Röviden a nulla hulladékról
A nulla hulladék (nemzetközi irodalomban: zero waste) elképzelést sokan sokféleképpen írták körül, ezért legegyszerűbb, ha a sok  meghatározásból a legfontosabb szempontokat  közöljük. Ebből – reményeink szerint – kirajzolódik az elképzelés lényege.

Összességében egy olyan rendszerről van szó, amelyben nem keletkezik végleges hulladék, valamint az anyag- és energiafelhasználásunk nem lépi túl a fenntartható szintet – mégis sikerül mindannyiunk (társadalmi, gazdasági, környezeti) jól-létét biztosítani.

• A hulladékok kezelése helyett a hulladék elkerülése legyen a cél. 
• Azt tekintsük gazdasági sikernek, ha több szolgáltatást hozunk létre kevesebb anyag és energia felhasználásával.
• A hulladékokra úgy tekintsünk, mint az üzleti élet nem hatékony és nem biztonságos anyag- és energiafelhasználására.
• A termékek és szolgáltatások ára tükrözze az előállítása során keletkező környezetkárosodás 'költségeit' ezzel segítve elő a káros termékek és szolgáltatások visszaszorulását.
• Megújuló energiaforrásokkal dolgozzunk, és minél kevesebből állítsuk elő azt, amire valóban szükségünk van.
• A 'mindenkinek saját termék' megközelítés helyett a 'sokak számára használható szolgáltatások' terjedjenek el – ott, ahol ez előnyös. (A lineáris fogyasztás-vezérelt gazdaságot egy ciklikus, szolgáltatás-vezérelt gazdasággá kell alakítani.)
• Erősítsünk rá a megelőző tevékenységekre (pl. fogyasztáscsökkentés, terméktervezés, tisztább termelés), emellett továbbra is támogassuk a javító szolgáltatásokat, az újraeladást, az olyan tartós termékek újrahasználatát, amelyeket minél kevesebb anyagból és az egyszerű újrahasznosítás  szempontjait figyelembe véve gyártottak (arra az időszakra gondolva, amikor majd lejár a használati idejük). Fokozatosan vonjuk ki azokat az anyagokat és termékeket, amelyek nem teszik lehetővé ezeket a tevékenységeket és/vagy amelyek mérgezik az életet.
• Fejlesszük azokat az adatbázisokat, amelyek képet adnak a keletkező hulladékokról, a felhasznált energiáról, hogy ezek is segítsék a fogyasztókat a helyes döntésben.
• Ismertessük meg a termékek előállításának környezeti hatásait is (pl. szennyezőanyag-kibocsátás, felhasznált energia, lepusztított élőhelyeket).
• Az anyagok felhasználásánál ne csak feldolgozhatóságukat, újrahasznosíthatóságukat, hanem megújulásuk sebességét is vegyük figyelembe. Ne használjunk nagyobb ütemben több anyagot, mint amennyit a környezet lehetővé tesz.
• Olyan fenntartható rendszert építsünk, ami mindenki számára előnyös. Fel kell hagynunk a jelenlegi gyakorlattal, amelyben a népesség 20%-a használja a források 80%-át.
• Segítsük a helyi közösségeket abban, hogy önellátásuk növelésére hatékony helyi gazdaságot alakítsanak ki,  jó munkahelyeket teremtsenek, közösen cselekedjenek közös célokért. 

A szelektálás nem elég?
Lehet, hogy korainak tűnik Magyarországon 'nulla hulladék'-ról beszélni, amikor még a szelektív gyűjtés is csak kevesek számára érhető el. Könnyen belátható azonban, hogy a szelektálás bevezetése, a hasznosítás fokozatos növelése önmagában nem lehet elegendő cél.  Nem lehet  elegendő, hiszen a probléma sem csak annyiból áll, hogy nem tudjuk hova tenni a sok szemetet... Ezen túl is akad néhány aggasztó jelenség a jelenlegi fogyasztói/termelői struktúrában: fogynak a nyersanyagok és a természetes élőhelyek, elszennyeztük a levegőt, a talajt, a vizeket, megszűnt a helyi közösségek önellátása, egyre nagyobb és bonyolultabb rendszerek vesznek körül, amelyeket nem látunk át, így a saját cselekvőképességünkbe vetett hit is csökken, stb.  A hulladékkérdés sem választható el ezektől a problémáktól, nem lehet a rendszerből kiragadva 'megoldani'.  Egész fogyasztói kultúránk, termelési szokásaink, szállítási rendszereink újragondolását kellene célul kitűzni.

Tényleg nulla?
A nulla hulladék elérése első ránézésre valószínűleg sokak számára lehetetlennek tűnik. Hogy várhatnánk el, hogy minden hulladékot kizárjunk és ha ez sikerülne is, nem lenne riasztóan drága? És ha hiszünk is benne, hol kellene kezdenünk?

A nulla hulladék elérése természetesen egy hosszú távú célkitűzés – olyan, mint a nulla kibocsátás, a nulla baleset és a nulla selejt elérése a gyártás során, vagy mint a füstmentes és nukleárisenergia-mentes kampányok. Ezeket kezdetben mind lehetetlen célkitűzéseknek tekintették, idővel azonban valódi változáshoz vezettek. Fontos, hogy ne ragadjunk le a „nullá”-nál. Nincsen 100%-os hatékonysággal működő rendszer. Azonban képesek vagyunk ehhez rendkívül közel jutni. Ennek megvalósítására kell felhasználnunk a kreativitásunkat, a szakértelmünket, a forrásainkat, a közösségek erejét.


Miben más?
A nulla hulladék nagy kihívás, hiszen a jelenlegi rendszer (termelési, kereskedelmi, fogyasztói, hulladékkezelő, stb.) struktúrái éppen egy ezzel ellenkező irányú folyamatot erősítenek. Ezt szoktuk meg, ehhez építettünk ki drága infrastruktúrát, erre költöttünk sok-sok pénzt, számtalan ember megélhetését ez a rendszer biztosítja. De ugyanez a rendszer teszi az emberek többségét kiszolgáltatottá gazdaságilag, társadalmilag és környezeti szempontból is. A nulla hulladék célkitűzés tehát nemcsak környezeti, hanem társadalmi szempontból is fontos új megközelítés, ezért nemcsak a hulladékgazdálkodók feladata erről gondolkodni. A tervezésbe a társadalom számos csoportját be kell, be lehet vonni.  Szerepe van a vállalatoknak, a kereskedőknek, a terméktervezőknek, az iskoláknak, a kutatóknak, a civil szervezeteknek, a fogyasztóknak, a médiának, a központi állami intézményeknek, az önkormányzatoknak, a közszolgáltatóknak ...szinte mindenkinek. A kihívás tehát nemcsak technológiai ill. gazdasági, hanem társadalmi és kulturális jellegű is.

A nulla hulladék elképzelés nem egy előre gyártott, kész recept, hanem a megoldáskeresésnek egy új módja, amely először is egy egyértelmű jövőképet kíván meghatározni.
Kulcsszavai: forrásmegőrzés, szennyezés-minimalizálás, munkahelyteremtés, gazdasági önellátás, közösségépítés.
Elemei lehetnek például: egyszerű életmód, intenzív szemléletformálás, ökotervezés, tisztább termelés, kibővített gyártói felelősség, termék helyett szolgáltatás (ahol ez előnyös), újrahasználat és újrahasznosítás.


„Valósítsd meg önmagad –maradék nélkül!”
A nulla hulladék felé vezető út  nem csak hulladékgazdálkodási kérdés, hiszen hulladék nem azért van, mert direkt sok szemetet akartunk magunk körül látni. A jelenlegi környezeti problémák gyökerét feltehetőleg a gondolkodásunkban, egymáshoz való emberi viszonyainkban éppúgy keresni kell, mint az ezek mentén kialakított rossz struktúrákban.

Fogyasztói társadalmunkra jellemző például, hogy egyre inkább összekeverjük a szükségleteket az azokat kielégítő eszközökkel. Kényelmünk megteremtéséhez, szórakozásunkhoz, a kommunikációhoz, a mindennapi léthez egyre több tárgyra van szükségünk, mert azt hisszük, hogy ezek nélkül  a fenti igényeink már nem is elégíthetők ki. Ha például emberi hangot akarunk hallani, vagy tudni szeretnénk a körülöttünk levő történésekről, sokszor nem a barátainkat, családtagokat keressük fel, hanem bekapcsoljuk a tévét vagy a rádiót.
Kreativitásunk is fokozatosan elsorvad, hiszen egyre több mindent készen vehetünk meg.

Nem indulunk nulláról
Néhány ország, régió és város már konkrét „nulla hulladék” célokat fogadott el. Új-Zélandnak például országos szinten is született nulla hulladék terve, de elindult ezen az úton több város is, például San Francisco, a japán Kamikatsu, vagy Buenos Aires. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezekben az országokban, településeken már nem termelnek szemetet.  Inkább egy elköteleződésről van szó, amely jelzi, hogy megértették a probléma összetettségét, s ennek megfelelő szellemben keresik a megoldásokat.

Honlapunk célja, hogy összefoglaljuk, ki mit tehet a cél elérése érdekében. Jelenleg 9 csoport számára tudunk ajánlásokat megfogalmazni. Az egyes csoportok ábráira kattintva lehet megtekinteni a már összegyűjtött jó példákat, kapcsolódó szakanyagokat.