Komposztálás a lakásban?
Alapvető szabály, hogy a komposztáláshoz zöldjavakra (kerti és konyhai zöldhulladékra), oxigénre, nedvességre és néhány négyzetméter szabad földterületre van szükség. Legalábbis így tudtuk – eddig.
A komposztálás során alapvetően a természetben lejátszódó folyamatokat használjuk fel, alakítjuk saját igényeinkhez. Ehhez elvileg nélkülözhetetlen az élő talaj. A zöldjavak lebontását, majd ezekből az alapanyagokból a bonyolultabb humuszanyagok felépítését talajlakó élőlények (gombák, baktériumok, ászkák, százlábúak, földigiliszták, stb.) végzik, betelepülésükhöz nélkülözhetetlen a közvetlen kapcsolat a talajfelszínnel.
A kanadai Brit Columbia tartomány Vancouver nevű városában, csakúgy, mint a Nagy Almának becézett New Yorkban a saját kerttel nem rendelkezők számára dolgoztak ki egy vörösgiliszták segítségével megvalósuló komposztkészítési eljárást. A giliszták az ételmaradékot és a bomló növényi hulladékot gilisztakomposztnak nevezett növényi trágyává és talajjavítóvá alakítják.
A beltéri komposztálás némi időt és figyelmet igényel, nem minden vesződségtől mentes, és nem mindenkinek való – áll a tájékoztató kiadványban. Hogy elkezdhessük ételmaradékaidat gilisztákkal feldolgoztatni, készítenünk kell egy gilisztaládát és szerezni egy-két kiló vörösgilisztát.
A vörösgiliszták
Amikor egy forgalmazótól
vörösgilisztát rendelsz, valószínűleg
trágyagilisztát (Eisenia
fetida) vagy vöröslő gilisztát
(Lumbricus rubellus) fogsz kapni,
olyan fajokat, amik hatékonyan
dolgozzák fel az ételmaradékot
és tenyésznek
gilisztaládában. Ezek nem keverendőek
össze a közönséges
földigilisztával (Lumbricus
terrestris), ami rendszerint barna
vagy szürke színű.
Hogy mennyi gilisztára van szükséged, az attól függ, hány kiló „gilisztakaja” keletkezik a háztartásodban hetente. Ha szűk egy kiló (kb. 2000 darab) gilisztát telepítesz a ládádba, ezek körülbelül három és fél kiló ételmaradékot lesznek képesek feldolgozni hetente. A szükséges gilisztamennyiség határozza meg, milyen méretű gilisztaládát kell használnod.
A komposztláda
Gilisztaládádat tarthatod
a konyhában, a pincében vagy
a garázsban, vagy 13 és 24 °C
közötti hőmérsékleten a szabadban
is. Komposztláda készítéséhez
az alábbiak alapján
alakíts át egy műanyag, vagy fa
dobozt:
Minden kiló gilisztához kb. 0,2 m2 felületrészt kell számítani. A doboz sekély legyen (20-30 cm mély), és legyen fedele, hogy biztosítsa a nedves és sötét körülményeket.
Fúrj legalább tíz, 1-2 cm átmérőjű lukat a tetőre és az oldalára a szellőztetéshez és vízelvezetéshez.
Tégy a láda aljára ételmaradékot és fedd le a tápközeggel kb. 20 cm vastagságban (erre használhatsz pár centi széles újságpapírcsíkot, virágföldet, vagy leveleket).
Permetezz rá annyi vizet, hogy nagyjából olyan nedves legyen, mint egy kifacsart szivacs. A hozzáadott ételmaradék nedvesen fogja tartani a tápközeget, de időről időre szükségessé válhat, hogy vízzel újra benedvesítsd.
Amikor hozzáadod a gilisztákat, helyezd őket a tápközeg tetejére, és vedd le a komposztláda fedelét egy órára. Mivel a giliszták érzékenyek a fényre, be fogják ásni magukat a közegbe.
Hogyan és mivel etesd a
gilisztáidat?
Gilisztáidat etetheted naponta,
kisebb mennyiségű
táplálékkal, vagy hetente egyszer,
a teljes heti mennyiséggel
(a nagy darabokat, mint
például a brokkoli torzsája,
fel kell aprítani). Tolj félre
valamennyi tápközeget, és
tedd be az ételmaradékaidat.
Majd takard be az ételt friss,
száraz tápközeggel. A giliszták
mind a tápközeget, mind
az ételt megeszik és gilisztakomposztnak
nevezett sötét,
dús anyaggá alakítják. Ahogyan
a régebbi tápközeg elfogy,
körülbelül havonta, adj
hozzá friss tápközeget.
A vörösgiliszták megeszik a gyümölcs és zöldségmaradékot, összetört tojáshéjat, kávézaccot, teafiltert és a maradék kenyeret, gabonaféléket. Ne kapjanak hús vagy halmaradékot, zsíros, olajos ételeket.
Hibaelhárítás
A gyümölcsmuslicák gyakran
zavaróvá válhatnak a gilisztaládákban
és környékükön.
Ezt úgy előzhetjük meg, ha kerüljük
a láda túlnedvesedését,
és ügyelünk rá, hogy mindig a
tápközeg alá temessük az ételmaradékokat.
A kellemetlen
szagokat úgy kerülhetjük el, ha
elve nem teszünk szagos ételmaradékot
(pl. hagyma, brokkoli)
a ládába, és biztosítjuk a
megfelelő levegőellátást, illetve
nedvességtartalmat.
Gilisztakomposztod
begyűjtése
Amikor a tápközeg már leginkább
sötét, morzsalékos talajra
kezd hasonlítani (általában
1-4 hónapon belül), elérkezett
az idő a komposzt begyűjtésére.
Ekkor told a láda teljes tartalmát
az egyik oldalra. Tégy
friss, nedves tápközeget a másik
oldalra, és kezdj el ételmaradékot
helyezni rá. Körülbelül
egy hónap alatt a giliszták
legnagyobb hányada átmászik
az új tápközegbe, és kikotorhatod
a viszonylag gilisztamentes
komposztot. A gilisztakomposzt,
ha túl sokáig a ládában
hagyod, egy idő után mérgezővé
válik a gilisztákra.
A gilisztakomposzt mind a
lassan kioldódó, mind az azonnal
felvehető tápanyagok kiváló
forrása. Ha átülteted növényeidet,
ültetés előtt dobj egy marékkal
a mélyedésbe. A gilisztakomposztot
belekeverheted
cserepes növényeid földjének
felső rétegébe is.
A teljes cikket, melyben a hibalehetőségekről és a megoldásukról is részletes leírást találsz, itt olvashatod: http://www. humusz.hu/komposztalas_ lakasban. A módszert kipróbálók tapasztalatairól ugyanitt várjuk a hozzászólásokat.
Szerkesztette: Rátz Judit
Fordította: Horvátth Sarolta
További információ:
www.nyccompost.org