Új tankönyvek évről évre
A Magyar Nemzet számításai szerint több, mint 20.000 forintba kerül egy elsõs beiskolázása. Tavalyhoz képest mintegy 7 %-kal nõttek egyes tankönyvek árai. Igencsak meglepte (!) a szakembereket, hogy mintegy 8 millió Kínából érkezett olcsó, gyenge minõségû füzet árasztotta el bizonyos itthoni áruházláncok polcait...
Nem tudom, hogy miért lepte meg a papíripari szakembereket a dolog. Egyrészt Kína évek óta rablógazdálkodásban
termeli ki Tibet természeti erőforrásait és dolgoztatja agyon saját
lakosságát. Másrészt nemcsak a füzet kínai, hanem lassan minden. A
fokhagyma, a mobil, a kocsi, a számítógép, a wc-deszka, az alsónadrág,
az ütvefúró, a műfogsor.
A tankönyvek változnak, gondolhatnánk. Azonban, ha jól megnézzük, akkor nem mindig van így. Láttunk már olyat, hogy néhány oldal vagy ábra sorrendjének felcserélésén kívül nem sok minden változott. A tanárok persze szeretnék, ha újat vennénk - meg lehet érteni, hogy ha azt mondja, hogy "Nyissátok ki az atlaszt a 26. oldalon!" akkor azt szeretné, hogy mindenki ugyanazt lássa.
Nem tűnik fel és máris kiadtuk a sokszor párszáz vagy esetenként párezer forintot a vadiúj tankönyvre, munkafüzetre. Ha elvégeztük az évet, akkor jobb esetben csak egy év után dobjuk ki. Jobb esetben papírgyűjtőbe. Holott még más örömmel használná.
A KukaBúvár tavalyi számában beszámoltunk Simó Áronról, aki a GATE épületében évkezdetkor használt tankönyvbörzét kezdeményezett.
- "A tankönyvírás valóságos divattá vált, ami sokszor a minőség rovására megy. A tanárok igen gyakran újabb és újabb - sokszor egy iskolán belül is más és más - könyvet írnak elő. Emellett ha az év során nem sikerül a könyv végére érni, szinte lehetetlenné válna az effajta csere-bere. Míg nálunk - tesók és unokatesók - akár tízen is kezünkbe vettük ugyanazt a könyvet, addig a mai családokban az egymás után következő gyerekek sem biztos, hogy át tudják ezeket adni egymásnak. Minél több ember vesz majd részt a csereberében, annál nagyobb lesz a választék, biztosabb az eladás, ami aztán öngerjesztő folyamattá válik: az emberek ráéreznek, hogy ez egy jó dolog. De hogy idáig eljussunk, meg kell küzdenünk az emberek közönyösségével. A mi szerepünk az, hogy felébresszük az emberek érdeklődését." - mondta el Áron.
A tankönyvek változnak, gondolhatnánk. Azonban, ha jól megnézzük, akkor nem mindig van így. Láttunk már olyat, hogy néhány oldal vagy ábra sorrendjének felcserélésén kívül nem sok minden változott. A tanárok persze szeretnék, ha újat vennénk - meg lehet érteni, hogy ha azt mondja, hogy "Nyissátok ki az atlaszt a 26. oldalon!" akkor azt szeretné, hogy mindenki ugyanazt lássa.
Nem tűnik fel és máris kiadtuk a sokszor párszáz vagy esetenként párezer forintot a vadiúj tankönyvre, munkafüzetre. Ha elvégeztük az évet, akkor jobb esetben csak egy év után dobjuk ki. Jobb esetben papírgyűjtőbe. Holott még más örömmel használná.
A KukaBúvár tavalyi számában beszámoltunk Simó Áronról, aki a GATE épületében évkezdetkor használt tankönyvbörzét kezdeményezett.
- "A tankönyvírás valóságos divattá vált, ami sokszor a minőség rovására megy. A tanárok igen gyakran újabb és újabb - sokszor egy iskolán belül is más és más - könyvet írnak elő. Emellett ha az év során nem sikerül a könyv végére érni, szinte lehetetlenné válna az effajta csere-bere. Míg nálunk - tesók és unokatesók - akár tízen is kezünkbe vettük ugyanazt a könyvet, addig a mai családokban az egymás után következő gyerekek sem biztos, hogy át tudják ezeket adni egymásnak. Minél több ember vesz majd részt a csereberében, annál nagyobb lesz a választék, biztosabb az eladás, ami aztán öngerjesztő folyamattá válik: az emberek ráéreznek, hogy ez egy jó dolog. De hogy idáig eljussunk, meg kell küzdenünk az emberek közönyösségével. A mi szerepünk az, hogy felébresszük az emberek érdeklődését." - mondta el Áron.