Arculcsapás - ennyit érsz!

Az alábbi írás egy mobilszolgáltató aktuális óriásplakátjáról szól. Szókimondó, megmosolyogtató, de lényegretörő mondatok: meddig mehet el ma egy reklám? Másképp fogalmazva: meddig és mennyit viselünk el MI MAGUNK a bennünket kizárólag FOGYASZTÓNAK, s nem EMBERNEK tekintő reklámcégektől és a reklámokat megrendelő vállalatoktól?

Arculcsapás - ennyit érsz!

Vannak emberek, akik zsigerből gyűlölik a reklámokat, valószínű így születtek. Ők azok, akik egyből elkapcsolják a tévét, ha azon csak egy röpke pillanatra is megjelenik a reklám szó. Az utcán valószínűleg becsukott szemmel mennek, de mindenesetre próbálják elkerülni az óirásplakátok áradatát, hogy mindeközben még nagyobb plakátok néznek le rájuk; az már más kérdés.

Vannak más emberek is, ők nem utálják a reklámokat, próbálják őket megérteni. Nem fordítanak hátat, nem akarnak menekülni mindenáron, de vannak kivételek,és erre a Pannon Internet reklámja a tökéletes példa.

Legyen nekünk egy főhősünk- azt hiszem jobb ha egy ismeretlen harmadik személyben írok, hisz nekem van internetem- legyen a neve mondjuk, így egyszerűen L. Lehet fiú, lehet lány is. Mindegy. A főhősünk a 21. században él, nem érintkezik nagyon a világgal, de meg van az a baráti társaság, ami elég neki. L. egy nap vesz egy számítógépet, nem a legmodernebbet, de neki tökéletesen megfelel. Főhősünk egy irodában dolgozik, rengeteg iratot kell gépelnie, és erre pont jó az ő kis számítógépe. Használja a szövegszerkesztőt, a táblázatkezelő- programot, és teljes nyugalommal van arról meggyőződve, hogy minden a legnagyobb rendben van. 

L. egy nap - máskor is, de ez egy különlegesebb nap- lemegy a metróhoz. Lassan megy a mozgólépcső, és neki van ideje elgondolkodni a világ folyásáról, még az elsuhanó reklámtáblákkal se törődik. Aztán leér a lépcső, és L. ránéz a falra, és ott kegyetlenül, tőr döfő módon olvassa a következő mondatot: "Internet nélkül ennyit ér a géped!"

L. próbál kutakodni az agyában, hallott már valamit az internetről, de hát neki nincs rá szüksége, gondolta  eddig. Most azonban megzavarodott, főhősünk úgy vélte halad a korral, van egy jó kis szerkentyűje. Hogy nem használja ki teljes egészében? Miért baj ez- kérdezi ő? Aztán újból ránéz a provokáló, kihívó mondatokra,ami csak annyit sugall, hogy csupán azért, mert így senki vagy, mi több: nem vagy része a modern technika mindig meg-megújuló társadalmának. Lemaradtál, de nagyon. A számítógéped, amire oly büszke vagy egy fabatkát sem ér. A monitorod , mint egy rég leselejtezett tévé, a billentyűzetedről csak nagymamád padláson porosodó írógépe jut eszünkbe. Az egér? Kérlek egy macskát is szerez be! Lemaradtál, siess, mert haladunk, nem kocogva megyünk, sokkal gyorsabban, még annál is gyorsabban. Ezt üzeni a plakát. Főhősünk próbálna menekülni, próbálna elfordulni a plakáttól, de minduntalan a fülében zengenek a szavak: Ennyit ér! Ennyit érsz! Már látja maga előtt a kiszámíthatatlan, reménytelen jövőt, amikor az embertársai is megtudják, hogy nem rendelkezik internettel. Mi lesz vele? Mi lesz a terveivel? Ő a társadalom kitaszítottja. 

A főhős még egyszer ránéz a plakátra, és akkor meglátja a megoldást. Egy tévé keretben-ez különben a reklámplakát egyik viszonylag szépen kidolgozott része, bár a képernyő ( a fekete rész) lehetne szélesebb is- csodás dolgokat olvas, újra felcsillan a remény. Ezt a reményt a Pannon kelti, gyere térj be az üzleteinkbe. Igaz, te a társadalom szélére kerültél vagy már ki is kerültél belőle, de mi majd segítünk. Neked is lehet interneted, és nem két éves hűségnyilatkozat, csak egy, ráadásul a modem 0 Ft. Nem ingyen van, barátocskám, 0 Ft. A havidíj se sok, meg ha sok is ennyit megtehetsz, hisz mi csak a társadalomba segítünk vissza. Mit mondasz? Hogy neked nincs szükséged internetre? Úgyse használnád? Nem hiszünk neked, használni fogod, ha van rá szükséged, ha nincs. Amúgy szükséged van rá, mi már csak tudjuk. Mi vagyunk a márka, a piac, az üzlet. Te ki vagy? Csak egy szerencsétlen, kis tudatlan fogyasztó. Aki még azt se tudja, hogy haladni kell a korral. Főhősünk betér az üzletbe, lesz neki internetje, nem igazán használja, de most már a társadalom igazi részének érzi magát. Mindeközben halad a kor, és L. már nem győz utána loholni.

A Pannon reklámplakátja valahol tényleg az sugallja, hogy te vagy a tudatlan fogyasztó, majd mi megmondjuk, hogy neked mi a jó. Persze, ha kivesézzük a reklámokat, az majd mindegyikben benne van. Itt viszont túl nyíltan, túl provokálóan. Humoros akar lenni, mindeközben mégis egy arculcsapásnak érezhetjük ezt a mondatot: "Internet nélkül ennyit ér a géped!" Te érsz ennyit! Vannak reklámok,amik valóban a provokációnak, a már-már szemtelenül kihívó szavaikkal csábítanak. Ez a reklám azonban taszít,nem jó olvasni a mondatot, még akkor se ha van neted, ha pedig nincs neted, akkor egyenesen fájdalmas olvasni ezt a mondatot. Mindeközben  a Pannon egyszerűen fogalmazva, nem néz normálisnak, és eléd tárja a kegyetlen valóságot: Ennyit érsz! Nem tudom, hogy ha nem lenne internetem, befordulnék erre a mondatra következő Pannon márkakereskedésbe. Túlságosan is lenézi és segítségre szorulónak láttatja a fogyasztót. Ez pedig nem jó taktika, legalábbis nem mindig az. Itt pedig különösen is taszító, és ezt a kicsit humoros kép se tudja ellensúlyozni, mert a humor mögött kárörvendés és kegyeleten megállapítás bújik meg.

Igazából kinek szól ez a reklám? A fiataloknak? A tegező stílusból erre gondolhatnánk? Nekik azonban biztos van internetjük. Rendben, itt mobilinternetről van szó, de akkor is. Ráadásul a plakátról nem igazán derül ki, hogy miért kéne mobilinternetre váltani. Hisz mindenképp az ennyit érsz tartalmazó mondat a legszembetűnőbb, és ha van interneted, akkor lehet nem is törődsz tovább a képpel. Nem nézel kicsit a másik sarokba, ahol a kék szín már utal a Pannonra, és így a mobilinternetre. 

Manapság már akinek van gépe, annak valószínűleg van internetje is. Legalábbis a fiatalokat tekintve. Idősebbeknek szólna a plakát? Nem igazán, nem olyan a stílusa. Ők nem is figyelnének erre a plakátra? 

Kinek üzen ez a reklámplakát? Valójában mindenkinek, fiatalnak, középkorúnak, idősnek, még meg se születettnek. Minden olyan embernek, aki nem akar haladni a korral. Akik hangoztatják, hogy a számítógéphez nem szükséges internet, mi csak néha gépelünk rajta egy értekezést, néha készítünk táblázatot. Levelet inkább kézzel írunk, úgyse használnánk e-mailt, és inkább könyvekből, újságokból szerzünk információt. Nekik szól az üzenet, és számukra valóban arcul csapó, hogy csak ennyit érsz. Ha azt gondoltad, hogy a kortól büntetlenül le lehet maradni, akkor nagyot tévedtél.  Ha úgy gondoltad, hogy elég csak pár alapdolgot,mint szövegszerkesztő, táblázatkezelő használni, akkor túl nagyot tévedtél. 

Próbálok az agyamban kutatni, hogy melyik ismerősömnek, rokonomnak nincs internetje. Nincs ilyen. Bizonyára akad ember ebben az országban, akinek nincs internetje, talán nincs rá szüksége. Mint ahogy vannak emberek, akik a mobiltelefont csak egyszerű, talán mások számára már -már elfeledett dogokra használják Telefonálnak velük, esetleg írnak egy-egy üzenetet. Mást nem használnak a telefonon, akár vannak extráik, akár nincsenek. 

Már látom is a lelki szemeim előtt a következő mondatot: Bluetooth nélkül ennyit ér a mobilod! Fabatkát se ér. 

És te mennyit érsz? 

Írta: Somogyi Zsófia

Az írás a REKLÁMKRITIKA c. weboldalon jelent meg.