Mi fán terem a Suska?

Számunkra is megdöbbentő volt az az érdeklődés, ami a Nulla Hulladék Hét első programját jellemezte. Minden, az irodánkban fellelhető széket, padot be kellett állítanunk az előadóterembe, de így is kiszorultunk páran arról az előadásról, ahol a Suskakör kanadai vendége beszélt a náluk működő hasonló közösség születéséről és működéséről. A saját motivációiról, életmódjáról, sikereikről és viszonyukhoz a pénzhez, illetve a pénz-alapú rendszert működtető államhoz és bankrendszerhez.

Én személyesen másfél éve találkoztam a Suskával, akkor írtam is róla egy cikket a KukaBúvárba. Számomra akkor az volt a legfontosabb, hogy ez egy közösség, ami a bizalmon alapul, ahol az is értékesnek érezheti magát, akinek nincs annyi pénze, hogy megvehessen olyan dolgokat, amik a mai társadalmunkban szükségesek ahhoz, hogy elismert és elfogadott emberek legyünk. Mado előadása ennél jóval többről szólt. Nem csak az egyéni boldogulásunk miatt fontos, hogy kiutakat találjunk a kamatos pénz csapdájából, hanem globálisan is. Mivel minden egyes forint, amit elköltünk, hitelből származik, így egyre inkább kiszolgáltatottá tesz bennünket és végső soron a bankokat, fegyverkezést, háborúkat és hasonló "jó" üzleteket támogat.

Sok érdekes és tanulságos videó található a neten, ami a kamatos pénzről szól, olyan is, ami az alternatív, közösségi pénzeket mutatja be.

Hadd ajánljak azonban most egy olyan előadást, ami az összetartó kisközösségek fontosságát mutatja be egy elég sajátos megközelítésben:

Az előadást suska-piac követte. A hely ismét szűknek bizonyult, mert ez egy valódi piac volt. Itt bizony nem csak arról szólt a vásárlás, hogy körbeszaladok a bevásárlókocsimmal és bedobálom, ami kell - és ami nem. Itt az emberek beszélgetnek, ismerkednek, alkudoznak. És ami szintén érdekes - vagy épp furcsa volt - megtapasztalni azt, hogy semmi sincs ingyen, mégsem sajnálok áldozni rá, ha valóban szükségem van rá. Azt hiszem, jól belénk nevelték, hogy ugorjunk arra, ami akciós, ami ingyenes, hiszen ha nem csapunk le rá, lemaradunk róla és ezt veszteségként éljük meg. Ezért veszünk meg olyan dolgokat is, amikre tulajdonképpen nincs is szükségünk. Ezért hatnak ránk a reklámok, a kihagyhatatlan ajánlatok.

A Suska valójában csak egy eszköz, ami valóban a mi belső kertünkben terem. Egy áru értékét az kellene, hogy meghatározza, hogy nekünk mennyit ér. Azt viszont igenis, meg kell fizetnünk. Hogy hogyan, mivel fizetünk érte, ez rajtunk múlik. Hogy döntéseinkkel, vásárlásainkkal kit támogatunk, ez is rajtunk múlik. Hogy saját magunk és emberi kapcsolataink értékét mennyire becsüljük és miben fejezzük ki, szintén csak rajtunk áll. A mi felelősségünk.