Sok kis sikertörténet – egyelőre külföldről

Évek óta bizonygatjuk, hogy a szelektálás bevezetése önmagában nem elegendő. Sokkal több a tennivaló annál, mint hogy a szemetet "eltérítsük" a lerakóktól. A hasznosítás is kevés! Fogynak a nyersanyagok és a természetes élőhelyek, elszennyeztük a levegőt, a talajt, a vizeket, megszűnt a helyi közösségek önellátása. A hulladékkérdés sem választható el ezektől a problémáktól, nem lehet a rendszerből kiragadva „megoldani”. Az év végén jelentkező begyűjtési/hasznosítási válság már sokak szemét felnyitotta: megelőzés nélkül nincs igazi megoldás a hulladékgazdálkodásban.

Idén száznál több lerakót kell bezárni, de sok helyen még nincs kész az új. Sorban dőlnek be a begyűjtő cégek, a másodnyersanyagok ára majdnem nulla. A termékdíjas szabályozás gyakorlatilag megbukott. Hasznosítási kapacitások alig épülnek, a begyűjtött hulladékokból mások gazdagodnak. Csomagolási boom-ot élünk, az újrahasználati rendszereket nagyrészt felszámolták. A lakosság fogyasztási attitűdjei aggasztóak, környezeti ismereteik felszínesek. Soroljuk még? Mi lenne a megoldás?

Nulla Hulladék!

Igen. Nulla hulladék. Ennek megvalósítására kell felhasználnunk a kreativitásunkat, a szakértelmünket, a forrásainkat, a közösségek erejét. Nagy kihívás ez, hiszen a jelenlegi rendszer (termelési, kereskedelmi, fogyasztói, hulladékkezelő, stb.) struktúrái éppen egy ezzel ellenkező irányú folyamatot erősítenek. Ezt szoktuk meg, ehhez építettünk ki drága infrastruktúrát, erre költöttünk sok-sok pénzt, számtalan ember megélhetését ez a rendszer biztosítja. De ugyanez a rendszer teszi az emberek többségét kiszolgáltatottá gazdaságilag, társadalmilag és környezeti szempontból is. A nulla hulladék célkitűzés tehát nemcsak környezeti, hanem társadalmi szempontból is fontos új megközelítés, ezért nemcsak a hulladékgazdálkodók feladata erről gondolkodni. A tervezésbe a társadalom számos csoportját be kell, be lehet vonni.

A nulla hulladék elképzelés természetesen nem egy előre gyártott, kész recept, hanem a megoldáskeresésnek egy új módja, amely először is egy egyértelmű jövőképet akar meghatározni. Kulcsszavai: forrásmegőrzés, szennyezés-minimalizálás, munkahelyteremtés, gazdasági önellátás, közösségépítés. Elemei lehetnek például: egyszerű életmód, intenzív szemléletformálás, ökotervezés, tisztább termelés, kibővített gyártói felelősség, termék helyett szolgáltatás (ahol ez előnyös), újrahasználat és újrahasznosítás. Ha a közös célokban sikerül megegyezni, onnantól kezdve a folyamatok egymást erősítik, hiszen mindenki ugyanazért a célért gondolkodik, dolgozik.

Stratégia nélkül nem megy

A nulla hulladék megvalósítását tehát közös célok megfogalmazásával, tervkészítéssel kell kezdeni. Új-Zélandnak például országos szinten is született nulla hulladék terve, és mára a településeik több mint fele vállalt ilyen célokat. De elindult ezen az úton több város is, például San Francisco, Seattle, Ontario, Kamikatsu, Buenos Aires. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezeken a helyeken már nem termelnek szemetet. Inkább egy elköteleződésről van szó, amely jelzi, hogy megértették a probléma összetettségét, s ennek megfelelő szellemben keresik a megoldásokat. Konkrét célként egyelőre az újrahasznosítás növelését (pl. 70%-ra) vagy a lerakóról való hulladékeltérítés mértékét (pl. 10 év alatt 75%-os csökkentés) határozzák meg.

A direkt hulladékmegelőzésre vonatkozó célkitűzés még ritka, de például Bécsben már évekkel ezelőtt felmérték, hogy sikeres hulladékcsökkentési program nélkül 2000 és 2010 között a városban keletkező hulladék tömege 40%-kal nőne. A város ezért úgy döntött, hogy az eredetileg tervezett új égetőművek beruházási költségének felét a következő 10 évben hulladékmegelőzési akciókra költik. Ma már az EU hulladék keretirányelve is előírja a tagállamok számára, hogy 2013-ig megelőzési tervet kell készíteniük.

Újrahasznosítás és komposztálás

A legdinamikusabban természetesen a szelektív gyűjtés és újrahasznosítás fejlődik (ennek korlátaival azonban éppen most szembesülünk). Az itthoni helyzetet itt nem elemezzük, inkább nézzünk egy kicsit körül. Flandriában 1991 óta folyamatosan csökken az ártalmatlanított hulladék aránya, miközben a szelektíven gyűjtött, újrahasznált vagy másodnyersanyagként hasznosított hulladék aránya 14 év alatt elérte a 70%-ot! Ez 383 kg-ot jelent fejenként és évente, miközben a teljes fejenkénti hulladéktermelés 550 kg/év körül stabilizálódott! A japán Kamikatsu öt év alatt közel 80(!) százalékos újrafeldolgozási arányt ért el, 2020-ra 100% a cél. San Francisco a házhoz menő 3 kukás rendszer bevezetésével célozta meg a 75%-os hasznosítást 2010-ig.

Találhatunk azért ezeknél összetettebb programot is. Tótmegyeren (Palárikovo, Szlovákia) a lakosság 95%-a aktívan részt vállal a rá háruló terhekben, a vegyes hulladék mennyisége 1999-hez képest 68%-kal csökkent. Ebben óriási szerepe volt a házi komposztálás elterjesztésének. A község tulajdonában lévő telepen szelektív gyűjtőudvart alakítottak ki, ahova a környező települések válogatott hulladékát is gyűjtik. Mára a község 9 alkalmazottján kívül 140 közmunkás foglalkozik a hulladékosztályozással, és a tiszta hulladékfrakciók újrafeldolgozása is számos helyi vállalkozónak adott munkát.

Toronto-ban a kerti hulladékot komposztálják, az ételmaradékot pedig (a pelenkákkal, zsebkendőkkel és papírtörlőkkel, valamint a háziállatok hulladékával és a macskaalommal együtt) külön gyűjtik össze hetente egyszer, majd anaerob kezeléssel dolgozzák fel. Ezzel párhuzamosan ritkították a háztartási hulladék összegyűjtését: ezentúl azt csak kéthetente gyűjtik. Itthon is egyre több szolgáltató gondolkodik abban, hogy a szigetes gyűjtést felváltja a sokkal hatékonyabb házhoz menő gyűjtéssel, és kiegészíti a rendszert házi komposztálással. Ez utóbbi egyébként az egyik legkönnyebben bevezethető hulladékcsökkentési módszer.

Újrahasználat

A dolgokat sokkal jobb újra és újra használni, mint az anyagukat feldolgozni, ezt az uniós keretirányelv is elismeri. Országos szinten erre az egyik legjobb mód a különféle betétdíjak bevezetése. Helyi szinten rengeteg megoldás születhet az újrahasználati központtól kezdve a javítóműhelyek népszerűsítéséig. München például egyszerűen betiltotta az eldobható poharak, tányérok és evőeszközök használatát a fesztiválokon. Azóta elmosható, többször használatos eszközöket használnak, amelyekért a vásárlóknak betéti díjat kell fizetniük. A sörfesztiválon 1990-ben még 11 000 tonna háztartási hulladék képződött, 1999-ben már csak 550 tonna. Hasonló útra lépett tavaly a Szegedi Ifjúsági Napok is, már mosogatható poharakban árulták a sört.

Flandriában, Németországban több újrahasználati központ is működik. A nem használt, de még működő holmikat felújítják, majd értékesítik vagy ajándékozzák. Egy flamand központ egyéni szerződések alapján 18 önkormányzat lakosainak kizárólagos lomtalanítója, és 2007-ben már 1742 tonna javítható és hasznosítható tárgyat gyűjtött be, amelynek 70%-a elkerülte a hulladéksorsot.

Olaszországban kimért termékek jelentek meg országos(!) üzlethálózatok polcain. Az egyszerűen kezelhető adagolóberendezésekben tészta, rizs, gabonafélék, szárított gyümölcs, kávé, fűszer, cukor sorakozik; mindegyikből annyit vihet a vevő a magával hozott csomagolóanyagban, amennyire épp szüksége van. Csomagolás nélkül! Terjednek olyan közösségi megoldások nálunk is, amelyek kistermelőktől közvetlenül veszik meg a (bio)termékeket, így "meg lehet úszni" a csomagolást, a marketinget, a szállítást, stb. Egyre több helyen árulnak ismét "igazi" tejet, mégpedig saját flakonba, üvegbe mérve.

Iskolai programok, szemléletformálás

Egyelőre nagyon keveset fordítunk szemléletformálásra és az iskolai programokra, pedig ez a nulla hulladék koncepció egyik kulcseleme. Ezen a téren is látunk jó példákat. Brüsszelben például a kidobott palackok mennyiségének csökkentése érdekében az iskolákban ivókutakat állítottak fel. Az eredmény meglepően jó volt, a kidobott műanyag palackok mennyisége 50%-kal csökkent. Emellett vonzó külsejű kulacsokat és uzsonnás dobozokat gyártottak, amelyen egy vidám rajz a hulladékmegelőzésre buzdít. A program keretében 1999 óta 13500 ételdobozt és 2000 kulacsot osztottak ki a gyerekeknek. Ezekben az iskolákban a kidobott Tetra Brik dobozok és műanyag palackok mennyisége átlagosan 45%-kal csökkent. Ivókutat létesített a pestszentlőrinci Karinthy Gimnázium is. Szerencsére ma már hallunk olyan kezdeményezésekről is, ahol egészségesebb és csomagolásmentes termékek árusítására állítják át a sulibüféket.

Zárszó

2005-ben készítettünk egy hulladékmegelőzési stratégia ajánlást, amelyben leírtuk, hogy a társadalom különböző szektorainak mit kellene tenni annak érdekében, hogy kevesebb legyen a szemét. Sajnos azóta sem történtek érdemi lépések ebbe az irányba, viszont elmondhatjuk: "a helyzet fokozódik". A hasznosítás éppen összeomlani látszik, és ez megerősít bennünket abban, hogy csak egy út van: a nulla hulladék útja.

Humusz Szövetség