosítást és az újrahasználatot. Természetesen adóbevétel is keletkezik, amelyet nem csak a költségvetési hiányok finanszírozására használnak, de újdonság az is, hogy a munkabér helyett a környezetszennyező tevékenységeket adóztatják. Ebben az értelemben a dán hulladékadó más környezetvédelmi adóknak is modellje lehet.

A hulladékadó az idő előre haladtával fokozatosan fejlődött, hatóköre és hatékonysága is növekedett. Kezdetben minden önkormányzati létesítményre szállított adóztatandó hulladék tonnájáért 40 dán koronát (kb. 5,36 €) kellett fizetni. 1990-ben az adót kiterjesztették a magántulajdonú lerakókra szállított hulladékokra is. 1992-ben a kormány különbséget tett a lerakóra és az égetőműbe szállított hulladék adója között - a lerakás költségesebbé vált, mint az égetés. 1997-ben újabb differenciálás történt, ezúttal az elektromos áramot és hőt is termelő hulladékégetőket részesítették előnyben a csak hőt termelő hulladékégetőkkel szemben.

A differenciált hulladékadók hatására a lerakókra kerülő hulladék mennyisége fokozatosan csökkent, tíz év alatt ez a csökkenés kb. 26 %-os volt. Szerencsére az újrahasznosított hulladékok aránya hasonló mértékben emelkedett. Az is fontos eredmény, hogy az újrahasznosítás valamennyi hulladékfajta esetében jelentősen növekedett. A bontási anyagok újrahasználata és újrahasznosítása több mint 100 %-kal emelkedett, a szerves háztartási hulladékok komposztálása 580%-kal, a papír és karton hulladékok újrahasznosítása 77%-kal, az üveghulladékoké 50 %-kal nőtt.

A siker jelentős mértékben a hulladékadónak tulajdonítható, de abban más kezdeményezéseknek is fontos szerepük volt. Különösen az játszott szerepet, hogy a dán törvényhozás az újrahasznosítást még a hulladékadó bevezetése előtt kötelezővé tette. Ennek önmagában is lett volna hatása, akárcsak annak, hogy országszerte új újrahasznosító üzemek létesültek. Az ösztönzőrendszer azért lehetett sikeres, mert számos szakmapolitikai eszköz erősségeit ötvözte.

A másik tanulság, hogy egy piaci eszköz csak akkor lehet sikeres, ha működő piacgazdaságban alkalmazzák. Dániában efelől nincs kétség, hiszen pl. a használt építőanyagok piaca virágzik. Ezt a szükségszerűséget ismerte fel az Európai Bizottság Újrahasznosító Fóruma is, mikor az újrahasznosított termékek európai piacának megteremtéséről tárgyalt.

Adó az építési- és bontási hulladékok lerakására
Dániában az 1987-ben bevezetett lerakási adó jelentősen megnövelte az építési és bontási hulladékok újrahasznosításának arányát, ugyanis így az építési és bontási hulladékok újrahasznosítása jóval olcsóbbá vált, mint a lerakásuk.
Az újrahasznosított hulladékok nagy részét - mintegy 90 %-át - ma már a tört beton, a tégla és az aszfalt teszi ki, ezeket főképpen építési munkáknál töltőanyagként, kisebb részben pedig útépítési alapnak használják.

A lerakásra és az égetésre kivetett adó mértéke 1987-2001 között (€/tonna)

Emellett azonban további intézkedésekkel is elő kívánták segíteni a tisztább termelés elterjedését, és az újrahasznosítás arányának növelését:

• 1990-95 között például az építőiparban 120 olyan projektet finanszíroztak (összesen 14 millió € értékben), amelyek a tisztább technológiák elterjedését segítették.
• Adót vettettek ki az elsődleges nyersanyagok használatára.
• Szabályozták a válogatott építési és bontási hulladékok felhasználásának lehetőségeit, körülményeit.

A Minisztérium megállapodást kötött a dán építőipari vállalkozó szövetségével arról, hogy az építési és bontási hulladékot már a forrásnál különválogatják. A hagyományos bontási módokhoz képest (pl. buldózeres bontás) a szelektív bontás drágább és lassabb, viszont bevételre lehet szert tenni az újrahasznosítható anyagok értékesítésével, és költséget lehet megtakarítani a lerakás és az égetés elkerülésével. (Ha a lerakás helyett az újrahasznosítást választják, körülbelül 40-47 €/tonna megtakarítás jelentkezik.) Az újrahasznosítható anyagokat (ajtók, ablakok, stb.) az újakhoz képest átlagosan féláron lehet beszerezni.
Az újrahasznosítás aránya - mint említettük - jelentősen növekedett: az 1990-es 25%-ról 1999-re 90%-ra nőtt.
A magas adó mindig az illegális lerakás veszélyét növeli, ez a probléma azonban Dániában nem merült fel.

A dán hulladékhierarchiát ellentmondásosnak látjuk. Miközben a dánok valóban sokat tesznek a sor első helyén álló megelőzés érdekében (lásd például Kolding város közbeszerzéseinek példáját), és az újrahasznosítási rendszerük is példamutató, a hulladékégetést egyértelműen a hulladéklerakás elé sorolják. Ez tükröződik a differenciált hulladékadóban is. A hulladékégetők megépítése azonban hosszú távon megbénítja a hulladékmegelőzés, az újrahasználat és az újrahasznosítás politikáját. Az égetők ugyanis azt a látszatot keltik, hogy a hulladékok egyszerűen eltüntethetők, s így a hulladékprobléma megoldódik. Az égetés során valóban energia nyerhető, de a hulladék nem ’semmivé’, hanem veszélyes hulladéknak számító salakanyagokká és légszennyező anyagokká válik.

A hulladékégetők hatásairól bővebb információ érhető el itt: www.piromania.info